A jó irány

A jó irány
- Hová lettek a vásárban a magyar feliratok? Levették? – telefonált be tegnap az utcáról egy olvasó. Hirtelen a lélegzetem is elállt a meglepetéstől, hogy ilyen nincs, ördög vigye már ezt az egészet… aztán tisztázódott a dolog. Kiderült, a néni a Jókai utca felől közelítette meg a vásárt, a Rhédey-ház előtti kapun ment be, majd a déli oldalon végig, és a színpad melletti kapun ki.
- Jaj – mondom – rossz az irány! Ne arra tessék! Ott valóban nincs semmi. Egyik kapun se, a tér közepén, a vásárt hirdető bannerekből készült kerítésen se, amit a római romok köré húztak, mint ahogy a színpad két oldalán sem. De ha ugyanezen az úton visszafele tetszik jönni, na akkor már látni az egyik kisházikó falán egy olyan mondatot: „Léleksimogató kikapcsolódás az egész családnak”.  A nekünk szóló üzenet az Unió utca felől közelítve látható, az ottani kapun: egyik oldalon románul, németül, másik oldalon magyarul és franciául, fent középen pedig románul és magyarul van feltüntetve, hogy karácsonyi vásár. Igen, jól tetszik tudni, ott írta néhány óráig csak magyarul, hogy Boldog karácsonyt, de az lekerült. Igen, szúrta… - igazolom vissza az idős hölgy sejtését. Aztán folytatom: ha bejut, forduljon meg, mert a kapu belső részén is olvasható románul, magyarul, meg angolul. Na és akkor induljon a házikósoron végig, talál rajtuk csak magyar feliratú plakátokat is.

Büszke voltam a pontos tájékoztatásra. Az kicsit bosszantott, hogy nem tettem hozzá: van idén is olyan magyar cég, amelyik nem tartotta fontosnak, hogy magyarul is kiírja a kínálatot, és hogy azért azt is nézze meg. De mindegy, a néni elbúcsúzott és vélhetően elindult immár a helyes irányba levadászni a magyar feliratokat.

Mert az az igazság, hogy jólesik látni Kolozsvár főterén kiírva, hogy Boldog karácsonyt! Kedves gesztus, a megbecsülés jele, ha úgy vesszük, melyikünk számára ne lenne bizsergető érzés az ilyesmi. És ezért kezd felfordulni a gyomrom, amikor látom a polgármesteri manőverezést. Méricskélés-centizés, adok is, meg nem is, kedveskedés-képmutatás. Ide tesszük, oda nem tesszük, ha ide tesszük, ezek azt mondják, mások majd amazt, megspórolni nem lehet, túlpörgetni végképp nem szabad, valami köztes megoldás kellene, jaj, nem lehetne inkább mindenkinek elvitelre csomagban hazaküldeni a jókívánságot? - kattoghat Emil Boc agya.

Olvasom a román lapokban, hogy karácsony táján jótékonysági akciót szerveznek Kolozsváron, licitálni lehet egy teniszlabdára Ilie Nastase aláírásával, focilabdára Dan Petrescu szignójával, vagy Ana Maria Branza vívóbajnok maszkjára, illetve Emil Boc személyére. Aki többet ad, az „megvásárolja” a polgármestert 15 percre, a befolyt összegeket karitatív célokra fordítják.

Nagy kedvem volna kihasználni az alkalmat és elkapni Bocot „jótékony” hangulatban arra a negyed órára. Elmondanék neki egyet s mást. Hogy a figyelmét felkeltsem, tennék a nyakamba egy focidrukker sálat – látom, az ilyesmire nagyon odafigyelnek a románok – szóval tennék egy olyan vastag sálat, rajta Kolozsvár régi címerével, amit a polgármester továbbra is negligál és megpróbálnám elmagyarázni neki, hogy most karácsonyra készülünk, nem választásokra. A jókívánság az jókívánság, azt nem méricskélik, nem az etnikai arányoknak megfelelően osztják. Ez nem költségvetési támogatás. Nem lehet boldog karácsonyt kívánni tizenöt százalékban, csak mert annyian vagyunk magyarok ebben a városban. És ehhez igazítani a feliratok számát, méretét, elhelyezési szögét. Ha úgy érzi, köszönteni akarja anyanyelvükön ennek a városnak a magyar lakóit is, tegye meg hangosan, jókedvvel, Főtér-szerte. Mert mindenki számára egyformán ünnep a karácsony. Szóval ez kell legyen a viszonyítási pont, nem más. Ehhez kéne tartsa magát. Ez a jó irány…

promedtudo2Hirdetés