MÁSKÉP(P) – A SZUBJEKTÍV ROVAT

Akkor még elég kicsi voltam és a fotók alapján kissé megijedt gyereknek tűnök. Erre nem emlékszem, viszont arra igen, hogy a hajam, amit talán édesapám fésült a széle fele elválasztva, nem nagyon állt sehogy, sosem volt tartása. Elemistaként még hegedülni tanultam, mert édesanyám hegedűtanár lévén úgy döntött, hogy majd megtanít engem is játszani, ami pont olyan zátonyra futott kísérlet volt, mint a fésülés.

Mármint az igazságé. Mostanában. Mátyás után szabadon.. mondjuk azt is, hogy ügy. Ügyünk-e a megfelelő szolgáltatás. Ha mégis, jó belekalkulálni, hogy míg a penészes paszulyos koszticakonzervért lehet azonnal tárcsázni a fogyasztóvédelem mindenütt látható helyen feltüntetett számát, az igazság szervizelése, vagy szervírozása esetén a telefonszám jóval bonyolultabb és Strassbourgban csörög, de lehet, hogy évekbe telik, míg fölveszik.

Mélyre ható és mélyre nyúló hosszú politikai csatározás elé nézünk, ha egymás mellé rakjuk a hétvégi eseményeket valamint azok fejleményeit, amelyek egyébként sok feltevést és kérdést idéztek elő máris. A szembenálló felek és táborok: Klaus Johannis államelnök versus Liviu Dragnea pártelnök (amolyan incognito miniszterelnök), illetve az utcára kivonult (vagy otthonról szolidarizáló) elégedetlenkedő tüntetők meg az államfő halvány hátországát képező választásvesztes liberálisok kontra szociáldemokraták és híveik, meg az érdekdrukkerek. Próbáljuk összerakni a közelmúlt események képkockáit, tisztánlátás végett.

Mintha ismételné magát a történelem, újból utcára vonult jelentős méretű tömeg. Főleg a fővárosban tüntettek sokan a kormánynak a büntetőjog módosításáról szóló két sürgősségi kormányrendelete ellen. Több hasonló megmozdulást láttunk az elmúlt öt évben, mint ahogy a kormány stratégiája sem újszerű. Elég egyértelmű, hogy a kabinet hirtelen, egyeztetések nélkül akarta elfogadni a közkegyelemben való részesítés tervezetét olyan pillanatban, amikor Liviu Dragnea az Egyesült Államok elnökével fényképezkedett, és próbálta szánalmas pr-akcióval elhitetni, hogy fontosabb személy, mint amilyen valójában.

Miközben Európa vezető politikusai is többnyire fintorogva, mi több, aggodalommal reagáltak Donald Trump megválasztására, majd beiktatására, Liviu Dragnea időt és pénzt nem sajnálva igyekezett elsőként az új elnök közelébe férkőzni– és sikerült. Állítólag kemény dollárszázezrek árán jutott meghívó Dragneáéknak, viszont megérte! A három napos „politikai wellness” alatt a PSD-elnök és Sorin Grindeanu kormányfő több, talán még az ország érdekei szempontjából is jelentősnek számító megbeszélésen vehetett részt, az elnöki kézfogás csak bónusz volt. (Most aztán lesz mit visszalapátolni a pártkasszába!)

Az Egyesült Államok legutóbbi, mocskolódásokban és váratlan fordulatokban egyaránt bővelkedő elnökválasztása komoly fejtörést okoz a politikai elemzőknek. Utólag persze könnyű okosnak lenni, mindenkinek van legalább egy megfejtése arról, hogyan sikerült kisiklatni - más olvasatban: hogyan sikerült helyes mederbe terelni - a választók akaratát, az igazán kézenfekvő magyarázatot azonban a kampány másik meglepetésembere, Bernie Sanders vermonti szenátor adta nemrég.