– Anya, miből lesz a vaj?

– A vaj? Tejszínből, ami felkerül az üveg tetejére, mielőtt felfőzzük.

– Van ilyen tejszínünk?

– Nézd, ez itt az, de kevés ahhoz, hogy vaj legyen belőle.

– De kicsi vaj csak lenne!

– De nemrég borjúzott a tehén, biztosan nem elég zsíros a teje.

S mit ad Isten, hamarosan még felbogzódik 2 liter tej a kapunkra, s így valahogy sikerül összegyűjteni egy fél liter tejszínt.

Kezébe nyomom egy befőttesüvegbe, hogy rázza.

– Most köpülöd – mondom.

– Most köpülöm – ismétli nagykomolyan.

Várom, hogy feladja, hogy elfáradjon, hogy letegye. Elő-, majd elkészítem az ebédet, megterítek. Közben kérdezget, de nem adja fel.

Ebéd alatt megpihen a vaj, a melegben csomósodni is kezd. Rápillantok.

– Készül a vajad, el ne felejtsd!

S felpattan, rázza, rázza, s kész, felszínre emelkedik egy pici bog vajacska.

Egy bog vajacska (A szerző felvétele)

Annyira nagy az öröme. Gyorsan meg is kóstoljuk, friss kenyér sarkára kenjük. Elégedetten nyugtázza, hogy ez nagyon finom.

– Eszel vajas kenyeret, a te vajaddal? – kérdem este.

– Á, nem, nem, megeheted bátran.

Nagyra kerekedett szemeimet látván folytatja...

– Én csak arra voltam kíváncsi, hogy hogy születik a vaj...

(2017. április 12.)