Nyihaha

Nyihaha
Az első fokon eljáró Kolozsvári Táblabíróság a napokban eltörölte azt a bírságot, amelyet Gheorghe Funarra, Kolozsvár korábbi polgármesterére róttak ki, miután néhány éve a lovak nyelvének nevezte a magyart.

Nem tudom, hányan nyeríthettek fel örömükben e hír hallatán – a bírságot ilyenformám megúszó egykori városvezetőn kívül –, számomra mindenesetre meglepő, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács bírságai ilyen „könnyen” megkerülhetők. Vajon Klaus Iohannis is bírósághoz fordul a „jonopot”-ért nemrég neki kiszabott, a hasonlóan szinte jelképes összegű pénzbüntetés miatt?

De sorolhatnánk még a magyar kisebbséget mostanság ért sérelmeket, amelyeket azonban még büntetni sem lehet. Mert ugye csakazértis lenyomták a torkunkon, hogy Trianon évfordulója ünnepnap lett Romániában, külön szenátusi ülést hívtak össze, hogy látványosan tudják visszautasítani Székelyföld autonómiatervezetét (nem mintha más lett volna a végkifejlet egy „rendes” ülésen…), s amikor arról van szó, hogy március 15-ét nyilvánítsák a romániai magyar közösség ünnepévé, a törvénytervezetet lóhalálában küldik vissza a szakbizottságokhoz.

Így van ez évek óta. Mert igazából teljesen mindegy, melyik román párt van hatalmon, s ennélfogva az is, hogy az RMDSZ kivel próbál szövetkezni: így is, úgy is csak rossz lóra tud tenni. Mert ideig-óráig ugyan működik a paktum, de aztán megannyiszor beigazolódik: közös lónak túros a háta. Választási években pedig még inkább, s emiatt a román politikum ilyenkor rendszerint át is esik a ló túlsó oldalára: a jelöltek egy része rendre meglovagolja a magyar kérdést. Szerencsére, egyre többen vannak már a román választók között is olyanok, akik ilyenkor látják, hogy kilóg a lóláb. De sajnos még nem elegen, így aztán a magyar szavazók az elnökválasztásokon – illetve azok második fordulójában – kénytelenek aszerint voksolni: ha nincs ló, jó a szamár is. Néhány hónap múlva pedig rájönnek, hogy ez a „szamár” is lóvá tette őket…

Egy szó, mint száz, erről az egész kisebbségi helyzetünkről, a román politikáról folyamatosan a ló, a lóval kapcsolatos képzetek merülnek fel bennem, és most nem az olyanokra gondolok, hogy „aki a lóval nem bír, a nyerget üti…”. Mindezek ellenére, kedves erdélyi magyarok, ne búslakodjunk: ami nem pusztít el, erőt ad. És különben is: búsuljon a ló…