Nagy isteni kegyelmet jelent, és örömre ad okot, hogy a piarista templom román közösségének plébánosa, Popesc Mihăiţă Cristian közbenjárására az Istenháza Szent Rita ereklyét kapott, amely előtt a hívek az imakoszorút befejező szentmise után fejezhették ki tiszteletüket. A P. Joseph Sciberras, a Szent Ágoston-rend általános posztulátora (boldoggá és szentté avatási eljárások ügyvivője) által aláírt, 2026. március 3-án kelt igazoló iratban, amely az ereklyével érkezett, ez olvasható: „Mindenkinek, aki ezt a dokumentumot látja, igazolom és tanúsítom, hogy én, Isten nagyobb dicsőségére és szentjeinek tiszteletére, ezt a relikviát kivettem Casciai Szent Rita ruházatából, s egy kicsi, kerek fémdobozba helyeztem, amelyet jól lezártam, vörös selyemzsinórral megkötöttem, és a Postulátum pecsétjével elláttam. Majd átadtam, azzal a feltétellel, hogy azt megőrizzék, s a hívők nyilvános tiszteletére kiállítsák az Egyházi Törvénykönyvvel összhangban.” Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy Rita még harmincéves sem volt, amikor karnővérként befogadták a casciai Szent Ágoston-rendi apácák kolostorába, ott élt 1447. május 22-én bekövetkezett haláláig. Az ereklyének a Beszterce-Naszód megyei Vice szülötte, a jelenleg Kolozsváron élő Andacs György és családja készíttetett hálából arannyal bevont talpas rózsaszálat, a hívek a szentmisék előtt és után imádkozhatnak, s fejezhetik ki előtte a tiszteletüket. A szentmisét rózsa- és virágmegáldás követte, amelyeket a hívek hazavittek otthonaikba, szeretteiknek, ismerőseiknek.
A Szent Mihály-templomban, amely az idén László Attila főesperes-plébános gondoskodásának köszönhetően Szent Rita szoborral gazdagodott, első alkalommal tartották meg az imakoszorút, amelyet világszerte imádkoznak annak emlékére, hogy Szent Rita tizenöt éven keresztül viselte homlokán a Jézus Krisztus töviskoronájának egy tövise okozta sebet. Ünnepén, május 22-én, pénteken a reggeli és az esti szentmisét követően itt is rózsa-, illetve más virág megáldására került sor.
Apácaként Szent Rita rendtársai közül türelmével, engedelmességével és szelídségével tűnt ki. Mély tisztelettel és együttérzéssel elmélkedett Jézus szenvedéséről, arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus szenvedésében. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egyszer mehetett emberek közé, amikor nővértársaival Rómába zarándokolt. Akkor könyörgésére Isten a zarándoklat idejére eltüntette a sebet, amelyet tizenöt éven át, 66 éves korában bekövetkezett haláláig viselt.
Ritát már halála előtt szentnek tartották, és elhunyta után, még mielőtt az egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a hívek szentként tisztelték. Boldoggá avatását 1627. október 1-jén VIII. Orbán pápa, szentté avatását 1900. május 24-én XIII. Leó pápa végezte, aki „Umbria gyöngyé”-nek nevezte őt. Romlatlan testét Casciában, az 1937–47 között épült Szent Rita bazilikában helyezték el, amely a világ egyik legjelentősebb zarándokhelye.
Abban a ritka kegyelemben részesült, hogy kétségbeejtő helyzeteinkben különleges szószólónk és segítőnk lehet. Főként alázatos és áldozatos életének példáját tanulhatjuk meg, s követhetjük lehetőségeink és körülményeink szerint. Bajainkban, megpróbáltatásainkban és szenvedéseinkben egyaránt bizalommal fordulhatunk hozzá. Meg fogjuk tapasztalni majd segítségét és vigasztalását. Sokan imádkoznak közbenjárásáért: a családi béke megőrzéséért, az anyaságért, a betegek és a zaklatott lelkűek gyógyulásáért, napjainkban pedig kiemelten a békéért.
