Máskép(p), a legfontosabb hírek más szemszögből

A Román Televízióban nemrég zajlott egy meglepően civilizálatlanul levezetett és a romániai vita-kultúrában ritkaságszámba menő párbeszéd a Koalíció a Családért mozgalom képviselői által kezdeményezett alkotmánymódosítás kapcsán. A vitában részt vevő tíz személy – öt az alkotmánymódosításért és öt az ellen – közel másfél órás intenzív vitában igyekezett meggyőzni a romániai nagyközönséget, hogy szavazzon lelkiismerete szerint a majdani népszavazáson. Az érvek és ellenérvek elemzéséből számomra egyértelművé vált, amit már legutóbbi cikkemben is hangsúlyoztam: Romániában egy fasisztoid mozgalom van kibontakozóban.

A kiválónak nem nevezhető hazai úthálózat a napokban újabb próbatételt fog kiállni: amerikai hadoszlopok gurulnak végig, szám szerint öt, hogy megkezdjék az ország második világháború utáni időszakának egyik legátfogóbb gyakorlatát. Kabulban rekordméretű veszteséglistát okoz egy robbanóanyaggal csordultig pakolt tartálykocsi, a belga miniszterelnök pedig átmenetileg megsüketül, mert egy sporteseményen éppen mellette sütötte el a startpisztolyt az erre kiszemelt királyi sarj. Phenjan továbbra is fenekedik, újabb „sikereket” könyvel el rakétaügyben, miközben a Trump-adminisztráció propagandagépezete bejelenti, hogy ők is sikeresen üzemelték be a rakétaelfogó rendszerüket. Németország a NATO-csúcs környékén feladni látszik eddigi óvatos fegyverkezési politikáját és belekapcsol, mintegy jelezve, exportra is fog termelni bőven.

Megragadta figyelmemet egyik Magyarországon élő publicistánk mondata. Így hangzik: „Hiába olyan kevés a példányszáma a Magyar időknek, hogy nem is merik bevallani (a Fidesz kvázi hivatalos lapjáról van szó – B.B.), ettől még ők állnak a legbiztosabb lábakon a sajtóprérin.” A mondat erdélyi magyarra lefordítva azt akarná jelenteni, hogy a sajtó létjogosultságát még egy demokratikus társadalomban sem a sajtóorgánumok igazságtartalma, azaz nem a demokratikus sajtókonkurenciának, hanem a különböző politikai irányzatokat kiszolgáló sajtómunkások egzisztenciájának (ama biztos lábnak) kellene meghatároznia. Azaz: nem az az igazi probléma, hogy a Magyar Idők esetleg hazudik, s hazugságai – úgy tűnik – a kutyát sem érdeklik, hanem az, hogy újságírói kormánypénzeken lébecolnak, miközben más lapok (pl. az egykori Népszabadság) szerkesztőit a „rendszer” éhkoppon tartja.

Sohasem voltam az a puskázós fajta, de most – lassan húszéves újságírói ¬pályafutással a hátam mögött – muszáj. Nem akárkitől puskázok: egy... tizenegyedikes lánytól! Igen, hozzám került a végzősöket búcsúztató szövege, és ¬egyszerűen letaglózott (újra is íratták vele, mert nem volt elég humoros). Meghatott az a komolyság, amivel írt, az a felelős és tudatos gondolkodás, ahogyan az életet látja.