Saját kormányát buktatta bizalmatlansági indítvánnyal a két kormányzópárt (PSD és ALDE), miniszterek szavaztak a saját kormányuk ellen – azaz saját inkompetenciájukat szavazták meg, – de közben a többség az új kormányban is benne szeretne lenni. Beadták lemondásukat, miután pedig sikeresen megbuktatták magukat, visszavonták lemondásukat. Mihai Tudose, a frissen kinevezett kormányfő is a korábbi csapatban volt gazdasági miniszter. A helyzet magyar vonatkozása is csak növelte annak abszurditását.
Mindenki számára világos volt, hogy Liviu Dragnea engedelmes bábunak szánta miniszterelnök-jelöltjeit, a szálakat továbbra is maga akarta kézben tartani. Az elején úgy nézett ki, hogy beválik a terv. De pár hónap után a bábu önjáró kezdett lenni. Dragnea berezelt, hogy elveszti az irányítást, a párton belüli tótumfaktum szerepét. A sajtó megszellőztetett különböző háttérinfókat is, hogy például Grindeanu elzárt bizonyos csapokat, amelyekkel Dragnea a saját polgármestereinek akart törvénytelenül pénzeket juttatni. Mások szerint Grindeanut már nem igazán érdekelte Dragnea egyik létfontosságú célkitűzése, mármint hogy a törvényeket oly módon szabja át, hogy dekriminalizálja a korrupció, a hivatali visszaélés bizonyos formáit, és így ő maga, és a hasonló helyzetben levő párttársai megszabaduljanak a jelenleg ellenük zajló kivizsgálásoktól, a Damoklész kardjaként fejük felett lógó börtönbüntetéstől.
Szövetséges kerestetetik a saját kormány ellen
Dragnea azt akarta, hogy lemondatja Grindeanut és egy elkötelezettebb párttagot nevez ki, de a kormányfő ellenállt. A PSD-s pártvezér a kormányprogram megvalósításának kiértékelése során úgy találta, hogy Grindeanu csapata alulteljesített, ezért menesztenie kell. A kiértékelő tanulmányt Darius Vâlcov volt szenátor, pénzügyminiszter és polgármester végezte, Dragnea hűséges embere, akit nem kevesebb mint négy millió lej kenőpénz elfogadásával vádolt a DNA. Vâlcov a román sajtóban azzal vált híressé, hogy a DNA elől a háza falába rejtett el tekintélyes összegeket, illetve egy temető kriptájában is dugdosta a vagyona egy részét (például értékes festményeket). A kiértékelő tanulmányában megfogalmazott vádak elég erőltetettek voltak: olyan programpontokat is számon kértek, amelyeknek 2018-ban van a határideje. Továbbá Grindeanu azt is állította, hogy Dragnea az orosz kapcsolatok elmélyítésének hiányát is számon kérte, ami viszont nem tőle függ, hiszen ezt az oroszellenes EU-s szankciók gátolják.
A saját pártján belül csak két ember mert szembemenni vele: Victor Ponta, illetve Augustin Jianu távközlési miniszter. A többiek mind visszaléptek, s aztán boldogan megszavazták a saját maguk ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt, miközben kifejtették, hogy a következő kormányban is szeretnének részt venni. Ha most bevallottan inkompetensek voltak, akkor miért lesznek a következőben különbek? Az újonnan kinevezett miniszterelnök, Mihai Tudose is 17 pontban alulteljesített Vâlcov tanulmánya szerint, magyarán nulla teljesítménnyel a legkatasztrófálisabb miniszter volt. Dragneáék megtalálták erre is a magyarázatot: Tudose dolgozott volna, de Grindeanu nem engedte, blokkolta! De ezt is lehet még fokozni: míg Dragnea az alulteljesítés mellett azzal is vádolta Grindeanut, hogy fedett ügynök, addig az új kormányfő-jelöltnek elég nyilvánvalóak a titkosszolgálati kapcsolatai. A titkoszolgálatok oktatási intézményeiből indult és a egész karrierje is ezekhez kötődik. A közgazdasági egyetem után nemzetbiztonsági tematikájú képzésekre járt ezekben az intézményekben, a plágiummal vádolt doktoriját is itt védte meg, majd ennek alapján tanított ugyanitt.
A bizalmatlansági indítvánnyal sikeresen megbuktatta saját kormányát a PSD, de ez az utolsó percig sem volt biztos, hogy sikerülni fog. Előtte komoly háttéralkuk folytak, mert óriási volt a tét. Ez csak fokozta a helyzet abszurditását. Nem lehetett tudni, hogy a lázadó Grindeanu–Ponta kettős mennyi szavazatot visz el a bizalmatlansági indítvány során, hogy szakad-e a PSD és marad a Grindeanu-kormány, ami viszont Dragnea hanyatlását és valószínűleg eltűnését is beindította volna. Ezért, hogy Dragnea bebiztosítsa magát, megpróbált tárgyalni az RMDSZ és a többi kisebbség képviselőivel. Az RMDSZ leült tárgyalni, mert érezte, hogy most több jogot lehet kicsikarni az erdélyi magyarság számára a szorult helyzetben lévő PSD-től. Sok képviselőjük (így Dragnea) számára ugyanis létfontosságú, hogy az általuk szorgalmazott törvénymódosításokkal megszabaduljanak a nyomukban lihegő és bebörtönzésükre hajtó DNA-tól, ezért sok mindenre kaphatóak lettek volna.
Az abszurd kiteljesedése
Az már csak hab a tortán, hogy a kiszivárgott sajtóhírek szerint olyasmikről is tárgyaltak az alkuk során, mint például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tannyelvű karának a létrehozása, amit annak idején pont a PSD gátolt meg, mi több, ez volt az RMDSZ-szel szövetséges Ungureanu kormányt megbuktató indok. („Engedtek a magyaroknak, eladták nekik a szavazatukért az országot.”) Most állítólag hajlandóak lettek volna ezt is megadni a kormányon maradásért. A magyar választók tekintélyes részének viszont nagyon szúrta a szemét az, hogy az RMDSZ a jelenlegi parlament legvállalhatatlanabb csoportosulásával tárgyalt és kezdett úgy kinézni a dolog, hogy épp az RMDSZ fogja megmenteni az amúgy sem magyarbarát és európai értékrendeket valló párt legkorruptabb szárnyát. (Grindeanu különben, amióta szembefordult „gazdájával”, egyre népszerűbbé vált.)
Sok magyar választó erkölcsös, vállalható magyar pártot szeretne, csak ők éppen azzal nem számolnak, hogy Romániában ezzel eddig nem igazán lehetett elérni eredményeket. Választások, kiértékelések idején meg ezt kérik számon. Minden egyes kollektív kisebbségi jog kemény alkuk során született meg és ezeknek elég sokszor az volt az ára, hogy egy nem éppen szimpatikus pártot kellett támogatni – az elvek egy részének feladásával. Ami a többi pártot illeti, sajnos az a helyzet, hogy eddig a magyarellenes kártyát mindegyik kijátszotta már, tehát nincs egyetlen olyan parlamenti alakulat sem, amelyik következetes kisebbségpárti lenne, és amelyikre elvi alapon megbízható szövetségesként lehet tekinteni. Még a nemrég alakult Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) sem kivétel, amelyikre sok erdélyi magyar is szavazott, és amelyik új politizálási stílust ígért, tisztakezű politikusokkal indult. Az USR pár képviselője ugyanis összefogott a többi ellenzéki párttal, hogy meggátolja azt a törvénytervezetet, amelyik az egészségügyben garantálta volna a magyar nyelvhasználat lehetőségét. (Öröm az ürömben, hogy esetükben csak pár személyről van szó.) A sors iróniája: bár a PSD magyarellenes retorikájú, a magyarság soraiban is a legkevésbé szimpatikus, az ő kormányzásaik alatt, tőlük sikerült a legtöbb engedményt kicsikarnia eddig az RMDSZ-nek. Az úgynevezett demokrata oldalhoz tartozó pártok sokkal ritkábban tartották be ígéreteiket.
Soha sem elvekről, hanem érdekekről szólt a román politika. Az RMDSZ oda állt, ahol valamit kialkudhatott. S ez általában vészhelyzetben történt, ugyanis egy magabiztos, népszerű román párt nem kompromittálja, „mocskolja” be magát azzal a választói előtt, hogy a magyarokkal szövetkezik. A külső támogatás a kényelmesebb, ezzel kisebb mindkét fél számára a presztízsveszteség. Így lassan ez az opció megszokottá is vált. Mint ahogy az is, hogy sokszor az RMDSZ vált a mérleg nyelvévé. Na, de ez a mostani mindenkinek új helyzet volt, hiszen úgy nézett ki, hogy az RMDSZ a PSD-n belüli pártharcban is a mérleg nyelve lehet.
A román politikum alfája és omegája
A kormánybuktatás pár napja alatt kiderült, hogy semmi sincs kőbe vésve a román politikában: megtörténhet bármi, de annak az ellenkezője is lehetséges. Ha viszont mégiscsak egy stabil pontot akarunk keresni az egész történetben, akkor sajnos az a magyarellenesség. A román politika abszurditásainak halmazában ez mégiscsak egy biztos pont maradt. Sokan a magyarellenességet néphangulatot meghatározó tényezőnek vélik, és erre próbálják alapozni a népszerűségüket. A titkosszolgálatok, a sajtó megmondó emberei, s persze a politikum.
Az RMDSZ-nek a zárt ajtók mögött tett ígéretek pánikot keltettek a lakosság zömében. A sajtó elkezdte hergelni és uszítani a lakosságot a PSD-s Dragnea vonal ellen (amelyik amúgy sem volt a népszerűsége csúcsán), hogy eladják az országot a magyaroknak, csakhogy az ő bábjai kormányozhassanak és a börtöntől megszabaduljanak. Elkezdődött a tömény hazaárulózás az úgynevezett demokrata ellenzék körében is, és a sajtó egy újabb magyarellenes hisztériát zúdított a nyakunkba. Klaus Johannis is hazaüzent Berlinből, hogy szó sem lehet területi alapú etnikai autonómiáról. Persze fel sem merült ilyesmi (álllítólag csak a kulturális autonómia), de sok hasonlóval riogatták a román lakosságot a bizalmatlansági indítvány előtti két napban: kötelező lesz a székely zászló használata Romániában, Bukarest egyik kerületében is hivatalos lesz a magyar nyelv stb. Az RMDSZ azóta is magyarázkodik, hogy tulajdonképpen nem is voltak olyan feltételeik, kérelmek, mint amikkel a sajtó megvádolta őket. (Amúgy csupa olyan kérelemmel álltak elő, ami egy demokratikus nyugati államban kijár egy nemzeti kisebbségeknek).
A jelenlegi titkosszolgálatoknak a magyarokhoz való viszonyulása nem sokban változott a Szekuritáté óta, úgyanúgy ellenségnek, destabilizáló tényezőnek tekintik a magyarokat. Szemükben az autonómia, hivatalos nyelv vagy hasonló magyar követelések állambiztonsági kockázati tényezőnek számítanak, illetve úgy értelmezik, hogy a ha a magyarok ilyeneket kérnek, akkor nem ismerik el a bukaresti hatalmat. Sokáig csak sejteni lehetett, hogy több sajtóorgánum magyarellenessége mögött ezek a szolgálatok állnak, de 2014-ben erről bizonyosságot is nyertünk. Akkor Radu Turcescu, a népszerű újságíró, műsorvezető, élő adásban coming outolt, s bevallotta, hogy alezredesi rangban fedett titkosszolgálati tiszt és sokszor utasításokra cselekedett (azzal fel is mondott a sajtóban és politikai pályára váltott). Az is bizonyossá vált akkor, hogy nem ő volt az egyetlen, hanem számos ilyen eset lehet még, bizonyos sajtótermékek ilyenkor elég nagy fordulatszámú magyarellenességre váltanak és a legképtelenebb vádakkal illetik a magyarságot és az RMDSZ-t. A télen, amikor először nyilvánosan is szakításra került sor a titkosszolgálatok és a PSD között (az idei költségvetésben 15 százalékkal lefaragták a titkosszolgálatok büdzséjét), emiatt is sugallták azt, hogy ők (is) állnak a téli tüntetések mögött.
De sokszor nem kell titkosszolgálati utasítás a magyarellenességhez, jön ez magától is. Így például Traian Băsescu volt államelnök, aki választások idején többször is kereste – méghozzá sikerrel – a magyarok kegyeit riválisaival szemben, szintén színt vallott. Az államfő korábban Orbán Viktorral parolázott Tusnádfürdőn, illetve március tizenötödikén is üdvözölte az ünneplő erdélyi magyarokat. Most a Facebook-oldalán durva magyarellenes kirohanást tett közzé. Ő is felháborodott azon, hogy hétfőn, még a bizalmatlansági indítvány előtt, a szenátus bizottságaiban kedvezően véleményezték azt a törvénytervezetet, amely szerint ünnepnap lenne március 15-e Romániában.
A kialakuló paktum nagyon elvtelennek ígérkezett, mindkét oldal hívei árulással vádolták pártjuk vezetőit. A Realitatea hírtévét nézve egy idő után nekem úgy tűnt, hogy a sajtó nyomására a PSD inkább szakadni fog és Grindeanu mellé áll (volt már rá példa, hogy magyaroknak tett ígéretek, engedmények miatt a nacionalista sajtó falhoz állította a kormányt, akinek visszakoznia kellett, ilyen volt például a Bolyai egyetem ügye a kilencvenes években). Ezt valószínűleg Dragnea is megérezhette, ugyanakkor az RMDSZ is visszakozott, nem vett részt a bizalmatlansági indítvány megszavazásán. De legalább próbálgatta a határait, legalább tematizálta a román médiában a magyarok igényeit. A visszajelzés, az eredmény viszont sajnos lehangoló volt, kiderült, hogy továbbra is hazaárulással ér fel az ígérgetés, és hogy egyetlen román párt sem fogja bevállalni a komolyabb lépést a magyarság kollektív jogai érdekében.
Visszanyal a fagylalt?
A nem magyar kisebbségek pár szavazatának a segítségével bukott meg a kormány, de a politikai válságnak ezzel még nincs vége. Johannis hétfőn gyorsan elfogadta Mihai Tudose korábbi gazdasági miniszter jelölését és a válság minél gyorsabb megoldására sürgetett.
De Dragneának továbbra is számolnia kell azzal, hogy szakadhat a pártja. Ponta előbb-utóbb megpróbálja átvenni a hatalmat, vagy kiszakad és megpróbál minél több embert magával vinni. Egy képviselő már a Tudose kinevezése után kijelentette, hogy ő nem fogja megszavazni a kormányfőt. A PSD-s Pleşoianu azon akadt ki, hogy egy olyan embert jelölt Dragnea, aki egyértelműen a titkosszolgálatok embere. Szerinte az ország így is a szolgálatok fogságában vergődik, ezen állapot megszűntetésére tett ígéretet Dragnea, most pedig ezzel teljesen ellentétesen cselekedett. Ha ez a titkosszolgálati kapcsolat ennyire nyilvánvaló, ahogy a bukaresti sajtó nagy része kezeli, akkor elképzelhető, hogy a háttérben a szolgálatok vagy kiegyezhettek Dragneával, vagy megzsarolták őt. De egyik opciónak sem tudjuk, hogy milyen tétjei lehettek, illetve hogy a jövőben milyen következményei lesznek.
A jelenlegi ellenzéknek meg azzal kell számolnia, hogy miután a kilencvenes éveket idéző magyarellenes hisztériát keltettek az országban, elég nehéz lesz kiudvarolni az RMDSZ támogatását, szövetségét, majd azt eladni szavazóiknak. Márpedig ha kormányt akarnak buktatni, amire 2020-ig biztos lesz alkalom, ahhoz többség kell, ez pedig csakis az RMDSZ-szel együtt jöhet össze.
