A berobbanó nihil

Az elnökválasztás első fordulója jócskán megtréfált mindenkit. Senki nem gondolt arra, hogy ilyen politikai földrengés következik, még ha sokan látták is, hogy baj van a jelöltekkel, hiszen a legtöbb párt gyenge képességű politikust küldött versenybe. Vasárnap este már az exit poll eredményektől is elképedtem, hogy miként jelenhet meg a semmiből egy jelölt és szerezhet 18 százaléknyi támogatottságot. Később a részleges eredmények közzététele csak fokozta a megdöbbenésemet és a szorongásomat. Kollégáknak azt mondtam, dobhatom sutba a több mint 20 éves újságírói tapasztalatomat, hiszen úgy éreztem, semmit nem értek abból, ami a közéletben történik, ha ilyen meglepetés előfordulhat. Paradoxális módon megnyugtató lehet - de egy cseppet sem az, sőt, elképesztően veszélyes -, hogy még a legtapasztaltabb társadalomkutatók és politológusok sem látták előre, hogy itt most szétdurran a jól ismert, évtizedek óta működő román politikai rendszer. 

Călin Georgescu győzelme és Elena Lasconi második helyen való befutása azt mutatja, hogy két olyan sorsdöntő szavazás következik a fősodratú pártoknak, amelyek vagy megpróbálják visszaállítani a régi rendet, vagy teljesen kicsúszik a kezükből a hatalom. Nagyon nehéz előrelátni, hogy mi fog történni, mert ezek a választások dominohatásként működnek. Egészen biztos Donald Trump megválasztása Amerikában is közrejátszott az eredmények ilyetén alakulásában. Egy ilyen kijózanító kudarc után csak egy esélyük van a mainstream pártoknak: behúzzák a parlamenti választást a már mindenki által jól ismert szavazói aránnyal, vagy végleg kiírják magukat a történelemből. A PSD félig már ki is írta magát, hiszen soha nem fordult elő, hogy a szociáldemokratáknak ne legyen jelöltje az elnökválasztás második fordulójában. Georgescu győzelme tovább erősítheti a parlamenti választáson a szélsőséges, magyarellenes, legionárius, szuverenista erőket, amelyek támogatottsága jóval 30 százalék fölé ugorhat. Erre egy héttel ezelőtt, de még két napja eszünk ágában sem állt gondolni, hiszen semmi nem vetítette előre ezt a végkifejletet.

Számos találgatás folyik arról, hogy Georgescu mögött ki áll, hogy a Tik-Tok közösségi média önmagában elegendő lehet-e arra, hogy felfutasson ennyire brutálisan és rövid idő alatt egy jelöltet úgy, hogy a közvélemény-kutatók ezt egyáltalán ne érzékeljék. Sokak szerint Oroszország áll e manőver mögött, mások úgy vélik, hogy titkos hálózata van a jelöltnek, akit esetleg a hazai titkosszolgálatok egy része is támogat. Mások szerint azonban a hazai hírszerzést is meglepte ez az eredmény. Bárhogyan is lenne, Romániának ez a sérülékenysége, demokráciájának törékenysége valójában az elmúlt 20-25 év politizálásának az öröksége. A hírszerzés egyre jobban beavatkozott a politikába, és ne felejtsük el az elmúlt tíz-tizenöt év eszement vérszomjas korrupcióellenes politikáját sem, amikor a titkosszolgálatok az igazságszolgáltatás segítségével gyakorlatilag lefejezték a román politikai elitet. Ez a korrupcióellenesség köntösébe bújtatott elfuserált akció nem tette kevésbé korrupttá a rendszert, hanem eltántorította a fiatalokat a politikától, és ma már józan eszű ember közéleti szerepet nem akar vállalni, mert tisztában van, hogy milyen lehetséges meghurcoltatásokkal járhat.

Az örökséget Klaus Iohannis terhelte meg igazán, aki maga is az igazságszolgáltatás, a hírszerzés és a politika együttműködésének közös terméke. Több mint tíz éve megfigyelhető már, hogy a pártokban - főleg a román pártokban - iszonyatos a kontraszelekció. Az RMDSZ sajátos helyzetének köszönhetően etnikai pártként ebből a szempontból még valamennyire jobban áll, főleg a komoly, országos tisztségeket illetően, viszont az alacsonyabb rangú pozíciókban helyi szinten már a szövetség portáján sem rózsás a helyzet. A kontraszelekció miatt politikai félanalfabéták siserehada lepte el a közjogi tisztségeket és az állami intézményeket. Ebbe a sorba tartozik Klaus Iohannis, Liviu Dragnea, Viorica Dăncilă, Nicolae Ciucă, Rareș Bogdan, Florin Cîțu és még lehetne folytatni a sort más pártok politikusaival is. Elena Lasconi sem sokkal különb, hiszen felkészületlensége nyilvánvalóvá vált a kampányban. Ettől eltekintve most minden demokratikus párt meg fogja próbálni hozzá irányítani szavazatait, hiszen sem a PSD-nek, sem a PNL-nek, sem az RMDSZ-nek nem lesz más választása.  

De miért van fontos szerepe a kontraszelekciónak abban, ami velünk történik most? Azért mert emiatt egy valóságos politikai sivatag alakult ki körülöttünk, egy légüres tér, amit könnyű megtölteniük az új politikai szereplőknek. Lehet, hogy Georgescunak megvolt a külföldi, keleti hátszele, bizonyára a Tik-Toknak is fontos szerepe volt, de éppen ennyire brutálisan senkit sem lehetne felfuttatni, ha létezik egy jól strukturált és szervezett tehetséges, karizmatikus politikusi gárda. Ha eleve be lenne töltve a tér, akkor a Georgescu-féle fantomjelölteknek is sokkal nehezebb dolguk lenne. Klaus Iohannis felelőssége elsősorban az, hogy úgy alakította a belpolitikai erőviszonyokat az elnöki funkció biztosította mozgásterének köszönhetően, hogy egyenesen megágyazott ennek a villámgyorsan, a semmiből érkező jelöltnek. Aktatologató, politikai tehetséget nélkülöző jelöltek előtérbe tolásával, az elnöki tisztség lejáratásával olyan lehetetlen helyzetbe hozta a fősodratú pártokat, főleg a szociáldemokratákat és a liberálisokat, hogy most mindkét politikai erő bezuhant, összeomlott. Igaz, egyelőre csak elnökválasztásról van szó, de félő, hogy úgy megroppant a pártpaletta, hogy ebből a helyzetből már nem tudnak visszaállni a hagyományos pártok, vagy nem olyan mértékben, hogy hosszú távon ne induljanak el a hanyatlás útján.

Az elnökválasztás második fordulója nem kecsegtet semmi jóval, előtte azonban a parlamenti választás lesz, és annak eredménye is kihat majd a december 8-i döntő csatára, amely Georgescu és Lasconi között fog lezajlani. Cseppet sem lesz könnyű a demokratikus erőknek, hogy felsorakozzanak Lasconi mögött. Nagyon jól ki kell találniuk, hogyan győzzék meg a szociáldemokrata választókat, hogy Lasconira szavazzanak. Minden bizonnyal Brüsszelben és Washingtonban is tanácstalanul pislognak a döntéshozók, és szívszorongva figyelik a romániai fejleményeket, hiszen Georgescuval az elnöki pozícióban Románia fekete bárány vagy problémás országgá lép vissza. 

Georgescu és például Orbán Viktor között az  a különbség, hogy a magyar miniszterelnök egy tapasztalt politikus, aki csaknem 35 éve a politikában van, mindenki ismeri és ezért kiszámítható olyankor is, amikor esetleg bírálja az uniót. Nem így Georgescu, aki a klasszikus kalandor profiljába illeszkedik, aki üres, nacionalista, a vallást politikailag instrumentalizáló és primitív üzenetekkel manipulálja a választókat. Az egyedüli remény az, hogy a következő két hétben Georgescunak is meg kell mutatnia magát jobban, és remélhetőleg így lehull róla a lepel, amitől eddig megóvta a közösségi média biztonsága és az eddigi esélytelensége miatt őt övező általános érdektelenség.