Amikor úgy tűnt, hogy a bukaresti politika teljesen becsavarodott képtelenebbnél képtelenebb helyzeteket produkálva, jött a hidegzuhany járvány képében. A liberálisok választhattak a kormányzás, vagy az „egy lépést hátra” forgatókönyv között szakértői kormánynak vagy nemzeti egységkormánynak átadva a helyet, ahogy az válságok idején rendszerint indokolt. A PNL azonban úgy döntött: nem adja ki a kezéből a hatalmat. (Ha megtette volna, azért marasztalják el. Hogy bezzeg, amikor nehéz...)
Florin Cîțu kijelölt miniszterelnök ahogy jött, úgy is ment. Pártutasításra, és nagy zavarban, mondanám, pirulva, de nem hiszem, hogy a pénzügyminiszterek tudnak ilyesmit. Egyesek ugyanis megfutamodással vádolták, mások viszont zsinóron rángatott bábnak titulálták. (Ejnye, valahol csak megtérül majd neki ez a blamázs.) Maradt Ludovic Orban, mint olyan férfiember, akire ma Romániában nincs alternatíva, ha felelős kormányt kell létrehozni – legalábbis Iohannis elnök szerint. Hogy aztán elnök úr karanténból nézze végig a bizalmi szavazást. Ha meg lennék győződve arról, hogy az életben jót és rosszat érdemeink szerint kapunk, azt kellene hinnem, Orban valami nagy zsiványságért bűnhődik mostanában. Az egyeduralomra törő PNL, amelynek akkor is erősnek kell látszania, ha csak mímelni tudja a keménységet - pláné vészhelyzetben! -, vezetőstől mindenestől vesztegzár alatt van, korlátozott mozgástérben, kiszolgáltatva a bizonytalan jövőnek. Az a párt, amelyik hónapok óta azon mesterkedik, hogyan ne szavazza meg saját kormányát, most ülhet az elkülönítőben, a parlamentben alig negyvenen lehettek jelen a voksoláskor. (Mégis a sors igazságszolgáltatása? Fintora?)
Orban tehát (telj)hatalmon. (Jelölése ellen most már nem lehet az alaptörvényre hivatkozni, hiszen korábban sem személye ellen emeltek kifogást, hanem azért, amiért nem a kormányozhatóság, hanem az előrehozott választásokhoz szükséges bukáson mesterkedett, az államfő pedig ennek ellenére őt kérte fel - az alkotmány erre vonatkozó előírásainak szellemével ellentétben.) Az újabb mandátumban nem lesz sok köszönete, nagyjából azzal jár, hogy ő és pártja elviszi a balhét, ha eredménytelennek bizonyulnak a járvány megfékezésére hozott intézkedések. Márpedig a román egészségügy mélyen alulfinanszírozott, a román lakosság pedig hatványozottan van kitéve a kibontakozóban lévő járvány veszélyeinek. Tömegesen érkeznek haza vendégmunkások a fertőzött területekről, a fertőzéses esetek többsége pedig a karantén szabályait semmibe vevő személyek fegyelmezetlenségének következménye. (Jól „átvertük” a hatóságokat, nem mondtuk, honnan jövünk! Mindig akad kiskapu! – mentalitás). Az a gazdasági recesszió, ami ezt a járványt követi, és amiről eddig csak óvatos prognózisok születtek, szintén az Orban-kormány keserű pirulája lesz, a választásokat pedig most már végképp nem lehet előre hozni, sőt, az önkormányzatit is csak kitolni… egyszóval: senki sem irigyli ma a liberálisoktól a hatalmat. Még a szociáldemokraták is készségesen megszavazták nekik. Hiszem azonban, hogy a PSD nem hagyja ennyiben és beváltja ígéretét: ellenzékből gondoskodnak majd róla, hogy a hatalomra segített Orbanék minden tévedésükért meglakoljanak!
Ezek után nem csodálkoznék, ha Romániában folytatódna a trend, miszerint az a párt, amelyik hatalmi pozícióból megszervezi a választásokat, elveszíti azokat. Ilyen vonatkozásban az sem lepne meg, hogy a második Orban-kormányt (csak lélekben harmadik, hiszen a múlt alkalommal nem szavaztak róla), nagyon sok már nem fogja követni ebben az emberöltőben.
Persze, létezik azért egy optimista forgatókönyv is: hogy a liberálisok kiállják a nehéz idők próbáját. Ennek érdekében ma egy egész nép kétségbeesetten drukkol nekik. Pártpreferenciától függetlenül.
