Kós Károly szellemiségétől a közösségi megújulásig
Györgyfalva Kolozsvár közvetlen szomszédságában fekvő település, amely az elmúlt évtizedek gyors fejlődése ellenére máig sokat megőrzött sajátos falusi karakteréből és közösségi életéből. A település egykor elsősorban kertészfaluként volt ismert: a helyiek nemzedékeken át zöldséggel, gyümölccsel és különféle kerti terményekkel látták el a kolozsvári piacokat. A város közelsége ugyanakkor fokozatosan átformálta Györgyfalvát: az utóbbi években új lakóövezetek alakultak ki, egyre több fiatal család költözött a településre, a közösségi élet pedig egyre sokszínűbbé vált.
Ebben a változó környezetben különösen felértékelődnek azok a közösségi terek, amelyek nemcsak rendezvények helyszínei, hanem a mindennapi találkozások, beszélgetések és közösségi kapcsolatok természetes pontjai is lehetnek. A györgyfalvi kultúrotthon felújításának és bővítésének terve is arra a kérdésre keres választ, miként lehet egy történeti jelentőségű, Kós Károly nevéhez kapcsolódó épületet úgy újragondolni, hogy az egyszerre kapcsolódjon a település múltjához és mai közösségi igényeihez.
– Hogyan kapcsolódik a györgyfalvi kultúrotthon Kós Károlyhoz, és miben tér el a ma álló épület az eredeti tervektől?
– Az eredeti tervek elkészítésére Kós Károly kapott felkérést, azonban a kivitelezés során azokat több ponton sem tartották be. Az emlékezések szerint Kós ezt látva végül nem vállalta a nevét az elkészült épülethez. Az építkezésre az 1950-es években került sor, amint azt Antal József nyugalmazott református lelkész is megírja Györgyfalva. György pásztor népe című könyvében. A felépítés jelentős részét közmunkával végezték, a helyiek közös erővel járultak hozzá az épület létrejöttéhez.
Vajas János emlékezése szerint az épület terméskőből készült, amelyből a szükséges mennyiséget a falubelieknek maguknak kellett kitermelniük. Minden család számára meghatározták, hogy milyen mértékben kell részt vállalnia a munkában és az anyagbeszerzésben. Bár az eredeti tervektől jelentős eltérések történtek, az épület mégis felépült, és hosszú időn át fontos szerepet töltött be a közösség kulturális életében.
Az eltérések számos ponton érzékelhetők. Megváltozott az épület belső térszervezése, a bejáratok kialakítása, valamint teljesen elmaradt az a loggia is, amely Kós Károly terveiben hangsúlyos elemként szerepelt. A tető formája és szerkezeti kialakítása is jelentősen módosult: az eredeti tervek meredekebb, 55 fokos magas tetőt javasoltak, ezzel szemben a megvalósult tető mindössze 40 fokos hajlásszöget kapott. Ez az aránybeli változás alapvetően megváltoztatta az épület karakterét, homlokzati kompozícióját és térformálását.
A délkeleti szárnyat később hosszabbították meg, mivel az eredeti épület a növekvő gyülekezet igényeit már nem tudta kiszolgálni. Kezdetben ez az új rész még nem kapcsolódott közvetlenül az eredeti épülettömbhöz, elsősorban a néptánccsoportok gyülekezőhelyeként működött. A két épületrészt csak a 2000-es évek elején végzett felújítás során nyitották egybe, ugyanakkor a két járószint között ma is körülbelül 15 centiméteres különbség érzékelhető.
Az épület állapotát jelentősen rontotta az is, hogy 2003-ban, adminisztratív és bürokratikus okok miatt, közel két éven át fedetlenül állt. Ez idő alatt az időjárás komoly károkat okozott az épület szerkezetében és általános állapotában.
– Milyen források – tervek, archív dokumentumok és képek – alapján próbálják rekonstruálni az épület eredeti elképzelését és szellemiségét?
– A kutatás alapját a Budapest Főváros Levéltára Kós Károly Virtuális Archívum gyűjteményében megtalálható eredeti tervrajzok jelentették, Művelődési ház és szövetkezeti bolt, Györgyfalva címmel. Ezek segítségével lehetett pontosabban megérteni Kós Károly eredeti elképzeléseit és az épület egykori karakterét.
Építészeti irodánkkal 2025 szeptemberében részletes felmérést készítettünk az ingatlan jelenlegi állapotáról, majd ennek alapján létrehoztuk az azt tükröző digitális modellt is. Ez vált a tervezési folyamat kiindulópontjává. Kezdetben az foglalkoztatott, hogy milyen típusú beavatkozásokkal lehetne a meglévő állapotot közelebb hozni az eredeti koncepcióhoz, és hogyan kaphatná vissza az épület azt a méltóságot, amelyet az idők során részben elveszített.
Az első elképzelés még elsősorban helyreállító jellegű volt, azonban a témáról folytatott beszélgetések – többek között Sóos Sándor alpolgármester közreműködésével – rámutattak arra, hogy a közösség mai igényei a bővítést is indokolttá teszik. Így formálódott fokozatosan a jelenlegi javaslat, amely már nemcsak az eredeti értékek visszaállítására, hanem új közösségi funkciók létrehozására is törekszik.
A tervezés során fontos szerepet kaptak a személyes visszaemlékezések és helytörténeti beszélgetések is. Interjúkat készítettem olyan emberekkel, akik még élő emlékeket őriznek az épület múltjáról és használatáról. Különösen értékes gondolatokat osztott meg Antal Csaba református lelkész, valamint Vajas János és felesége, Vajas Ilona. Szintén sok hasznos részlet hangzott el Tóth Márton és felesége, Tóth Erzsébet részéről, különösen a színpad eredeti kialakításáról és jelenlegi problémáiról. A közösség mai szükségleteiről pedig Sóos Sándorral folytatott beszélgetések adtak fontos támpontokat.
A történeti kutatást tovább gazdagította Antal József Györgyfalva. György pásztor népe című könyve, amely számos helytörténeti adatot tartalmaz. Emellett a falubeliektől kapott régi fényképek is sokat segítettek abban, hogy az épület egykori megjelenése és az idők során bekövetkezett átalakulása nyomon követhetővé váljon.
– Mi volt a felújítási és bővítési terv legfontosabb alapelve? Mit szeretnének visszahozni Kós koncepciójából, mit kell a mai közösségi igényekhez igazítani? Illetve milyen funkciókat kapna az épület, és milyen szerepet tölthetne be ma Györgyfalva életében?
– A felújítás és bővítés legfontosabb alapelve az volt, hogy a Kós Károly nevéhez kötődő épület visszakaphassa eredeti méltóságát és karakterét. A tervezés során arra törekedtem, hogy az épület külső megjelenésében és térszervezésében minél inkább visszaállítsam azt a szellemiséget és formavilágot, amelyet Kós eredetileg elképzelt. A bővítést ugyanakkor nem historizáló módon, hanem kortárs eszközökkel, de az eredeti épülettel rokonságot mutató szemléletben képzeltem el.
A mai közösségi igények jelentősen megváltoztak: a településen ma már együtt élnek a tősgyökeres györgyfalviak és azok a fiatal családok is, akik Kolozsvár közelsége mellett nyugodtabb, természetközelibb életformát kerestek. A bővülő kultúrotthon célja, hogy mindkét közösség számára találkozási ponttá váljon, és teret adjon kulturális eseményeknek, közösségi programoknak és mindennapi együttléteknek. A javaslat ezért nemcsak az eredeti fő előadóteret erősíti meg és nyitja még jobban össze, hanem a tetőszerkezetet is Kós eredeti gondolkodásához kapcsolódva emeli meg, így új, hasznosítható manzárdtér jön létre. Emellett fontos szempont volt a fiatalok számára is közösségi helyet teremteni: a bővítésben egy bisztró, kávézó, fölötte pedig társasági és olvasótér kapna helyet. Az épület konferencia- és kézműves teremmel, valamint edzőtérrel is gazdagodna, hogy minél többféle közösségi igényt ki tudjon szolgálni. Összességében tehát a cél olyan sokrétű közösségi tér létrehozása volt, amely egyszerre tud kapcsolódni a település hagyományaihoz, és válaszolni a mai közösségi igényekre. A korábban említett funkciók mellett a tetőszerkezet legfelső szintjén vendégszobák is helyet kapnának, amelyek előadók, meghívott vendégek vagy táborok résztvevői számára biztosíthatnának szálláslehetőséget.
Az új épület kisebb és nagyobb előadások, konferenciák, közösségi események és kulturális programok befogadására egyaránt alkalmas lenne. Fontos szerepet tölthetne be a közösségi kapcsolatok erősítésében, hiszen nemcsak rendezvényhelyszínként működne, hanem mindennapi találkozási pontként is szolgálhatna a györgyfalviak számára. Különösen nagy hangsúlyt kapott a fiatalabb nemzedék igényeinek kiszolgálása. A tervek szerint az épület a fiatalok egyik meghatározó közösségi helyszínévé válhatna: társasági térrel, könyvtárral, közösségi programokkal és kortárs fitneszteremmel gazdagodna. Emellett különféle előadások, beszélgetések és családokat megszólító események szervezésére is lehetőség nyílna.
Az udvar rendezése szintén fontos része a koncepciónak. Az épület délnyugati oldalán nagy terasz kialakítását javasoltuk, amely a kültéri közösségi élet természetes központjává válhatna. A hozzá kapcsolódó udvar kis játszótérrel, pihenő- és beszélgetőhelyekkel egészülne ki, így nemcsak rendezvények idején, hanem a hétköznapokban is alkalmas lenne kikapcsolódásra és találkozásokra. A terv olyan, már elindult közösségi kezdeményezések számára is teret biztosítana, mint a JÁTÉK-TÉR társasjátékestek, amelyet Lázár Dániel és Lázár Alíz indítottak el. Az új kultúrház méltó és inspiráló helyszínt adhatna ezeknek az alkalmaknak is. Az épület már eddig is fontos közösségi funkciókat látott el – többek között zumba-, jóga- és tabatafoglalkozások helyszíneként szolgált –, a bővítés és átalakítás pedig lehetőséget teremtene arra, hogy ezek a tevékenységek korszerűbb, jobban használható terekben folytatódjanak tovább.
– Mit várnak a május 24-ei nyilvános bemutatótól: inkább közösségi párbeszédet szeretnének indítani, társadalmi támogatást építeni vagy konkrét finanszírozási lehetőségeket keresnek?
– A május 24-ei nyilvános bemutatótól tulajdonképpen mindhárom dolgot reméljük egyszerre: közösségi párbeszédet, társadalmi támogatást és hosszabb távon a megvalósításhoz szükséges finanszírozási lehetőségek megtalálását is. A legfontosabb cél azonban az, hogy az épület valóban olyan helyszínné válhasson, amely képes összekovácsolni a közösséget – kortól, felekezeti hovatartozástól, nemzeti vagy politikai különbségektől függetlenül. A vágyunk az, hogy Györgyfalva lakói még inkább egymásra találjanak, és összetartóbb, együtt gondolkodó közösséggé váljanak. Éppen ezért fontos számunkra, hogy a bemutató ne csupán kész terv ismertetése legyen, hanem valódi párbeszéd induljon el a falu jövőjéről. Szeretnénk, ha mindenki elmondhatná a gondolatait, az emlékeit, a javaslatait és a kérdéseit a tervvel kapcsolatban. Úgy érezzük, hogy ilyen léptékű és jelentőségű kezdeményezés csak közös akarattal és összefogással valósulhat meg, ezért a bemutató egyik legfontosabb üzenete éppen ez: a közösség ereje nélkül nincs valódi megújulás.
– Mennyire látja reálisnak a projekt megvalósítását a jelenlegi finanszírozási környezetben?
– Hiszek a projekt megvalósíthatóságában. A bemutató dátumának bejelentése óta már több támogató jelezte szándékát, ami megerősít abban, hogy a kezdeményezésre valódi nyitottság és igény van. Úgy érzem, a fogadtatás kifejezetten pozitív, s ez nagy reménnyel tölt el a folytatást illetően. Mert a remény nem egyszerűen optimizmus, hanem inkább fájdalmasan tudatos, mégis elengedhetetlen lelki erő, amely akkor is továbbvisz, amikor minden más meginog.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a projekt előkészítésében Vitus Csaba szakmai tapasztalata is nagy segítséget jelentett. Az ő közreműködésével sikerült reális, átgondolt költségvetési tervet kialakítani, amely figyelembe veszi a megvalósítás különböző szakaszait és lehetőségeit. Bízom abban, hogy az ő szakértelmére támaszkodva egy olyan beruházás valósulhat meg, amely nemcsak minőségi építészeti értéket képvisel, hanem hosszú távon is jó ár-érték arányt biztosít a közösség számára.
– Mit jelent önnek építészként olyan épület tervén dolgozni, amely egyszerre kapcsolódik Kós Károly örökségéhez és a helyi közösség identitásához?
– Számomra óriási megtiszteltetés és egyben komoly szakmai kihívás olyan épület továbbgondolása, amely eredetileg Kós Károly nevéhez kötődik. Remélem, hogy a munkám méltó tud lenni ahhoz az örökséghez és szellemiséghez, amelyet ő képvisel. Ez a feladat számomra nemcsak szakmai lehetőség, hanem mélyen személyes ügy is. Büszkeséggel tölt el, hogy olyan építészeti gondolkodásban vehetek részt, ahol az alkotás valódi célja a közösség szolgálata. Úgy érzem, kevés nagyobb ajándék van egy építész számára, mint olyan épületen dolgozni, amely valóban közösség „otthonává” válhat.
Mindig is közel állt hozzám az olyan építészeti szemlélet, amely a társadalmi felelősségvállalást helyezi középpontba. Különösen fontos számomra a közösségi terek és szociális vonatkozású projektek világa, amely már a diplomamunkámban is meghatározó szerepet kapott, amikor a Patarét közössége számára szerettem volna élhetőbb lakhatási és életminőségi környezetet teremteni. Ebben a projektben is azt érzem, hogy az építészet nem csupán térformálás, hanem egyfajta közösségépítés is, ahol az épület és az emberek közötti kapcsolat legalább olyan fontos, mint maga a fizikai forma.
Hasonló gondolkodási helyzetet már korábban is megtapasztaltam, amikor a Pákei Lajos egykori Majális utcai villájának restaurálásán dolgoztam, amely ma a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia Karának mesteri iskolájaként működik. Akkor a Mossfern tervezési iroda alkalmazottjaként vettem részt a tervezési folyamatban. Ez a projekt is azt mutatta meg számomra, hogy egy történeti értékkel bíró épület akkor tud igazán sikeres lenni, ha új funkciója érzékenyen kapcsolódik az eredeti karakteréhez, miközben teljes mértékben kiszolgálja a mai használók igényeit.
