Nemcsak lakóparkot, hanem közösséget is épít a beruházásaival
– Miért döntött úgy, hogy itt valósítja meg ingatlanfejlesztési ötleteit? Miben látja Kisbács vonzerejét más településekkel szemben?
Amikor ingatlanbefektetésekkel kezdtem el foglalkozni 2005-ben, kisebb projektekkel próbálkoztam. Az akkori lehetőségeimhez mérten könnyebb volt a helyi viszonyok között indulni, mint például Kolozsváron. Az egyik tevékenységünk, a lakóingatlanok építése és értékesítése területén az évek során voltak olyan igények, illetve gondolataink, hogy Kolozsváron is valósítsunk meg hasonló projekteket, azonban a bürokrácia ott mindig nagyobb volt, a telekárak is magasabbra rúgtak, továbbá nagy igény mutatkozott az általunk épített ingatlanokra Kisbácsban. Kisbács mindig is vonzó település volt, már csak azért is, mert nagyon közel van Kolozsvárhoz, tulajdonképpen mára összenőtt a várossal. Az ingázás sem okozott különösebb gondot a kisbácsiaknak, még a régi rendszerben sem, ma pedig – ebből a szempontból – a települést nem lehet Szászfenessel egy napon emlegetni. Iskolákba, egyetemekre, kulturális eseményekre különösebb gond nélkül be lehet jutni. Ugyanakkor Kisbács jelentős ipari területtel rendelkezett, azonban – a régi rendszerben hozott egyik sajnálatos döntés miatt – ennek nagy hányadát elvesztette, ugyanis a település azon részét, ahol a legtöbb cég tevékenykedik, Kolozsvárhoz csatolták. Ennek ellenére egyre több kolozsvári vagy Kolozsvár környéki vállalat Kisbácsot vagy valamelyik községbeli falut választja székhelyének, mivel a nagyváros egyre zsúfoltabbá válik, a telekárak és az ingatlanárak pedig fokozatosan nőnek.
Emellett az autópálya megközelítése is talán Kisbács irányában a legrövidebb és a leggyorsabb, s a nemrég leszerződtetett kolozsvári körgyűrű, valamint a falut érintő bekötőút sokat fog javítani a környékbeliek életminőségén.
– Milyen korábbi projektekben vett részt a környéken, és ezek milyen tanulságokkal szolgáltak a bácsi lakópark tervezésében?
Az elmúlt évek során közel 250 lakást és családi házat, ipari épületeket, vendéglátóipari, valamint kereskedelmi egységeket építettünk. Mindegyik szakterületen az volt a legfontosabb tanulság vagy következtetés, ha minőséget és értéket teremt az ember, akkor az eladható és megfizethető. Ezért is bármelyik szakterületen is tevékenykedünk, próbálunk minőséget létrehozni.
– Melyek a bácsi lakópark főbb jellemzői? Milyen szempontokat tartott szem előtt, amikor azt létrehozta?
Amikor az általunk létrehozott lakóparkot terveztük, az egyik legelső gondolat, amely a fejemben megfordult, az volt, hogy én magam milyen környezetben szeretnék lakni a gyermekeimmel, amíg nem telik családi házra. Elképzeltem, hogy olyan lakóparkot szeretnék, ahol nincsenek tízemeletes tömbházak, a gyermekek biztonságban, udvaron szem előtt játszhatnak, a szomszédok családias hangulatban ismerkedhetnek, ahol karbantartott zöldövezet és játszótér van stb. Így születtek meg a legfennebb 15–16 lakásból álló társasházaink, bekerített udvarral, játszótérrel, gondozott zöldövezettel, ahol manapság, ha néha egy-egy lakást eladnak, az legalább ötven százalékkal többe kerül, mint bármelyik másik, hasonló környékbeli ingatlan.
– Hogyan igyekszik ötvözni a modern építészeti trendeket a tájba illeszkedéssel?
Az építészeti harmónia eléréséhez szakmai tudás és a táj ismerete is szükséges, valamint elengedhetetlen a szoros együttműködés a műépítész és a befektető között. Mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert az évek során olyan kiváló műépítésszel dolgozhattunk, mint Müller Csaba, aki a lakóépületeink nagy részét, illetve egyéb vendéglátóipari egységeket tervezett. A munkái nem csak Erdély számos településén láthatók.
– Milyen visszajelzéseket kapott eddig a helyiektől, illetve a lakópark lakóitól?
Visszajelzésként csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy sok olyan családdal volt vagy van együttműködésünk, akik már a második vagy akár a harmadik ingatlant vásárolják tőlünk. Valamikor kétszobás lakást vettek, aztán – amikor gyermekeik születtek – három- vagy négyszobás ingatlant vásároltak, később pedig családi házra volt igény, amit szintén tőlünk igényeltek.
– Mit tart a legfontosabbnak vagy a legkülönlegesebbnek a saját projektjeiben?
Amint a fentiekben is említettem, próbáljuk a legjobb minőséget nyújtani, és nagy hangsúlyt fektetünk az emberi kapcsolatokra. Ha például finanszírozási gondok merülnek fel, próbálunk segíteni vagy megértőnek lenni, tanácsot adni, megoldást találni minden család esetében.
– Ön a Bonanza étterem tulajdonosa. Mivel próbálnak kitűnni a környék többi vendéglátóhelye közül, és mit tanultak a konkurenciától?
Az étterem egyik tulajdonosa vagyok, ugyanis több vállalkozásunkban is a bátyámmal, Jánossal közösen tevékenykedünk. Többek között – a vendéglátóiparon és az ingatlanbefektetéseken kívül – asztalosműhelyt működtetünk. Visszatérve az étteremmel kapcsolatos kérdésre, azzal próbálunk kitűnni, hogy tudjuk: a vendéglátóiparban minden szakterületen jól kell teljesíteni ahhoz, hogy a vendégek visszajárjanak. Nem elég az, hogy finom legyen az étel, szép legyen a berendezés, jó legyen a kiszolgálás, legyen parkolóhely, kedves legyen a felszolgáló stb., minden tényezőnek tökéletesnek kell lennie. Amíg máshol hetente vagy havonta változnak az alkalmazottak, a kollégáink legalább fele az étterem megnyitása óta, tizenegy éve folyamatosan nálunk dolgozik. Értékeljük a szaktudást, a jó kollégákat. Nem csak a konkurenciától tanulunk, mindenkitől elfogadjuk a tanácsot, az ötletet, és persze nyitott szemmel járunk a világban, ahol néha nagyon jó ötleteket lehet ellesni.
– Vannak-e további ingatlan-, vendéglátóipari vagy egyéb jellegű projektjei a községben?
Nagyon érdekes ingatlanbefektetésünk van éppen folyamatban. Szucságban 21,5 hektáros területen fekvő, 164 házból, kereskedelmi és szolgáltatási egységekből, sportpályákból álló lakóparkot engedélyeztettünk. Már elkezdtük a közművesítési munkálatokat, és az utakon dolgozunk. A lakópark a Kolozsvár – legújabb információk szerint leszerződtetett – körgyűrűjéhez tartozó bekötőúttól hatszáz méterre helyezkedik majd el, ami a közlekedés szempontjából óriási előnyt jelent nem csak a lakónegyedben lakók számára. Ugyanis a fent említett út – Szucságot érintve – összeköti majd Kisbácsot Szászfenessel, valamint Kolozsvár különböző negyedeivel. A tervezett lakóparkról azt kell tudni, hogy a hivatalosan jóváhagyott urbanisztikai szabályzaton kívül az általunk részletesen kidolgozott belső szabályzat szerint lehet majd ott építkezni és élni. Nem titkolt szándékunk – a lakópark felépítésén és értékesítésén kívül –, hogy jól működő közösséget is teremtsünk.
– Ön szerint mi az, amiben Kisbács község az elkövetkező öt-tíz évben a legtöbbet fejlődhet?
Kisbács községet Balázs János személyében nyitott, szaktudással rendelkező, odaadó polgármester vezeti, ezért a vállalkozók is nagyobb bátorsággal közelítik meg a térséget, hiszen nyitott ajtó vár rájuk. Fontosnak tartom felkarolni az új befektetéseket, bármely szakterületen, mert a kis- és középvállalkozások tartják fenn a román gazdaságot is és egyben a szűkebb kisbácsi közösségünk anyagi hátterét is. Az ingatlanadóktól kezdve a fizetésadókig, illetve az áfa egy része mind a helyi kasszába kerül, ezért kell örülni annak, ha minél több vállalkozó vagy befektető jelenik meg a településünkön az amúgy is nehéz idők elé néző gazdaságban, olyan időszakban, amikor – a legújabb gazdasági intézkedések miatt – a cégek napi szinten zárnak be. Úgy vélem, Kisbács legnagyobb fejlődése a folyamatban levő infrastrukturális fejlesztésekben rejlik, mint például Kolozsvár körgyűrűje, ami – ha megvalósul – kivonja a forgalmat a településről, és a körgyűrű vonzáskörzetében újabb befektetések kezdődhetnek majd el, ugyanakkor csökkenti a levegőszennyeződést és a torlódásokat. Szintén nagyon pozitívan hat majd a kisbácsi forgalomra a törökvágási vasúti átkelőhöz tervezett híd. Emellett a fejlődést szolgálja az új óvoda építése és átadása, az épülő bölcsőde, valamint a régi óvoda felújítása, de nem hagyhatom ki a felsorolásból a folyamatban levő új város-, illetve falurendezési terv elkészítését, valamint a nagyon közel, mintegy nyolc percre található autópálya-felhajtót sem.
Gyermekkorom óta először tapasztalom, milyen közösségben lenni
Három éve lakunk Kisbácsban, az ún. Frinkuj-lakótelepen, kétgyermekes család vagyunk. Kicsit későn érkeztünk ide, az igazi előnyökről lemaradtunk – de így is maradt belőlük bőven. Az itt felnövő gyerekek élete hasonló ahhoz, amilyen a hetvenes-nyolcvanas években a székelyföldi gyerekeknek jutott: magyar nyelvű környezet, barátok, a nyolcévesek pedig azzal a bizalommal vágnak neki a délutánnak az udvaron, hogy nem kell felhívni senkit, egyeztetni vele, mert előbb-utóbb megjelenik valamelyik tömbházból egy játszótárs. A kisebbeket a szülők kísérik le a tömbházak között kialakított kis játszóterekre vagy füves részre, gyakran nagy csapatok verődnek össze – jó érzés ezt látni, de fájó is, hogy a mi gyermekeink erről lemaradtak, ők a kolozsvári elszigeteltségben gyermekeskedtek, általában ahhoz, hogy valakihez elvigyük őket játszani, előzetes egyeztetésre volt szükség, nyári napokon szinte egy órába került, amíg az ember eljutott a város egy távoli pontjára, ahol aztán szorított az idő, mert valamikor haza is kellett vándorolni. Vándorlás Bácsból is van, persze, ez az egyedüli árnyoldala annak, hogy itt lakunk, mindig idejében meg kell tervezni, hogy mikor indul be az ember a városba iskolába, dolgozni, vagy ha még van hozzá erő és kitartás, akkor valamilyen délutáni programra. Nehéz visszamenni így délután, inkább akkor reggeltől igyekszik az ember benn maradni. Az itteni délutánoknak nagy a szívóereje: túlságosan kellemes itt lenni, szép és jól megtervezett a lakás (ilyenről Kolozsváron nem is álmodhat az ember), friss, tiszta a levegő, kánikulában is hűvös az árnyék, barátok, ismerősök egy ugrásra. Sokan segítettek minket, mióta ideköltöztünk, igyekszünk, amikor csak lehet, viszonozni. Székelyföldi gyermekkorom óta először tapasztalom meg, milyen egy közösségben lenni – a rohanós, ingázós napjaink közepette ezt még nem tudtuk a maga teljességében megélni, de remélem, lesz rá alkalom. (Rostás-Péter Emese)
