– Anya, mehetek inkább Frumószára apával? – áll elém a hét és fél éves lányom. Majd verset tanul. Készülődik. Pakolgat. Az idei szavalóversenyre indul, a frumószaiara, a XV.-re.

Ez volt Piroska néni leitmotivja, negyedévente visszatérő központi gondolata. Úgy nézek én ki, akit biztosra megcsalnak? – gondolkodtam el.