Dr. Paul Videsott a dél-tiroli oktatási rendszerről és autonómiáról
BEREKMÉRI GABRIELLA
Dr. Paul Videsott az Innsbrucki Egyetemen szerzett doktori címet, kutatási területe az olasz, francia és ladin történeti nyelvészet, dialektológia, valamint a kisebbségi nyelvek. A Bolzanói Szabadegyetemnél betöltött dékáni pozíciója mellett a Dél-Tiroli Etnikai Csoportok Intézetének tudományos igazgatója, a Vigo di Fassa-i Ladin Intézet tudományos bizottságának elnöke, a Scripta Ladina Brixinensia sorozat és a European Journal on Minority Issues főszerkesztője, valamint a Revue de Linguistique Romane társszerkesztője.
- Mitől különleges a dél-tiroli ladinok helyzete?
- Fontos megérteni, hogy Dél-Tirolban a nyelvtanulás nem csak egy semleges, didaktikai kérdés, hiszen gazdag történelem van mögötte, a nyelv és politika szorosan összefűződik. Többször előfordult, hogy megtiltották a kisebbségi nyelvek, a német és ladin használatát.
A ladin nyelvet olyan kevesen beszélik, hogy gazdasági, társadalmi szempontból nem engedheti meg magának a közösség, hogy ez legyen az egyetlen nyelve. A nyelvtanulásban tehát a fő motiváció a szükség, emellett kell egy ösztönző iskolai rendszer, és természetesen a mindennapokban is használni, gyakorolni kell az adott nyelvet, ha valóban meg akarjuk tanulni. Az iskola csak a kompetenciák felét adja, a másik feléért magunknak kell megdolgoznunk: a mindennapi nyelvhasználat, a médiafogyasztás, filmnézés, olvasás jelentőségét sokszor nem veszik figyelembe, pedig éppen annyira fontos.
A ladin oktatási intézmények négynyelvűek, és a nyelvtanulás kötelező mindenkinek óvodától az egyetemig. A Bolzanói Egyetemnek van háromnyelvű része, míg a ladin szekció négynyelvű. Sok egyetemen szerepelnek a kisebbségi nyelvek opcionális tantárgyként, nálunk viszont kötelezőek, ez a nagy különbség.
- Erdélyben mindig jó példaként emlegetik Dél-Tirolt. Hogyan jutott el a mai autonómiáig?
- Megdöbbentően sok párhuzamot találtam Dél-Tirol és Erdély között történelmi szempontból. 1919-ben a saint-germaini békeszerződésben leszögezték, hogy Tirol Brenner-hágótól délre eső részét Olaszországhoz csatolják. Ekkor a három százalékos ladin lakosságot olasznak tekintették, és semmilyen intézkedés nem történt a kisebbségek védelme érdekében. Már a fasizmus előtt, 1921-ben törvényt hoztak arról, hogy mindenkinek kötelező olasz iskolába járna, így egyik napról a másikra a teljesen felborult a német tannyelvű iskolarendszer. A következő évben a fasiszták átvették a hatalmat, és elkezdődött a régió teljes olaszosítása: kicserélték a német helységneveket, vezetékneveket, és a helyi vezetőket a Rómában kijelölt személyek váltották fel. Eközben az iskolákban olasz tanárok váltották a németeket és ladinokat, a német nyelv tanítását pedig a köz- és magánoktatásban isbetiltották. A németek titokban szerveztek nyelvórákat, hogy ne veszítsék el az anyanyelvüket. Minden próbálkozás ellenére sem lett teljesen olasz Dél-Tirol.
1939-ben egy Hitlerrel kötött megállapodás miatt a németeknek és ladinoknak választaniuk kellett: emigrálnak németekként, vagy a szülőföldön maradnak, és feladják kultúrájukat. A kezdeményezést erős náci propaganda kísérte, és jobb anyagi körülményeket ígértek a kitelepedőknek. A német lakosság 85 százaléka elhagyta Dél-Tirolt, a ladinok viszont jóval kevesebben költöztek el, hiszen mindkét esetben fel kellett adniukidentitásukat. Érdekes, hogy a vezetőség a ladinokra is külön kitért az egyezményben, pedig azelőtt mindig olaszokként tartotta számon őket, így véletlenül, közvetett módon elismerte a létezésüket.
1943-ban a német megszállás után újra működhettek a német iskolák az olaszok mellett, 1946-ban pedig a párizsi békeszerződések Olaszországnak ítélték Dél-Tirolt, viszont autonómiát adtak a régiónak. Azóta egyértelműen látszik, hogy működik a rendszer: a népesség növekedik, a gazdaság jól halad, és az autonómia bevezetése békét is hozott a régióba, elsimultak az etnikai konfliktusok – enélkül a gazdaság sem fejlődhetne. Emellett a dél-tiroli ladinok és németek azon kevés európai kisebbség közé tartoznak, amelyek növekednek. Sajnos a romániai helyzet a többségbe illeszkedik bele: az európai kisebbségek kétharmada fogyatkozik.
- Hogyan épült ki a ladin iskolarendszer?
- A ladint csak 1948-bankezdték el tanítani az iskolákbanheti két órában. Eleinte nehéz volt, hiszen a ladin sokáig csak beszélt nyelvként létezett. A tanítás többi része fele-fele arányban német és olasz nyelven folyt, majd 2008-ban kiegészült az angollal is – így kötelezően négy nyelvet tanulnak a diákok. 1972-ben a második autonómia-statútum alkotmányjogba foglalta a ladin tanítását, amely nagyobb védelmet ad, viszont nehezebb változtatásokat bevezetni.
Az óvodákban és általános iskolákban heti váltással más-más nyelven, ladinul, olaszul, németül és angolul zajlik a tanítás, szabadidejükben pedig úgy beszélgetnek a gyerekek, ahogyan akarnak. Amikor én voltam iskolás, még naponta váltottuk a tanítás nyelvét, viszont didaktikai szempontból a heti váltás jobb. A ladin településeken csak ilyen óvodák vannak, és mindig betelnek a helyek. Német és olasz anyanyelvűek, vegyes családból származók és bevándorlók gyerekei is iratkoznak a ladin óvodákba, és lehetőségük van több nyelven tanulni.
A többnyelvű rendszer az egyetemig kíséri a fiatalokat, ahol a kreditek 30-30 százalékát ladin, német és olasz nyelvű kurzusok teszik ki, 10 százalékot pedig az angol – a négynyelvűség csak a pedagógusképzésben kötelező. A bolzanói egyetem talán az egyetlen Európában, amely négy nyelven állítja ki az okleveleket.
- Hogyan oldják meg a négynyelvű tanítást?
- Az intézményekben a pedagógusok négy nyelven beszélnek, így nem kell például hetente tanítónőt váltani. A nyelveket színekkel jelölik: a piros a német, a sárga az olasz, a zöld a ladin, a kék az angol. Már óvodás kortól használják ezt a didaktikai módszert, és egészen egyetemig megmarad. Ha az óvodában ladin hét van, az óvónő zöldet visel valamilyen formában, ha viszont éppen kék van rajta, és valamelyik gyereknek születésnapja van, angolul fognak énekelni neki. A színek rendet teremtenek a nyelvek között, és a gyerekek jobban tudják követni a rendszert. Sőt a mindennapi beszélgetésekben is használják a színeket, például otthon elmondják, hogy éppen piros vagy zöld hetük van.
A tananyagot úgy dolgoztuk ki, hogy minden nyelven használható legyen, bármilyen hét is zajlik éppen, az eltérésekre pedigkülön kitérnek az oktatók. A gyerekek egyszerre négy nyelven tanulnak meg írni, a nyelvtani alapokat csak egyik nyelven veszik át, a különbségeket pedig minden nyelven megismerik. A középiskolában már tantárgyanként változnak a színek, de az órarendben világosan látszik, mit milyen nyelven fognak tanulni a diákok, a tananyag pedig kiegészül a ladin kifejezésekkel is.
- Nem jelent hátrányt négy nyelv párhuzamos tanulása? Nem terheli meg a fiatalokat?
- Sok felmérés kimutatta, hogy a ladin rendszer jól működik, a diákok pedig jó nyelvi kompetenciákkal rendelkeznek. Dél-Tirolban a közszférában dolgozóknak kétnyelvű, a ladin vidékeken háromnyelvű szintfelmérőt kell teljesíteniük. A német iskolát végzettek 47 százaléka, az olasz iskolákból jövők 38 százaléka, a ladin intézményekből 60 százalék vizsgázik sikeresen. További statisztikák szerint a ladinok magasabb szinten is beszélik a tanult nyelveket. Persze egy német vagy olasz jobban beszéli az anyanyelvét, viszont a ladinoknak jobbak az eredményeik a második és harmadik tanult nyelven. Ez az egyik nagy előnye a ladin iskolarendszernek. További pozitív hatás, hogy az emberek büszkék a többnyelvűségükre, nem hátrányként kezelik, hanem különlegességként, hogy beszélik.
- Hogy használják a ladint a mindennapokban?
- Évszázadokig csak beszélt nyelv volt, írott források nélkül. 1833-ban volt egy próbálkozás, hogy létrehozzák egy közös írott formáját a ladinnak, de végül nem adták ki a munkát. A 19. század végén lett népszerűbb a könyvkiadás, a két világháború azonban ellehetetlenítette a nyelvhasználatot. Végül a ladin dialektusokból öt írott nyelv is született, így valójában az olasz és német mellett még öt hivatalos nyelve van Dél-Tirolnak. Jelenleg egy ladin hetilapunk van, amelyben mind az öt nyelvi alakban íródnak cikkek. A ladin vidékeken minden hivatalos papír háromnyelvű, és mindegyik nyelvjárást használják a helyi hivatalok. Ugyanígy a templomokban a vallási szertartások is a helyi dialektusokban folynak, és évente százórányi ladin televíziós közvetítés van. A nagy üzletláncokban kevésbé láthatóak a ladin feliratok, de a helyi termelők mind használják.1988-ban, diákkoromban volt egy kezdeményezésünk, hogy egyesítsük valamilyen formában az ötféle ladin nyelvet, de nem jártunk sikerrel. Talán most, hogy az állam felajánlotta a ladin személyi igazolványok használatát, újra aktuális lesz a kérdés.
