Zsigmond Aranka képzőművész alkotásaiból nyílt tárlat a Bánffy-palotában
A kiállításon minden teremben más-más világ tárul a látogatók elé, falikárpitoktól az olajfestményekig, s közben a tárlatot mégis a művészi egység jellemzi. Az egyik teremben hatalmas faliszőnyegek és festményszerű szőttesek váltják egymást, a másikban a művész 1997-ben készült Bábeli üzenet című olajfestmény-sorozatának néhány darabja látható. A tárlat anyagába bekerült a színes madártávlatokat sejtető 2019-es absztrakt festménysorozat három képe és a 2012-ben készült Aszimmetria című szögletes képelemekből felépülő absztrakt képsor néhány alkotása is, valamint megtekinthető a művész 1992-ben közel egy éven át készített, sok száz népviseletes képből álló sorozatának több darabja és néhány az elmúlt években született színes portréiból is.
A megnyitó kezdetén Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató elmondta: számára a mostani tárlat több szempontból is meglepetés volt, hiszen korábban nem ismerte átfogóan Zsigmond Aranka munkásságát. Bár a nyolcvanas években a művész elhagyta szülőföldjét és Magyarországon, majd Amerikában élt, későbbi alkotásaiban és a mostani, kolozsvári tárlaton is egyértelműen felfedezhető Székelyföld és különösképpen az ott élő emberek szeretete – fogalmazott.
Lucian Nastasă-Kovács, Portik Blénessy Ágota, Lőrincz Ildikó, Bartalis Izabella és Kalamár György a szerdai megnyitón. A fotók a szerző felvételei
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont menedzsere, Bartalis Izabella kiemelte: a tárlaton látható munkák csupán egy részét képezik annak a számtalan, egy élet munkája alatt elkészített alkotásnak, amelyet Zsigmond Aranka jelenlegi, székelyudvarhelyi otthonában őriz. Bár a megnyitón egészségügyi okok miatt a művész nem tudott részt venni, Bartalis Izabella, Zsigmond Aranka üzenetét továbbítva elmondta: az alkotó a kiállítás lezárulásáig mindenképp szeretne ellátogatni Kolozsvárra és végigsétálni a munkáit bemutató termeken.
Az esemény folytatásaként Kalamár György színművész adta elő Farkas Árpád Mikor az öregemberek mosakodnak című versét: „(…) úgy mosakodnak, bizony, az öregemberek, mintha utoljára mosakodnának, mintha szennytelen ragyogással szeretnének bekerülni a tiszta búzát termő anyaföldbe, melyet szétporladó testük lassan megillet. Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.” (részlet)
Lőrincz Ildikó művészettörténész, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum muzeológusa és a kiállítás társkurátora részletes, átfogó ismertetőt tartott a megnyitón Zsigmond Aranka munkássága kapcsán. Elmondta, a nagybaconi születésű alkotóművész 1967-ben érettségizett a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban Piskolti Gábor, Nagy Pál és Bordy András tanítványaként, majd 1967 és 1973 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet textil szakos hallgatója volt Szentimrei Judit, Bene József és Doina Hordovan irányításával. Tanulóévei kapcsán mindig nagy lelkesedéssel beszélt Nagy Pálról, akinek tanítása rendkívül meghatározó volt számára. Saját bevallása szerint a festőművésztől tudást és lelket egyszerre kaptak, ugyanakkor megtanulták a könnyed, görcsmentes komponálást, a színek használatát és a mondanivaló tömör megfogalmazását.
A művész 1985-ben költözött Székesfehérvárra, ahol művésztanárként tanított és folyamatosan alkotott, majd 2003 nyarán elhagyta Magyarországot, 14 és fél évet élt New Yorkban, ahol antik szőnyegek restaurálásával foglalkozott. Itt élete legnagyobb művészi élményeit élte meg és egyben szakmai elismerést, megbecsülést kapott. Minden vágya az volt, hogy időskorát Erdélyben töltse, ami meg is valósult, hiszen 2019-től Székelyudvarhelyen él, ahová hazahozta élete munkásságát, elismeréseit és hatalmas alkotókedvét is – részletezte Lőrincz Ildikó.
„Zsigmond Aranka nem követ, nem utánoz művészeti irányzatokat, a maga megéléseiből származó üzeneteit, a világ dolgaira való nagymértékű nyitottsággal több műfajban tolmácsolja. Ha létezik olyan, hogy vizuális költészet, akkor Zsigmond Aranka vizuális eposzokat költ maximális türelemmel, odaadással, míves aprólékossággal elkészített sorozataival” – fogalmazott a művészettörténész. Kiemelte: a jelenlegi tárlaton kiállított művek szemelvények Zsigmond Aranka több alkotói periódusából és igencsak leszűkített keresztmetszetét nyújtják a művész sokrétű munkásságának.
„Művei alkalmasak arra, hogy az ember szinte önfeledten elmerüljön a látványban, s ez mégsem afféle öncélú gyönyörködés. Az egyszerűségükben is pompás faliszőnyegek különös módon egymásba torlódó fekete, fehér, vörös foltjai egy idő után mintha megelevenednének, visszakérdeznének, nézőjüket arra késztetve, hogy maga is eltöprengjen a világról, a sorsról, a lélekről, hasonlóan ahhoz, aki ezt a látványt létrehozta, megküzdve témával, formával, anyaggal, szenvedve érte s örömét lelve benne” – zárta gondolatait Lőrincz Ildikó.
Portik Blénessy Ágota művészettörténész és a tárlat társkurátora a megnyitó végén elmondta: elsősorban azért hálás ennek a projektnek, mert általa lehetősége volt megismerni a különleges, kedves és melegszívű művésznőt, aki ugyanakkor kitartó és határozott, erőteljes és folyamatosan megújulásra kész művész, kifejezetten gazdag és sokszínű életművel. Zsigmond Aranka egyéni kiállítása március 20-ig látogatható a Művészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palota emeleti termeiben.
(Borítókép: Lőrincz Ildikó az 1992-ben készült népviseletes sorozat kapcsán így fogalmazott a megnyitón: „Az otthonától távol kerülő alkotó megfestette népe lelkét, szívdobbanását.”)
