Az egyesület tagjai között vannak olaszországi szlovén és német, németországi dán és szorb, spanyolországi katalán és baszk, finnországi svéd, litvániai lengyel stb. napilapok, de hat magyar újság is: a pozsonyi Új Szó, az újvidéki Magyar Szó, továbbá Erdélyből a Nyugati Jelen, a Bihari Napló, a Hargita Népe és a Szabadság. Romániából egy ötödik lap is tag, a Bukarestben megjelenő Allgemeine Deutsche Zeitung.
A közgyűlést immár második alkalommal tartották Romániában: miután 2007-ben a Szabadság volt a házigazda, ezúttal a Hargita Népe látta vendégül az Európa szinte minden szegletéből összesereglett újságírókat.
A résztvevők előbb – május 10-én, pénteken – a csíkszeredai megyeháza tanácstermében a Kisebbségiként Európában – Helyzetkép, kihívások, megoldások című konferencián vettek részt.
A jelenlévőket elsőként Slezákné Kovács Edit, a MIDAS elnöke, a már említett felvidéki – országos terjesztésű – napilap igazgatója köszöntötte, aki úgy fogalmazott: „Ez a konferencia sokat segíthet abban, hogy mi, akik kisebbségi lapot írunk, jól eligazodjunk az élet dolgaiban. Ez rendkívül fontos, mert a kisebbségek elsősorban a saját nyelvükön írott lapokból, weboldalakról tájékozódnak. Felelősségünk hatalmas, és ahhoz, hogy ezt a felelősségvállalást teljesíteni tudjuk, nagyban hozzájárul a Hargita Népe azzal, hogy ezt a konferenciát megszervezte” – mondta Slezákné Kovács Edit.
A folytatásban Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere köszöntötte a résztvevőket, majd Vincze Loránt EP-képviselő, a FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) elnöke tartott rövid előadást az európai kisebbségek helyzetéről, átfogó képet nyújtva az EU-s szinten, az EU-s intézményekben a kérdéskört érintő, minduntalan megtapasztalható problémákról, nehézségekről. Ezek sorát Hajdu Gábor parlamenti képviselő folytatta, aki a kisebbségi jogokról és azok hazai alkalmazásáról értekezett szociális, történelmi és politikai kontextusban, rávilágítva azokra a romániai esetekre (például újraállamosítás, területi átszerveződés stb.), amelyek mutatják, hogy a magyar kisebbség helyzete korántsem annyira mintaértékű, amint azt a többségi politikusok elhitetni próbálják.
Szűcs László, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke a 34 éves egyesület tevékenységét ismertette dióhéjban a külföldi újságíró kollégákkal, majd a Szabadság volt munkatársa, Sarány Orsolya, a Debreceni Egyetem PhD-hallgatója tartott érdekes előadást Párhuzamos társadalmak és a média – A valóságkonstrukció diszkurzív stratégiái a székelyföldi magyar és román nyelvű nyomtatott sajtóban címmel, arra reflektálva, hogyan, milyen eszközöket használva ismertette ugyanazt az eseményt – jelen esetben az úzvölgyi katonai temetőben történteket – a hazai magyar illetve a román sajtó. A délelőtti program zárásaként Rácz Éva, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója a romániai magyar kisebbségi médiáról és a romániai magyar fiatal médiafogyasztók – az újságírás szempontjából optimistának nem nevezhető – szokásairól beszélt minden részletre kiterjedően, illetve összehasonlítva a jelenlegi és a mintegy tíz évvel korábban általa tapasztalt helyzetképet.
Délután a közgyűlés immár a nyilvánosság kizárásával folytatódott, de a szervezet belső ügyei mellett további két érdekfeszítő előadás is terítékre került. Előbb a dél-tiroli, pontosabban bolzanói Eurac Research intézet kutatója, Sergiu Constantin értekezett az európai kisebbségvédelmi normákról és mechanizmusokról, azt firtatva, vajon még mindig relevánsak-e azok a jelenlegi geopolitikai környezetben. Ezután pedig Sara Badilini, a hír- és információs weboldalak minősítési rendszerét kidolgozó NewsGuard munkatársa mutatta be, Újságírás és médiaműveltség című előadásában, hogy hogyan védhetjük meg a kisebbségeket a félretájékoztatástól, fogódzót nyújtva ahhoz, hogyan ismerhetjük fel az álhíreket vagy a mesterséges intelligencia segítségével generált, pénzszerzés céljából létrehozott weboldalakat. Ami pedig a MIDAS belső ügyeit illeti, mindenképpen nyilvánosságra kívánkozik, hogy az érintettek online bekapcsolódása, illetve bemutatkozása után a közgyűlés új napilapot fogadott tagjává: a spanyolországi Galícia tartományban galíciai nyelven megjelenő Nós Diario kiadványt. A galíciai (más néven galegó) nyelven megjelenő újságot 2020-ban alapították Santiago de Compostelában; a portugál nyelvvel szoros rokonságban álló galíciait mintegy hárommillió ember beszéli.
A rendezvény első napja a szervezet rangos szakmai díjainak kiosztásával zárult, a gálaesten előbb a MIDAS-, majd a Habsburg Ottó-díjat osztották ki. Előbbit Péter Ágnes, a Hargita Népe fiatal újságírója kapta, a neves, Kossuth-díjas fotóművésszel, Kornis Péterrel készített, Ez életem legszebb könyve címmel megjelent mélyinterjújáért. A már négy éve a Hargita Népénél dolgozó újságírót Burus János Botond, a Hargita Népe főszerkesztője méltatta, aki azt hangsúlyozta, e szakmai elismerés az interjún túl a díjazott kiváló kisebbségi újságírói munkájáért is jár.
A Habsburg Ottó-díjat a többségi médiából származó, kisebbségi témákkal foglalkozó újságíróknak ítélik oda évről évre; idén az elismerés Marius Cosmeanut illette meg. A korábban a Cotidianul és a România Liberă napilapokban is több éven át közlő, jelenleg a Szabad Európa Rádiónál dolgozó és saját blogot vezető, marosvásárhelyi születésű újságíró az évek során számos cikket írt kisebbségi témákban, illetve magyar személyiségekről, akiknek „még az ékezetet is kiteszi a nevére, ami mifelénk ritka. Mi több, adott esetben még csak nem is azt mondja, hogy „magyar”, hanem azt, hogy „székely”, miközben tudjuk, hogy a román politika és a románság jó része kategorikusan elutasítja a Székelyföld létezését” – emelte ki laudációjában Cosmeanu érdemeit Balázs Bence, a Szabadság főszerkesztő-helyettese, úgy fogalmazva: a díjazott mindig a magyarok barátja volt, attól függetlenül, hogy éppen merről fújt a szél.
Másnap a több országból érkezett vendégek Erdély nevezetességeivel ismerkedhettek – már amennyire egyetlen nap alatt erre lehetőség van. A szervezők így a Székelyudvarhely közelében lévő Mini Erdély Parkba kalauzolták el őket, onnan pedig Farkaslakára, Tamási Áron – ma emlékházként működő – szülőházába, végül pedig a csíkszépvízi, igen látványos Székely Határőr Emlékközpontba. (-bb)
