A zászló és ami mögötte van

A zászló és ami mögötte van
Alig hittem a fülemnek, amikor a kolozsvári önkormányzat hétfői ülésén az egyik szociáldemokrata városi tanácsos, egy hölgy, számon kérte a város polgármesterétől, miért függesztette ki pár napja az ukrán lobogót az utcákon, miközben mellette nem volt ott a román trikolór. Felrótta azt is, hogy Emil Boc előzetesen nem beszélte meg erre vonatkozó szándékát a városi tanácsosokkal. A felszólaló idézte a törvénycikkelyt, amely megszabja, milyen körülmények között lehet más állam zászlóját kitenni.

Emil Boc rezzenéstelen arccal, de udvariasan válaszolta: városvezetőként ő rendelte el, hogy bizonyos helyeket az ukrán lobogó színeivel világítsanak meg, így fejezve ki szolidaritását a háború sújtotta ukrán néppel. A polgármester szerint ehhez nem volt szükség sem a városi tanácsosok tájékoztatására, sem jóváhagyására.

Mivel a felszólalásra már a közel három órás tanácsülés végén került sor, amikor minden jelenlevő fáradt és elcsigázott volt, a vitának nem lett folytatása. Boc ismertette álláspontját, megvédte magát, nem volt szükség arra, hogy bárki más a védelmére keljen.

Ismerve a városi tanácsban az erőviszonyokat, amely a liberális pártnak fölényes hatalmat biztosít (16 tanácsossal), és azt a tényt, hogy a mindössze két szociáldemokrata tanácsosnak ilyenformán „nincs szava” a tanácsban, nem is aggódtam azért, hogy az ügynek lesz következménye.

Így igaz, azért vannak az országban a törvények, hogy tiszteletben tartsuk azokat. Még azt is, amely az idegen államok zászlójának kifüggesztését szabályozza. Maga a polgármester is mindig azt hangoztatja: senki nem áll a törvény felett!

Vitatható és értelmezhető: valóban törvényt sértett a polgármester, amikor Ukrajna lerohanását követően az ukrán zászló színeivel világított meg néhány helyet és kitűzte a lobogót? 

Az is eszembe jutott, hogy kissé távolabb Kolozsvártól, Székelyföldön, milyen gyorsan reagálnak a hatóságok meg az éber lakosok, ha március 15-e tájékán vagy máskor kiteszik a magyar zászlót. Legyen az zászló, kokárda, bármilyen méretű díszítőelem, ha piros-fehér-zöld színű, akkor az rögtön törvénytelen, és sértő. Ki is róják a tetemes pénzbírságot azon nyomba.

Azon is elgondolkodtam: mi történt volna, ha a kitűzött zászló, vagy világítóelem nem az ukrán, hanem a magyar zászló színeiben pompázik? Borítékolom: egy ilyen „renitens’ cselekedetet a város polgármestere nem úszott volna meg ép bőrrel. Kolozsváron legalábbis… Brassóban, emlékezhetünk, augusztus 20-án piros-fehér-zöld megvilágítás kapott a városnév felirata. És nem dőlt össze a világ.

Sajnálom, de itt, minálunk már csak ilyen a közhangulat. A két éven át tartó járvány, a közvetlen közelünkben zajló háború ellenére sem lettünk empatikusabbak, toleránsabbak. A legapróbb szolidaritási gesztus láttán is csak az jut egyesek eszébe: mit keres a városban egy idegen állam zászlója?

Borítókép: Rohonyi D. Iván

promedtudo2Hirdetés