Egy látogatás a számok tükrében

Egy látogatás a számok tükrében
Először látogat hivatalosan Budapestre a csaknem kilenc éve hivatalban lévő Klaus Iohannis államfő, aki Novák Katalin magyar köztársasági elnök meghívására utazik szerdán a magyar fővárosba. Ez a vizit elsősorban a számok szempontjából érdekes, hiszen ott van a szinte kilenc év, amely alatt Iohannis nem tartotta érdemesnek felkeresni Budapestet. A másik érdekes szám a román elnöki hivatal közleményében bukkan fel. Ebből a dokumentumból megtudhatjuk, hogy 14 éve nem járt román államfő Pesten.

Az Európai Unió két szomszédos államáról lévén szó, meglehetősen szokatlan számok ezek. Jól mutatják, milyen szinten vannak a román-magyar diplomáciai kapcsolatok. Miniszterelnöki vagy külügyminiszteri szinten volt még érintkezés a két ország vezetői között, de ezek gyakran konjunkturális politikai megfontolásokból születtek, hiszen általában szociáldemokrata külügyminiszterek és kormányfők találkoztak magyar kollégájukkal, ami mögött elsősorban politikai pozícionálási szándék húzódott meg a liberális államfővel szemben, mintsem a román-magyar kapcsolatoknak a magasabb szintre emelése.

Ezeknek a látogatásoknak a tető alá hozásában jelentős szerepet játszott az elmúlt években az RMDSZ, amely főleg a kormánykoalíció tagjaként tudott hatékonyan közvetíteni a felek között. Lehet, hogy ez a megközelítés kissé leegyszerűsített, de úgy gondolom, hogy alapvetően helyes megállapítás abból a szempontból, hogy Bukarestben nem volt meg a kellő akarat a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Erre az az egyszerű magyarázat, hogy 2010 óta az az Orbán Viktor van hatalmon Magyarországon, akinek a kormánya páriának számít Európában és Nyugaton a politikai fősodor számára, amelyhez Románia is húz. Így az amúgy is saját kezdeményezésű külpolitikai irányokkal és célokkal nem rendelkező Bukarest számára kézenfekvő volt, hogy úgy tegyen, mint a nyugati politikai mainstream, és egyszerűen negligálja Budapestet. Bukarest úgy tett, mintha Budapest nem létezne, holott szomszédos és jelentős magyar kisebbséggel rendelkező államként Romániának fontos lett volna előmozdítania a román-magyar együttműködést. De a mindent egy lapra feltevő Bukarest szigorúan Washington, Berlin és Brüsszel szemüvegén keresztül mérte fel a helyzetet, és a teljes elhanyagolás álláspontjára helyezkedett. Ami azért furcsa, mert Magyarországnak még vannak olyan szomszédos országai, amelyekkel vannak vitái, de a vezetőik attól még rendszeresen találkoznak egymással.

Iohannis most mégis elutazik Pestre, ami mögött két számítás húzódik. Elsősorban az, hogy tavaly meghívta Bukarestbe Novák Katalint, így most illik neki is elmennie a magyar fővárosba. Bukarest egy fontos dolgot remél megszerezni Magyarországtól, a támogatását ahhoz, hogy Románia csatlakozhasson a schengeni övezethez, hiszen Magyarország 2024 második felében az EU soros elnöki tisztségét tölti be a jelen állás szerint. Bukarest mindent alárendel ennek a célnak, diplomáciai offenzívát indított, így most érdemesnek tartja felfüggeszteni ideiglenesen a Budapestet elhanyagoló hozzáállását.

Emellett Iohannis mandátuma a végéhez közeledik, és nagyon furcsa lett volna, ha tíz év alatt egyszer sem kereste volna fel hivatalosan magyar kollégáját. Íme, most megteszi, így a felszínes szemlélők nem vádolhatják majd a magyarok elleni ellenszenvvel. Ilyen körülmények között továbbra sem fűzök nagy reményt a kétoldalú kapcsolatok látványos javulásához, de azért mindenképpen örvendetes, hogy az elmúlt hónapokban elkezdődött egy szorosabb párbeszéd a legmagasabb szinten is.