Basszusterápia: ilyen volt a Paradigm legújabb rendezvénye

A workshopon mindenkinek jutott fi gyelem, hely és gomb, amit csavarhat
A fizikai tapasztalássá váló hangnyomás és az elektronikus hangszerek közösségépítő ereje állt a Paradigm Sound System legutóbbi, Parasynthesis című rendezvényének középpontjában. A LAVinil lemezboltban megtartott esemény kilépett a megszokott elektronikus zenei bulik keretei közül, és interaktív, tudásmegosztásra épülő zenei műhelyfoglalkozást kínált a résztvevőknek. Bár a szintetizátorok világa és az órákon át tartó, extrém hangerejű basszusok sokak számára elsőre komfortzónán kívülinek tűnhetnek, a helyszíni tapasztalatok – ahogy azt a személyes részvétel is megerősítette – egészen egyedi jelenségre mutatnak rá. A kábelekből, ritmusokból és gombokból vizuálisan is látványos formában megszülető, valós idejű hangzásvilág egyfajta akusztikus katarzis, amely bebizonyította: az analóg és a digitális gépek zenéje kivételes közösségi erőt képvisel.

PAKULÁR ANDRÁS
BENKE BERNADETT

Azért, hogy jobban megértsük mi áll a Paradigm mögött, a két alapítótaggal, Balogh Ádámmal és Jánk Péterrel beszélgettünk. 

– Mi is az a Paradigm, és milyen élményt adnak?

– A Paradigm több egyszerű bulisorozatnál vagy zenei kollektívánál. A jamaikai sound system kultúra nyomán, a UK underground elektronikus hangzásvilágában mozogva a hang hatásait helyezik a középpontba. A koncepció magja, hogy rendkívül erőteljes basszusvonalakat játszanak órákon keresztül, magas hangerőn. Hogy ez miért jó? Elsőre a laikusok számára talán ijesztően hangozhat, de a résztvevők visszajelzései és a saját tapasztalatunk is azt mutatja, hogy ez felemelő közösségi élmény.

Ez a fajta hangnyomás fizikailag és pszichésen is extrém intenzív hatással bír. Szó sincs céltalan zajongásról: ez egyfajta „basszusterápia”, brutálisan hatékony feszültséglevezetés. A rezgések szó szerint átmossák a testet, kiszakítanak a mindennapok stresszéből, és közös, pulzáló térbe terelik a jelenlévőket, ahol mindenki egyszerre éli át a hangok nyers erejét. Olyan őszinte, zsigeri közösségi kapcsolódás ez, amit más klubok vagy fesztiválok fősodorbeli programjai is ritkán tudnak reprodukálni.

Szintetizátorok, drótok és tudásmegosztás

A legutóbbi esemény, amelyen volt szerencsénk részt venni, a Parasynthesis nevet viselte, amely már a második ilyen alkalom volt a sorban. Ez nem klasszikus, hajnalig tartó táncos buli, hanem hiánypótló elektronikus zenei műhelyfoglalkozás. A helyszínt a remek atmoszférájú LAVinil lemezbolt biztosította, ami már önmagában megadta az egész délután intim, zenebarát alaphangulatát, a foglalkozás ezen részét pedig Telegdy Áron vezette.

A szervezők valóságos elektronikus játszóteret építettek fel: szintetizátorokat, dobgépet és grooveboxot (olyan önálló, hordozható elektronikus zenei eszköz, amely egyetlen egységben egyesíti a dobgépet, a szintetizátort, a mintavevőt és a szekvenszert) szereltek össze, ezeket később a résztvevők rendelkezésére bocsátottak. A cél a tudáscsere volt, az, hogy az emberek ismerkedjenek egymással és a sokszor bonyolultnak tűnő hangszerekkel. A kötetlen jammelést (közös improvizációs zenélést) két rendkívül érdekes és informatív előadás előzte meg. Az egyik a sound systemek – beleértve a Paradigm saját hangrendszerének – történetét és kultúráját mutatta be, míg a másik a szintetizátorok használatának alapjaiba vezette be az egybegyűlteket.

Ezen a délutánon körülbelül tizenöten vettünk részt, ami tökéletes létszám volt ahhoz, hogy mindenkinek jusson figyelem, hely és gomb, amit csavarhat. A hangulat szuper volt, a visszajelzések pedig egyöntetűen pozitívok. A szervezők megerősítették, a sorozatot mindenképpen szeretnék folytatni.

 A legendás Amen Break

Mivel a rendezvényen a dobok és ritmusok is főszerepet kaptak a grooveboxoknak hála, érdemes kitérnünk egy olyan zenei fogalomra, ami nélkül a Paradigm által is képviselt basszuszenei kultúra aligha létezhetne. Ez pedig nem más, mint a sokat emlegetett Amen break.

Az Amen break a zenetörténelem legtöbbet hangmintázott (személyezett) dobpergése, mindössze négyütemes, nagyjából öt-hat másodperces dobszóló. Eredete egészen 1969-ig nyúlik vissza. A The Winstons nevű amerikai soul/funk zenekar dobosa, Gregory Sylvester G. C. Coleman játszotta fel az Amen, Brother című instrumentális B-oldalas dalukban, amely régi gospeldal lendületes feldolgozása volt.

A 80-as évek végén és a 90-es évek elején, a hip-hop és az elektronikus tánczene robbanásakor a producerek felfedezték ezt a tökéletes, feszes és hihetetlenül energikus ritmust. A mintát felgyorsították, feldarabolták, újrarendezték és széteffektezték. Ez a végtelenségig módosított dobloop lett a jungle, majd később a drum and bass és a breakcore műfajok abszolút alapköve. Ma már hallhatod ezerféle elektronikus zenében, popslágerekben, filmzenékben, sőt még autómárkák reklámjaiban is. Bár maga G. C. Coleman sosem kapott jogdíjat a minta millió számra történő felhasználásáért, elképesztő játéka örökre beírta magát a zenetörténelembe. Ha a drum and bass gyors, pergős, tört ritmusaira gondolsz, az esetek döntő többségében az Amen break valamilyen mutációját hallod.

Nagyon látványos és lenyűgöző folyamat, ahogy a rengeteg kábel, gomb és villogó fény a kezeink alatt, valós időben válik zenévé. A végeredmény pedig felejthetetlen, akusztikus katarzis. Ne riasszon el, ha még sosem fogtál szintetizátort, vagy ha nem tudod, mi az a sound system kultúra! A közösség végtelenül befogadó, az atmoszféra támogató, a zene puszta ereje pedig mindenkit összeköt.

Köszönjük, hogy előfizet a Szabadságra és támogatja lapunkat!