Oláh Emese nyilatkozata a ‘89-es kolozsvári események kapcsán.
„Kolozsvár kulcsfontosságú szerepet töltött be a ‘89-es forradalomban. December 21-én, Temesvárhoz, Bukaresthez, Brassóhoz és Marosvásárhelyhez hasonlóan tüntetők ezrei vonultak ki az utcára, emberhez méltó életet követeltek, hittek a szabadságban, hallatták hangjukat. Az emlékezetes napon, délután 3 órakor dördültek el az első lövések a Continental szálló előtt, az Astoria szálló, a Mărăşti tér, majd a Sörgyár környékén. A tüntetésnek áldozatai voltak, a katonai vizsgálóbizottság szerint 26 halott és 84 sebesült.
Azon a napon románok és magyarok közösen vonultak az utcákra, terekre, együtt hittek a szabadság és egy méltó élet eszméjében. Reménység és öröm hatotta át a szíveket. Az embertelen kommunizmus helyett emberi jogokat követeltek, a totalitárius rendszer helyett demokráciát, az elszigeteltség helyett európaiságot. A romániai magyarok, és hangsúlyosan a kolozsvári értelmiségiek, nem kis szerepet játszottak a forradalom előkészítésben és véghezvitelében.
Az összefogás jó tanítónak bizonyult, a közös reménység összehozta az embereket, és mi nemzetiségtől függetlenül egy jobb életben reménykedtünk.
A ‘89-es események után átmeneti időszak következett, amely próbára tette toleranciánkat, türelmünket, hiszen tele voltunk elvárásokkal, és nem tudtuk felmérni reális esélyeinket. Rá kellett ébrednünk, hogy az átmeneti időszakot nem lehet napokban, hónapokban mérni. A demokráciából nincs Elég. A magyar közösség építéséből sem. Most, harminc év után is vannak még feladataink, vannak jogos elvárásaink a velünk együtt élő nemzetekkel szemben, a kölcsönös tisztelet jegyében. Hiszen Romániában a jogállamiság távolról sincs biztosítva, pedig ez az egyetlen garanciája annak, hogy nemzetiségtől függetlenül mindenki szülőföldjén találja meg életcélját és azt meg is tudja valósítani.
Vannak még feladataink. Tartozunk a hősöknek, gondoskodnunk kell arról, hogy soha senki ne tapasztalhassa meg, milyen egy totalitárius rendszerben élni.
A forradalom hőseire való emlékezés pedig ne egy nosztalgikus pillanat legyen, hanem egy feltöltő erő a továbblépésre."
Borítókép: Minerva archívum
