Ez sem meglepő, hiszen ha visszagondolunk az elmúlt másfél év választási kampányaira, akkor így utólag elmondható, hogy szürreális korteskedésnek voltunk szemtanúi, mert miközben minden párt tudta, hogy megszorításoknak kell következniük - ekkorra államháztartási hiányt ugyanis Románia nem bír el - a kampányban mégsem akadt egyetlen felelős párt vagy politikus sem, aki a megszorításokról őszintén beszélt volna, az államfővel az élen. Pedig a kampány éppen az az időszak, amikor a pártoknak és a jelölteknek arról kell beszélniük, hogy mit tesznek a következő négy évben.
Hiába volt ellenzékben az RMDSZ, ő sem mondott egy rossz szót Marcel Ciolacuról és a kormányzásáról. Ezért most, amikor az RMDSZ elnöke a PSD volt elnökét és kormányfőjét hibáztatja a történtekért, nem elég hiteles pont amiatt, hogy a kampányban nem mertek beszélni az adóemelésekről, jövedelem befagyasztásokról, megvonásokról. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem lehet szavazatokat nyerni, de mégis, józan emberi ésszel kampány alatt is lehet hitelesen megszólalni, hiszen nem is olyan régen voltak olyan időszakok, amikor a pártok kertelés nélkül felvállalták a népszerűtlen intézkedéseket kampányidőszakban is.
Manapság világjelenség, hogy a politikusok sablonokban, kampányguruk által előre legyártott szlogenekben, jelszavakban beszélnek, valódi kérdéseket nem is kapnak, hiszen kerülik a reális párbeszéd-helyzeteket, és ha véletlenül egy újságíró fel is tesz egy igazi kérdést, akkor nemes egyszerűséggel nem válaszolnak rá. A politika radikális módon megváltozott ebben a tekintetben az elmúlt bő húsz évben, a közösségi média teljesen átalakította a kampányokat, a politikusok mondják a magukét a kis videókban, a hozzászólásokra nem válaszolnak, párbeszéd nem alakul ki, és nagy ritkán, amikor van esély a reális párbeszédre, a politikusok gondolkodás nélkül vágják vissza a beléjük táplált kampányüzeneteket, hiszen a mai “szakmai” politikai kommunikáció szerint tilos elgondolkodni és saját választ adni egy kérdésre, felvetett problémára. Emiatt a politikai műsorok teljesen elsekélytelenedtek, a politikusok olyanok, mint valami robotok, akik panelekből építkeznek, nincs semmi meglepetés, váratlan. Az autentikus, szuverén módon (saját fejével) gondolkodó politikus kihalófélben van. Emiatt válik egyre bizalmatlanabbá a pártok és választók viszonya, hiszen az emberek érzik, hogy megvezették őket, nem beszéltek velük őszintén másfél éven át. Megvan természetesen a kockázat abban, hogy a politikusok saját maguk gondolkozzanak, hiszen így akár egyetlen pártban is véleménykülönbségek keletkezhetnek, amit tisztázni kell. Nagyfokú szellemi erőfeszítés szükségeltetik, hogy ezeket a vitákat sikerüljön kordában tartani, amire a mai emberállomány - ismerjük el - nem igazán képes, viszont mégis ez lenne az igazi út. Ezt járva lehet csak helyreállítani a pártok és szavazók közötti bizalmat.
Nem lepett meg senkit az sem, hogy az AUR szárnyal, immár akkora a támogatottsága, mint egykor a PSD-nek, kisebb eszmei párttársakkal együtt akár abszolút többséghez is juthatnak a következő parlamenti választáson. Nem azért van ez, mert az AUR-t annyira kedvelnék az emberek, hanem a választók egyszerűen büntetni akarják az álságos politikai kommunikációt, ami az elmúlt évtizedekben teljes mértékben eluralkodott a közéletben.
