Kozma Imre 1940. június 4-én született a magyarországi Győrzámolyon. 1941-ben vonatbaleset során elvesztette édesapját, ezért édesanyja és nagyanyja nevelték. 1958-ban érettségizett a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. Hivatását felismerve az esztergomi papi szemináriumban végezte hittudományi tanulmányait; 1963 júniusában szentelték pappá.
Ezt követően tátdorogi káplán lett, majd 1966 és 1968 között a Zugligeti Szent Család plébánián teljesített szolgálatot. 1968 és 1977 között a pesti, Ferenciek terén álló ferences templom lelkésze volt. Ezután visszahelyezték Zugligetbe, ahol létrehozta az ifjúsági és családpasztorációt, ott szervezte meg első jótékonysági akcióit is.
Csilla von Boeselager báróné 1987-ben felkereste Kozma Imrét a zugligeti plébánián, és elhatározták, hogy felelevenítik a Szuverén Máltai lovagrend értékrendjét megtestesítő és a szegényeket szolgáló szervezetet. Mivel akkor Magyarországon még nem volt lehetőség a szabad egyesülés jogának gyakorlására, ezért 1988-ban a bárónő Nyugat-Németországban alapította meg ezt a szolgálatot Ungarischer Malteser Caritas-Dienst elnevezéssel. 1989-ben már lehetőség nyílt a magyarországi bejegyzésre, így Kozma atya vezetésével február 10-én megalakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, ugyanekkor Kozma Imre a Szuverén Máltai Lovagrend tagja is lett.
A szolgálat első fontos akciójára még ugyanazon évben került sor, amikor ötvenezer német demokratikus köztársaságbeli menekültnek átmeneti elszállásolást és élelmezést biztosított a plébánia kertjében. Aztán decemberben minket, erdélyieket is közvetlenül érintő akció következett, hiszen az 1989-es romániai rendszerváltó forradalom idején sikerült huszonkét teherautónyi segélyt összegyűjtenie és elszállíttatnia Erdélybe. Az adományok eljuttatása nem volt könnyű: kevéssel a rendszerváltást követően alig akadt olyan szervezet, amelynek megvoltak ehhez a személyi és technikai kapacitásai. A magyarországi társadalom elsősorban mély szolidaritással fordult az erdélyi magyar közösségek irányába. Az akkor kialakult szolidáris kapcsolat az idő során igazi sorsközösséggé formálódott, majd magyarországi mintára megszerveződött a Romániai Máltai Szeretetszolgálat is (amelynek jelenlegi országos lelki vezetője Veres Stelian kanonok, a Gyulafehérvári Főegyházmegye gazdasági igazgatója).
Az 1990-es években zajlott délszláv háború idején Kozma Imre a vukovári szerb parancsnoknál elérte, hogy a városból 4500 embert, idős embereket, illetve nőket és gyerekeket kimenthessen.
Indíttatást érezve arra, hogy a gyógyító Krisztus és Istenes Szent János tanítványaként közösségben éljen, tisztaságban, szegénységben és engedelmességben, és halálukig a betegeket szolgálja, Kozma Imre 1997-ben belépett az újjászerveződött Betegápoló Irgalmas Rendbe, később a budapesti rendház főnöke és a rend magyarországi megbízottja lett. Ő szervezte meg a szerzetesrend budapesti visszatelepítését, és fontos érdemei voltak abban, hogy a rend 2000-ben visszakapta a fővárosi és váci kórházát.
Hálával gondolunk vissza arra is, hogy a koronavírus-járvány idején több súlyos erdélyi betegnek, köztük egy Kolozsváron szolgáló papnak küldött sürgősen életmentő gyógyszereket.
Kozma Imre földi életútjának utolsó szakaszában is éppolyan energikus volt, mint fiatalon. Így 2013-ban, pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára készülve gyalogosan végigjárta papi szolgálatának állomáshelyeit: 73 évesen 140 kilométeres zarándoklatot tett egy szerzetestársa kíséretében.
Halálát okozó utolsó betegsége drámai gyorsasággal zajlott. Nem hosszantartó betegséget és szenvedést követően, hanem viszonylag váratlanul, békésen, szentségekkel megerősítve adta vissza halhatatlan lelkét Teremtő Istenének. Mi is kérjük a Mindenhatótól: az örök világosság fényeskedjék neki!
Kozma Imre atya érdemeit számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el az évek során, íme, csak néhány közülük: Máltai Nagykereszt a máltai nagymestertől a keletnémet menekültekért végzett tevékenységéért; Szolgálati Nagykereszt a német államtól; apostoli protonotárius kitüntetés a római pápától, Magyar Köztársaság Szolgálati Keresztje, Széchenyi István-díj, Szacsvai Imre-díj, a magyar kormány által alapított Kisebbségekért díj, a Szuverén Máltai Lovagrend Nagykeresztje, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, Magyar Örökség Díj, Prima Primissima díj, Bartók Béla-díj, Mindszenty Emlékérem, Francia Becsületrend, Széchenyi-aranyérem, Emberi méltóságért kitüntetés, Magyar nemzetért emlékérem, Európai Polgár díj.
