„Nem tetszik, ahogy ez a tér most kinéz. Mintha megrekedt volna a 2000-es évek szintjén. Nincs kihasználva. Azt szeretném, hogy olyan sűrűn látogatott, forgalmas hely legyen, mint a Főtér. Európai színvonalú közteret szeretnénk kialakítani, hogy a látogatók élvezhessék ezt a rendkívüli környezetet. Ugyanakkor biztosítok mindenkit afelől, egy ujjal sem nyúlunk Avram Iancu szobrához!” – tette hozzá erélyesen Boc. Állítólag még azt is mondta, neki úgy tetszik a szobor, ahogy van, és ha már nem ő lesz a városvezető, más csináljon, amit akar…
Az önmagát mindinkább túlnövő, zsúfolt Kolozsváron egyrészt felértékelődik minden oázisforma terecske, másrészt a közterek funkciója is átalakulóban. A cél mindenhol a hagyományos keretek „lazítása”, vagyis minél alkalmasabbá tenni ezeket a tereket szabadidő eltöltésére, változatos kulturális rendezvények, társadalmi események számára. Hogy a városiak minél jobban belakhassák, birtokba vehessék, magukénak érezzék a teret, ezáltal fokozva otthonosságérzetüket. Ilyen szempontból Emil Bocnak a térkihasználásra, a „maradi kétezres évek” meghaladására irányuló kezdeményezései indokoltak. Lássuk, mi lesz belőle.
A funari városvezetés megalomániás törekvése, hogy az ortodox katedrális árnyékában a túlméretezett Avram Iancu-szobor felállításával alternatív főteret hozzon létre a mindenféle nackós próbálkozások ellenére sem elrománosítható Mátyás térre, kudarcot vallott. Most a polgármester az európaiság, modernizálás jegyében próbálkozna köztérmegújítással. Új rendeltetést adni ennek a kis szögletnek, amely parányi tükörcserepe az elmúlt század mindent felforgató korszakváltásainak. Tervezték ide Bocskai fejedelem szobrát az 1900-as évek elején, majd az 1918-as impériumváltás után Avram Iancu lovasszobrát akarták felállítani az erdélyi románok. Ennek kivitelezését állítólag az 1920-as évek gazdasági válsága lehetetlenítette el. 1933-ban felépült az ortodox katedrális, nem sokkal később, a „magyar világban” hatalmas országzászló magaslott itt. Volt Cuza voda, majd kis ideig Hitler tér, aztán visszakapta Bocskai nevét, a szovjet bevonulás után pedig Malinovszkij marsallról nevezték el. A megint új időkkel együtt járt az orosz obeliszk a katedrális egyik, illetve a bronztank a másik oldalán. 1964-től a nevét Győzelem térre változtatták.
Az Avram Iancu elnevezést 1993-tól viseli, ebben az évben, november 30-án avatták fel a még félkésznek számító alkotást, amelyre annak idején Ioan Stoica, a rossz véget ért Caritas piramisjáték alapítója 500 millió lejt adományozott (a károsultak befektetéséből…). Jóllehet a városházi zsűri egyöntetűen elutasította a szobortervezetet, Funar mégis ezt választotta, mivel magasabb volt, mint a Mátyás-szobor – és ez fontos szempontnak számított. A húsz méter magas oszlop, tetején az ötméteres Avram Iancu-bronzszoborral, oldalt a románoknak (nyilván a magyarok feletti) győzelmét hirdető hatalmas havasi kürtökkel, a Svájcban élő román művész, Ilie Berindei kompozíciója. Román részről nem volt kifogás az ellen, hogy a téren Avram Iancu szobra állíttassék fel, de hogy ez a „műalkotás” a román nemzeti jelképnek számító mócvezér emlékének megcsúfolása, arról vezető értelmiségiek sora nyilatkozott akkor és az elmúlt nagyon sok évben. Több civil szervezet kérte már Emil Boctól, hogy szabaduljon meg ettől a rettenettől. Mindhiába. A polgármester – valahányszor szóba került – határozottan elutasított minden erre vonatkozó utalást, akárcsak most. Avram Iancu márpedig marad! – hangzik el időről időre, a hétfői bejelentés tehát senkit sem érhetett a meglepetés erejével.
Márpedig, ha Kolozsvár meg akar szabadulni ettől a vicces alkotástól, most lenne itt az ideje. A meghirdetett nagy köztérfelújítás ürügyén. De persze itt nem pusztán esztétikai kérdésről van szó. Hanem arról, hogy az Avram Iancu-szobornak és a funari leltárba tartozó további hasonló jelképeknek – lásd a magyarellenes feliratokat – van-e még funkciója Kolozsváron, vagy szépen kiürültek végre ezek is, és mehetnek az elfekvőbe a szovjet obeliszk vagy az ukrán tank mellé. Emil Boc indirekt válasza: az itt élő románok önbecsüléséhez továbbra is szükség van a román szupremáció olyan jelképére, mint a Iancu-szobor. Nem is tudom, kinek kellene jobban zokon vennie ezt a kategorikus elutasítást: az itt élő magyaroknak, vagy pedig a románoknak…
Mindenesetre nagy szakmai kihívás lesz olyanformán modernizálni, európaibbá változtatni a teret, hogy közepén csak azért is marad ez a rettenetes Iancu-szobor. Megelőlegezném: szinte lehetetlen! De ha furcsamód sikerül is valamit összehozni, Boc polgármesternek be kellene látnia, ez a projekt több afféle fazonigazításnál. Ha valóban korszerű, Kolozsvárhoz méltó teret akar arrafele, sokkal mélyrehatóbb változtatásokat kell bevállalnia. Elsősorban a saját tudatában…
Gyurka Előd felvétele
