Máskép(p)

Akkor még elég kicsi voltam és a fotók alapján kissé megijedt gyereknek tűnök. Erre nem emlékszem, viszont arra igen, hogy a hajam, amit talán édesapám fésült a széle fele elválasztva, nem nagyon állt sehogy, sosem volt tartása. Elemistaként még hegedülni tanultam, mert édesanyám hegedűtanár lévén úgy döntött, hogy majd megtanít engem is játszani, ami pont olyan zátonyra futott kísérlet volt, mint a fésülés.

Mármint az igazságé. Mostanában. Mátyás után szabadon.. mondjuk azt is, hogy ügy. Ügyünk-e a megfelelő szolgáltatás. Ha mégis, jó belekalkulálni, hogy míg a penészes paszulyos koszticakonzervért lehet azonnal tárcsázni a fogyasztóvédelem mindenütt látható helyen feltüntetett számát, az igazság szervizelése, vagy szervírozása esetén a telefonszám jóval bonyolultabb és Strassbourgban csörög, de lehet, hogy évekbe telik, míg fölveszik.

Mélyre ható és mélyre nyúló hosszú politikai csatározás elé nézünk, ha egymás mellé rakjuk a hétvégi eseményeket valamint azok fejleményeit, amelyek egyébként sok feltevést és kérdést idéztek elő máris. A szembenálló felek és táborok: Klaus Johannis államelnök versus Liviu Dragnea pártelnök (amolyan incognito miniszterelnök), illetve az utcára kivonult (vagy otthonról szolidarizáló) elégedetlenkedő tüntetők meg az államfő halvány hátországát képező választásvesztes liberálisok kontra szociáldemokraták és híveik, meg az érdekdrukkerek. Próbáljuk összerakni a közelmúlt események képkockáit, tisztánlátás végett.

Mintha ismételné magát a történelem, újból utcára vonult jelentős méretű tömeg. Főleg a fővárosban tüntettek sokan a kormánynak a büntetőjog módosításáról szóló két sürgősségi kormányrendelete ellen. Több hasonló megmozdulást láttunk az elmúlt öt évben, mint ahogy a kormány stratégiája sem újszerű. Elég egyértelmű, hogy a kabinet hirtelen, egyeztetések nélkül akarta elfogadni a közkegyelemben való részesítés tervezetét olyan pillanatban, amikor Liviu Dragnea az Egyesült Államok elnökével fényképezkedett, és próbálta szánalmas pr-akcióval elhitetni, hogy fontosabb személy, mint amilyen valójában.

Miközben Európa vezető politikusai is többnyire fintorogva, mi több, aggodalommal reagáltak Donald Trump megválasztására, majd beiktatására, Liviu Dragnea időt és pénzt nem sajnálva igyekezett elsőként az új elnök közelébe férkőzni– és sikerült. Állítólag kemény dollárszázezrek árán jutott meghívó Dragneáéknak, viszont megérte! A három napos „politikai wellness” alatt a PSD-elnök és Sorin Grindeanu kormányfő több, talán még az ország érdekei szempontjából is jelentősnek számító megbeszélésen vehetett részt, az elnöki kézfogás csak bónusz volt. (Most aztán lesz mit visszalapátolni a pártkasszába!)

Az Egyesült Államok legutóbbi, mocskolódásokban és váratlan fordulatokban egyaránt bővelkedő elnökválasztása komoly fejtörést okoz a politikai elemzőknek. Utólag persze könnyű okosnak lenni, mindenkinek van legalább egy megfejtése arról, hogyan sikerült kisiklatni - más olvasatban: hogyan sikerült helyes mederbe terelni - a választók akaratát, az igazán kézenfekvő magyarázatot azonban a kampány másik meglepetésembere, Bernie Sanders vermonti szenátor adta nemrég.

„Manuel Santos kolumbiai elnök kapta 2016-ban a béke Nobel-díjat, mert 52 évnyi polgárháború után, sikerült neki tető alá hozni egy békeszerződést. A statisztikák lehangolóak: több mint 220 ezer halott, hétmilliónál is több otthonát elhagyni kényszerülő ember, rengeteg emberrablás és véget nem érő harcok – erről szólt a FARC gerillái és a kolumbiai kormány között dúló konfliktus. A négyévnyi tárgyalásokat követő szerződést október 4-én népszavazásnak kellett volna szentesítenie, ám a kolumbiaiak nemmel szavaztak. A díjat odaítélők szerint a kolumbiai nép nem a békét utasította el, hanem a megkötött egyezmény konkrét pontjait. A nép szerint a gerilláknak felelniük kell tetteikért, míg a dokumentum értelmében elkerülhették volna a börtönt.” (index.hu)

Számítani lehetett arra, hogy Florian Coldea nem kerül vissza a hazai hírszerzés élére. Az altábornagy volt a második embere, lényegében az operatív vezetője a belföldi titkosszolgálatnak. Pozíciójából a múlt héten függesztették fel, miután a megszökött Sebastian Ghiţă üzletember Coldea számára szakmai szempontból kevésbé kecsegtető információkat hozott nyilvánosságra kettőjük kapcsolatáról. Szinte lehetetlen rámutatni, hogy mely információk igazak, melyek részigazságok, illetve mi hazugság abból a halmazból, amit Ghiţă szappanopera stílusban kipakolt. De tény, hogy ha csak részben bizonyulnak igaznak az elhangzottak, akkor is alapos oka volt az államfőnek, hogy kérje a 2005-ben elrabolt román újságírók kiszabadításában érdemeket szerzett, és ezért titkosszolgálati vezetőnek megtett altábornagy leváltását.

Elégedettnek és bizakodónak kellene lenni a jövőre, vagy legalább idénre nézve, ha tekintettel vagyunk és el is hisszük azokat a bejelentéseket, amelyek a különféle bérek növeléséről szólnak, és emellett megnyugtatnak, hogy nem terhelnek újabb adókkal. A kormányt alakító szociáldemokraták pártemberei egyelőre igyekeznek tartani magukat a választási ígéreteikhez, és Adótörvénykönyv módosítással, kormányhatározattal meg sürgősségi kormányrendelettel növelték (többek között) a közigazgatásban dolgozók bérét, a nyugdíjakat, a nyugdíjpont értékét (júliustól ezer lejre), a minimálbér pedig már februártól kétszáz lejjel lesz több.

Mi tagadás, keserű szájízzel jöttem el pénteken az RMDSZ Kolozs megyei szervezeténél a 2017/2018-as tanév beiskolázási számairól tartott sajtótájékoztatóról. Az, hogy egyre kevesebb a gyermek, az szomorú, mindenki által ismert tény. Hogy az 1990-es évek végétől mostanáig, létszámhiány miatt hány kolozsvári lakónegyedi iskolában szűnt meg a magyar tagozat, arra jobb már nem is gondolnunk. Most ott tartunk, hogy van két általános iskolánk (egy-egy a Monostoron és a Györgyfalvi negyedben) öt színmagyar és két tagozatos líceumunk Kolozsváron (a Donát negyedi Ghibu-líceum és a zenelíceum).