„Lecsukták Kolozsváron a március 15-én székely zászlóval vonuló fiatalt”, „4000 lejes bírságot ér az új szabályok szerint a biztonsági öv be nem csatolása”, „a migránsok miatt idén nem állítanak karácsonyfát a svéd városban” – ilyen és ehhez hasonló „hírek” jönnek időnként szemben az interneten, és éppen szenzációs tartalmuk, mély érzelmi töltetük miatt tényleg hajlamos az ember arra, hogy azonnal küldje tovább, hadd értesüljenek erről ismerősei is. A másik álhír-kategória pedig az, ami valamikor még igaz volt, csak a megosztó nem veszi észre, hogy 2-3 éve történt…
Sajnos, a mai túlinformatizált világunkban nem „tanítják” jóformán sehol, hogyan lehet megkülönböztetni az álhírt az igazitól, hogyan lehet leellenőrizni, hogy a világhálón terjengő „híreknek” van-e valóságalapjuk. Pedig nem is annyira bonyolult rákeresni a hírre, hiszen ha tényleg igaz és olyan nagy szenzáció, akkor már mások is biztosan megírták. Vagy akár azt is meg lehet nézni, hogy az illető honlap mögött létezik-e egy valós személy/cég/médiaorgánum (szaknyelven: van-e impresszuma), vagy még véletlenül sem tüntet fel semmilyen kapcsolatot, elérhetőséget. Mert ha nincs, azt jelenti, nem veszi komolyan saját magát sem, s akkor nem árt gyanúval kezelni azt, amit olvastunk: esetleg nem a „megosztás”, hanem a „jelentés” opciót illene választani…
S hogy kiknek érdeke, hogy ilyen álhírek terjedjenek? Azoknak, akik „legyártották”: szenzáció-hajhász címeikkel is arra törekednek, hogy minél nagyobb forgalmat generáljanak honlapjuknak (mert például ott még árulnak is valamit, vagy reklámbevételt remélnek), így a cél szentesíti az eszközt alapon számukra teljesen mindegy, hogy mit írnak. Ez persze már etikai kérdés, de hát egyre felszabadultabb világunkban ez nem túl ismert fogalom, akárcsak – ha már híreknél, sajtónál tartunk – a szerzői jog. Hiszen sok esetben az ilyen álhírek alapja egy sajtóorgánumtól másolt cikk, amibe egy-két ferdítést illesztenek…
Mindezzel felvenni a harcot nehéz. „Azt osztok meg, amit akarok!” – zárta rövidre a vitát egyik volt, jelenleg Budapesten élő osztálytársam, amikor elmondtam neki, hogy az általa megosztott, Kolozsvárral kapcsolatos hír kamu, és a ténylegesen történteket elolvashatja a Szabadság honlapján. A következtetés egyértelmű: van igény az álhírekre. Mint ahogy a hamis Adidas, Nike és egyéb sporttermékekre, a hamis dohánytermékekre, kávéra, s mi mindenre.
Kedves olvasók, Önöké a választás...
