Vezetőségváltás az egyesület élén: Slezák Edit leköszönt, Martxelo Otamendi az új elnök
A jövőre már negyedszázados fennállását ünneplő, bolzanói székhelyű MIDAS, az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesületének számos tagja érkezett idén is a kontinens szinte minden szegletéből, hogy részt vegyen a szokásos forgatókönyv szerint zajló, de minden alkalommal más és különleges, éves találkozóján. Hiszen rendszerint mindég eltérő helyszíneken szervezik meg az egyesület közgyűlését, amikor valamely térség nemzeti kisebbségével, annak történelmével, múltjával, szokásaival, kultúrájával, jelenével és jövőbeni terveivel, meg természetesen az adott kisebbségnek a nyelvén megjelenő újságjával, egyéb kiadványaival ismerkedhetnek meg a résztvevők. A MIDAS 2024-25-ben 27 tagot számlált 12 különböző országból, köztük Romániából illetve Erdélyből is, a tagok pedig 12 nemzetiség nyelvét beszélik illetve képviselik. Az elmúlt évi közgyűlésen, amelyet Székelyföldön szervezett a Hargita Népe, csatlakozott a szervezethez a galegó nyelven megjelenő Nós Diario, ugyanakkor a Nya Åland már nem tagja a szervezetnek, miután hosszú ideig nem tevékenykedett és nem törlesztette a tagdíját – tájékoztatott honlapján az egyesület. A MIDAS igazgatótanácsa továbbá úgy döntött 2025 elején, hogy elfogadja az Åbo Underrättelser (finnországi svéd nyelvű újság) tagsági kérelmét. Az egyesületi tagok a kiadványaik (napilapok, hetilapok, internetes híroldalak) révén a tájékoztatás mellett az identitás megőrzését szolgálják, azáltal, hogy adott kisebbségi, regionális nyelven közölnek: például olaszországi szlovén és német, németországi dán és szorb, dániai német, vagy spanyolországi katalán, baszk és galegó, horvátországi olasz, továbbá finnországi svéd, és természetesen romániai magyar nyelven. Amint arról korábbi beszámolóinkban is írtunk, a MIDAS tagjai között hat magyar kiadvány van: Erdélyből a Bihari Napló, Hargita Népe, Nyugati Jelen és a Szabadság, Újvidékről a Magyar Szó, Felvidékről pedig a pozsonyi Új Szó. Romániából pedig még tagja a szervezetnek a németül megjelenő Allgemeine Deutsche Zeitung.
Határokon átnyúló nagyvárosi övezet
Az idei, június 12-15 között lezajlott közgyűlés helyszíne sok szempontból volt különlegesen izgalmas. Túl a vidék mesés szépségén – amelyet csak fokozott a településeket körülölelő erdős vagy szőlőültetvényes dombok és hegyek, a pár száz méter magasságokban kiépült takaros kis települések, a városok utcáit, de a kültereket is díszítő virágzó oleander bokrok, kellemesen árnyékoló hatalmas juharfák és ciprusfenyők, zöld sövényként ültetett rozmaringbokrok látványa –, tehát a szemnek tetszetős külsőségek mellett a MIDAS tagokat vendéglátó városok, a szlovéniai Nova Gorica és az olaszországi Gorizia elhelyezkedése és történelme révén, a jelenlegi városvezetés igyekezete a mindennemű határok lebontására, az olaszországi szlovének szervezkedése mind olyan adalékok, amelyek újabb sajátos és egyedi példával bővítik ki az európai nemzeti kisebbségek megmaradási törekvését.
Nova Gorica történelmével, a fiatal város jelenével, társadalmi és közösségi helyzetével a közgyűlés első napján Goriziában szervezett konferencián („Kisebbségek – A határmenti újságok”) is megismerkedhettünk, amelyen a két város polgármesterei, a szlovén Samo Turel és az olasz Rodolfo Ziberna is részt vettek. A konferenciának helyt adó gyűlésteremben fel volt írva a város különböző elnevezése, amely változó történelmi korokra és helyzetekre utalt: Gorica, Görz, Guriza, Gorizia… De a több megnevezés ellenére ma egy városról beszélhetünk – hangsúlyozták az elöljárók, ismertetve a határokon átnyúló, interregionális európai uniós programjaikat is. Bemutatták az úgynevezett EGTC GO szervezetüket, egy jogi személy minőséggel rendelkező közigazgatási szervezetet, amelynek 2011 óta tagjai Gorizia, valamint Szlovéniából Nova Gorica és Sempeter-Vrtojba, amelyek együtt egy közös, határokon átnyúló nagyvárosi övezetet alkotnak, egy közös igazgatási testület vezetésével.
Egy városból két város: határral elválasztott életek
A két város – egy város helyzet jobb átlátására, valamelyes megértésére szolgáljon néhány történelmi adat: Gorizia első említése 1001-ből származik, egy birtokadományozást tartalmazó oklevélen tűnik fel Goritia néven. A 16. században a megye a Habsburg Birodalom tartományává vált, majd a 19. század elején a Francia Császársághoz került, de Ausztria hamarosan visszafoglalta. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Görz, vagyis Gorizia városát az ausztriai Nizza néven emlegették, lévén, hogy a 19. század végére az osztrák arisztokrácia nyaralóhelye volt. 1918-ban bevonultak az olasz csapatok, és a város Gorizia néven az Olasz Királysághoz került. A második világháborúban Németország része lett 1945-ig, majd 1947-ben meghúzták a határt – a történelmi városrész Olaszországhoz került, néhány külső kerületet pedig Jugoszláviához csatoltak, ahol Josip Broz Tito vezetésével elkezdték Nova Gorica felépítését… „Gondoljuk el, hogy hirtelen szétválasztottak családokat, egyeseknek a háza az egyik országban maradt, a munkahelye, rokonai a másik országba kerültek, sok tragédia volt emiatt” – mesélték a vezetett városnéző sétán, ecsetelve, hogy az új városban mindent a semmiből kellett felépíteni, a hálás lakosság pedig az egyik hegyre „felírta” Tito nevét, amely most is látszik. Az is elhangzott, hogy a zaklatott történelem során ami az egyik félnek felszabadítás volt, az a másik félnek megszállást jelentett, és ezek a különbségek mindaddig nyomasztólag hatnak, ameddig nem tudják valamilyen formában közösen feloldani. A vasútállomás közelében húzódott a fizikai határ 2004-ig, az alacsony fal ma is ott van, a Piazza Transalpina téren turistaérdekesség, hogy egyik lábbal Szlovéniában, másikkal Olaszországban állhatunk.
Kérdésre válaszolva, miszerint a mindennapi életben vannak-e még határok a lakosság tekintetében, illetve a fiatalok tanulják-e mindkét nyelvet, a szlovént és az olaszt, a két város elöljárója ismételten hangsúlyozta a teljesen szabad közlekedést, hogy aki a határ egyik felén lakik, a másik felén dolgozik vagy iskolába jár, és nyelvi nehézségek nincsenek, főleg a fiatalok esetében, akik ha kell, angolul értekeznek… Szintén kérdés nyomán hangzott el az a megjegyzés is, hogy a kisebbségi nyelven megjelenő lapok nem közölnek a többség nyelvén – kivételt a németországi dán kiadvány jelentett, amelynek képviselője azzal magyarázta a német nyelvű tartalmakat, hogy egyrészt számarányát tekintve már nagyon kevés a dán kisebbség, másrészt nagyon sok a vegyes házasság, tehát a családokban mindkét nyelven kommunikálnak.
A rendezvény délután az egyesület közgyűlésével folytatódott, ahol a résztvevő tagok ismertették kiadványaikat, kitérve jelenlegi helyzetükre. Mondhatni, hogy általánosan jellemző, mindenkinél visszatérő problémának számítanak a változó olvasási szokások, a könnyen elérhető internetes tartalmak növekvő népszerűsége, a nyomtatott lapok terjesztési nehézségei a postai rossz szolgáltatások miatt, a dráguló előállítási költségek, amelyek miatt például a svéd lapok lemondtak a szombati nyomtatásról. A jövőbeni tervek is mondhatni hasonlóak a lapok esetében: növelni a digitális jelenlétüket minél több felületen, a tájékoztatásra helyezve a hangsúlyt. Többen is elmondták, miszerint feladatuk továbbra is az, hogy eljussanak az adott nyelvet beszélő olvasóikhoz, bárhol is éljenek, hiszen egyformán fontosak.
Lejárt Slezák Edit mandátuma, új vezetőség a MIDAS élén
Az idei gyűlésen vezetőségváltásra is sor került. Slezákné Kovács Edit, a pozsonyi Új Szó lapigazgatója 2013-tól töltötte be ezt a tisztséget, mandátuma most lejárt. A jelen levők szívélyes, meleg hangulatú búcsúztatója érzékeltette, hogy a tagok értékelték az elnök szakmai munkáját és emberi hozzáállását. Slezákné Kovács Edit elköszönő beszédében felidézte, hogy megválasztásakor Ferenc pápától kölcsönzött egy mondatot, miszerint „a jó Isten bocsássa meg nektek, hogy engem választottatok”, a azóta 12 év telt el. Megköszönte Bojan Brezigarnak, Günther Rautznak, Marc Rögglának és Jakob Volggernek a segítséget és motivációt, amit tőlük kapott, és akik nélkül a MIDAS nem az lenne, amelyet ma ismerünk. Megemlítette Toni Ebnert, a MIDAS első elnökét, akitől átvette az elnöki munkát és egy már nagyon jól működő szervezetet. Felidézte a MIDAS működésének 24 évét, ez alatt az idő alatt felnőtt egy új generáció új elképzelésekkel és elvárásokkal a társadalom minden területén, egészen új olvasói szokásokkal, teljesen különböző kommunikációs és információszerzési gyakorlattal. Ebbe az egyébként is bonyolult folyamatba lépett be a mesterséges intelligencia, ami nagyszerű dolog, de mindnyájunknak meg kell tanulnunk okosan használni azt és csökkenteni a veszélyeket, amelyeket a helytelen használata okozhat – hívta fel a figyelmet. Megköszönte a házigazdák szervezését, a tagok részvételét, majd jó munkát, okos döntéseket kívánt, amelyek tükrözni fogják azokat a változásokat, amelyekkel a napilapok szembesülnek, s amelyek a MIDAS-t sem kerülik el.
Az egyesület tagjai egyöntetű szavazással Martxelo Otamendi spanyolországi baszk újságírót választották meg új elnöknek, akit Elmar Pichler Rolle és Stefano Semen segíti majd a munkában igazgató tanácsi tagokként, Slezák Edit pedig az egyesület felügyelőbizottságában fog tevékenykedni. A MIDAS tervei között szerepel a szervezet új logójának, arculatának és honlapjának a kidolgozása, a negyedszázados fennállásának a megünneplése 2026-ban, az elérhetőség és anyagi stabilitás megtartása, az alkalmazkodás az új technológiákhoz.
Az egyesület gyűlését egyébként az olaszországi szlovén kisebbség egy jelképes épületében, a Trgovski domban szervezték meg a házigazdák. A „szlovének házaként” is emlegetett, kereskedelmi és kulturális központ épülete Max Fabiani olasz építész (1865-1962) tervei alapján készült 1905-ben, a város és szlovén lakossága gazdasági, kulturális fellendülésének időszakában, és amelyben bank, irodák, lakások, színház, könyvtár is működött. A két világháború alatt az olasz fasiszta párt feldúlta az épületet, mindent kidobtak és elégettek, majd ott rendezték be a székhelyüket. A második világháború után az olasz állam tulajdonába került. Néhány éve ismét a szlovének egyesülete használja, több rendeltetésű épület, közkönyvtárát pedig a nulláról kellett kialakítaniuk – mesélte Alex Devetak, a könyvtár munkatársa, hangsúlyozva, hogy az épület a szlovén jelenlét fontos szimbóluma Gorizia városában.
Midas-díjazott: kihívások előtt a kisebbségi nyelvű újságírás
A MIDAS minden évi gyűlésének illetve szakmai találkozójának egyik fénypontja a MIDAS- és Habsburg Ottó-díjak átadása ünnepélyes gála keretében, amelyet a különösen szép, szerpentines úton, hegyen-völgyön át megközelíthető, festői környezetben levő szlovén reneszánsz épületben, a Vila Vipolže pinceéttermében tartottak meg, helyi hivatalosságok körében. Mindkét díjat 2003-ban alapították a kisebbségvédelem és a kulturális különbözőség terén végzett kimagasló újságírói munkák jutalmazására. A Habsburg-díjat elsősorban annak szánják, aki egy többségi napilap munkatársaként, kisebbségi újságírói munkája által jelentős módon hozzájárul a különböző kultúrák megismeréséhez, befogadásához és megértéséhez. A pénzjutalommal is járó elismeréseket olyan újságíróknak ítélik oda, akik odaadással dolgoznak ezen a két területen.
A MIDAS-díjat idén Urtzi Urkizu Adrián baszk újságíró, a Berria napilap munkatársa kapta, a Habsburg-díjat pedig Milan Rakovac horvát író, költő, újságíró érdemelte ki. Urkizu köszönőbeszédében kitért a kisebbségi nyelvű újságírás mai kihívásaira, majd egy hagyományos baszk nyelvű énekelt vers-előadással zárta beszédét. Milan Rakovac évtizedes munkássága elősegítette a kultúrák közötti párbeszédet és a kisebbségi nyelvek és identitások közötti megértést. Többnyelvű írásaiban és egyedi stílusában, amelyben keveredik a horvát, az olasz és a szlovén nyelv, következetesen az együttélés, a határok és a történelmi emlékezet témáit járja körül – értékelték a díjazottakat a MIDAS honlapján. Milan Rakovac köszönőbeszédében a fegyveres konfliktusokban, így Gázában is elhunyt újságíróknak ajánlotta díját.
GO! BORDERLESS – A németországi Chemnitz városa mellett idén a szlovén Nova Gorica és az olasz Gorizia Európa kulturális fővárosai – a két utóbbi település az első transznacionális városként viseli ezt a címet. Az úgynevezett “goriziai fal” már évtizedek óta nem jelent határt a városok között, Nova Gorica és Gorizia közösen akarják megőrizni a régió történelmi és kulturális örökségét. A MIDAS rendezvényén résztvevőknek szervezett városnézésen részletesen ismertették a Go! 2025 programjukat, választott mottójuk, a “borderless”, vagyis határok nélkül, határtalanul szlogen gyakorlati jelentőségét az együttműködés terén. Rendezvényeikre idén több mint 2 millió látogatót várnak, évente rendszerint 250 ezer turista szokott érkezni a régióba. A város(ok) vasútállomása mellett található Transzalpin térnek ma szimbolikus jelentősége van, a két város illetve két ország közti határt megjelölő kövezet ma már a korlátok felszámolását hirdeti.
