Látványos bevonulás és táncbemutatók
A 358 részvevő várta a pillanatot, amikor gyönyörű báli ruháikban rendezetten bevonultak a végzős diákok. Már a bál első órájában felemelte a hangulatot a bevonulás és a táncok, meghatározva a további vidámságot, jókedvet, ami hajnalig megmaradt. A bál díszvendége az idén Budapest főpolgármester helyettese, Bagdi Gábor és felesége volt, akik Tarlós István főpolgármester fővédnök megbízásából látogatták meg Nagyenyedet és a kollégiumot. A bált megelőzően ellátogattak Gyulafehérvárra is az érseki palotába, ahol Jakubinyi György érsek fogadta őket. A kollégium kiemelt vendégei voltak még Lőrincz Helga enyedi alpolgármester, Nagy Tímea nemzetiségügyi tanfelügyelő, Lőrincz Konrád református esperes, Szőcs Gyula nagyenyedi véndiák, orvos Budapestről, az iskola régi mecénása.
A bevonulás után látványos táncbemutató következett, amely a viszonylag kis térben igen jól szervezett volt, és művészi színvonalon jelenítette meg a tangó, a keringő és az angol valcer különböző variációit. A helyhiány miatt a tanulók hat csoportban mutatkoztak be állandó taps kíséretében. Kétségtelen, hogy ez volt a bál fénypontja. Mindez a diákok hozzáállása mellett az id. Lőrincz házaspár munkája (Zoltán és Gertrud), akik több mint két évtizede foglalkoznak a diákok tánctanításával.
A táncoktatás nagyenyedi gyökerei
Az esemény előtt meglátogattam a Lőrincz házaspárt, hogy elbeszélgessek velük azokról a kezdetekről, amelyek lehetővé tették táncoktatói munkájukat. Az első Bethlen-bál alkalmából 1995-ben kérte meg őket Kóbori Anikó, hogy tekintettel arra, milyen szépen táncolnak együtt, nem vállalnák-e el a diákok előadásának betanítását. Azonnal igent mondtak, és a munka során sok új tapasztalatot szereztek. A fiúkkal többet kell foglalkozni, hogy megbátorodjanak, legyőzzék gátlásaikat és tudatosan felvállalják az irányító szerepet. A botladozásoktól a szép harmonikus táncig hosszú az út, de rendszerint sikerül megtenni. A fiúk kevesebben vannak a kollégium osztályaiban, ezért Lőrinczék X. és XI. osztályos tanulókat is felkértek, hogy minden leánynak legyen párja. A házaspár az 1950-es években, diákkorukban Wass Albertné Székely Piroska (a festő Wass Albert leánya) „táncoktatásaira” jártak, ahol zongorakísérettel tanultak. A társasági tánctudás mellett itt életre szóló barátságok is szövődtek. A záróünnepséget az önképzőkör helyszínén tartották. Ez a fiatalkori élmény adta meg az önbizalmat és bíztatást nekik, hogy most ők is segítsenek a fiatalokon.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
