Romániában időnként divatba jön nemzetbiztonsági veszélyekről beszélni. Hol többet, hol kevesebbet esik szó erről, de tény, hogy a sokat hangoztatott – ezért valódisága igencsak megkérdőjelezhető – veszély végigkísérte ennek az országnak az elmúlt legalább hetven évét, hiszen a kommunizmus idején is divatos volt rá hivatkozni. Jól hangzott, elég ijesztő volt ahhoz, hogy a nemzetbiztonsági veszély leple alatt bármit elhitessenek a néppel és véghezvigyék a legnagyobb disznóságokat, gazemberségeket. A szekus államnak egyik kedvelt és általánosan bevetett eszköze volt, amit a rendszerváltozás után is átörökítettek, mint ahogy a rezsim emberei is átmentették magukat a demokráciába.
parlament
Ilyen kezdetet is ritkábban jegyeztek, átlagon felüli termés ez a tizennyolcadikai; még szerencse, hogy mi magyarok alább adnánk három fokozattal mert a 15-ös valahogy szimpatikusabb: főleg a márciusi. Mert kokárdát mégsem lehet évente kétszer feltenni, az már szemet szúrna a diszkriminációellenes testületnek, meg tényleg nem fair a hazai lengyelekkel szemben, hogy csak egyet említsek kapásból az ország 17 nemzeti kisebbsége közül.
