A tanári kar és a diákok az iskola zászlója mögé fölsorakozva vonultak át reggel a református vártemplomba. A ballagási istentiszteleten Kutasi Beáta lelkipásztor hirdette az igét, köszöntőt mondott Lőrincz Konrád, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese. Fellépett a kollégium kórusa, Szabó Zsombor zenetanár és Kiss Ágnes egyetemi hallgató karvezetők irányításával.
Az utolsó osztályfőnöki óra 11 órától kezdődött, déli 12 órakor pedig a tizenegyedikes diákok meghúzták az iskola ódon épületén, az úgynevezett Bagolyváron található kis- és nagy csengőt, amelyeket együttesen a ballagáskor szokás megkondítani. Idén három osztály, a matematika-informatika (osztályfőnök Nagy Egon), a tanítóképző (osztályfőnök Bartha Melinda) és a szakácsképző szakosztály (osztályfőnök Móricz Melinda és Giurgiu Renáta) diákjai vettek búcsút az iskolától.
Elsőként Galambfalvi Angyalka igazgató-helyettes köszöntötte a végzősöket. „Megannyi nevetés, barátság, közös élmény, kihívás és tanulás: ezek az évek formáltak titeket azzá, akik vagytok, és ha ez néha nem is volt könnyű, mindez része lett annak az útnak, amely most új irányt vesz. Vigyétek tovább tudásotok, bővítsétek kíváncsisággal, nyitottsággal, és használjátok mások javára is!” – hangzott az intelem.
Dragoș Crișan, Nagyenyed polgármestere azt kívánta a végzősöknek, hogy őrizzék meg lelkükben az iskola falai között szerzett tudást, értékeket, barátságokat. Vincze András Fehér megyei alprefektus kiemelte: „Ez az iskola nem egyszerűen tanintézet, ez egy szellemi otthon, közösség, amely évszázadok óta szolgálja a szülőföld iránt elkötelezett nevelést. Hiszünk abban, hogy az a szellemiség, amelyet e kollégium falai között kaptatok, elég útravalót ad ahhoz, hogy helytálljatok, mert ez az iskola nemcsak a múlt, hanem a jövő záloga is”.
Lőrincz Helga, Fehér megyei kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő a búcsúzás keserédes érzésére reflektált: „Szomorúan gondolunk arra, hogy hétfőtől már nem hallhatjuk ezeknek a diákoknak a zsibongását az iskola folyosóin, ugyanakkor büszkeséggel tölt el, hogy jónéhány tíz becsületes fiatalt adunk Erdély magyarságának”. Hozzátette: azt a plusz értéket, amit az enyedi kollégium nyújt, talán az ünnepségen jelenlevő, ötvenéves találkozójukra érkező diákok tudnák a legjobban elmondani.
Szabó Csilla Erzsébet, a Fehér megyei Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke rövid, tanulságos történetekkel próbálta példázni az épp lezárult időszakot és hasznos útravalóval ellátni a maturandusokat. A végzősöket továbbá Turzai Noémi, a szülői bizottság alelnöke, a kollégium két lelkes támogatója, Laborczy Szílvia és Osváth Pál köszöntötték. Utóbbi – Siklódi Judittal karöltve – új kollégiumi zászlót adományozott az iskolának. A kék-fehér, Bethlen-címeres, Bethlen Gábor jelmondatával („Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”) feliratozott lobogót Siklódi-Balogh Judit készítette.
Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója elmondta: „Minden búcsú öröm is, hiszen azt jelenti, hogy – az isteni kegyelemnek köszönhetően – újabb generációról gondoskodhattunk harmóniában, az osztályfőnököktől és tanároktól a nevelőkig és az adminisztratív személyzetig”. Az intézmény vezetője külön szólt mindenik osztályhoz, majd megköszönte a kollégák munkáját és a szülők bizalmát, hogy a kollégiumra bízták a gyerekeiket.
Az ünnepi felszólalások között a ballagók énekei, illetve alkalomhoz illő versek és dalok csendültek fel. A végzős diákok nevében Gudor Eszter, Miklós Anna és Illés András búcsúzott, a tizenegyedikesek búcsúztatóját pedig Kerekes Dóra és Oláh Beatrix tolmácsolták. Megtörtént a hagyományos zászlóátadás, felzengett a Bethlen-himnusz, az ünnepség pedig a díjátadással ért véget, amelynek keretében nem csupán a legjobb tanulókat, hanem a különböző tantárgyakban, szakterületeken, a közösségért végzett munkában és a tehetségműhelyekben jeleskedő diákokat is megjutalmazták. A legjobb eredményt Gudor Eszter XII. A osztályos tanuló érte el, színtízes tanulmányi átlaggal.
