Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) azonnal reagált: a Bajnokok Ligája és az Európa-liga mérkőzésein a napokban egyperces gyászszünettel tisztelegtek a kivételes edző előtt, míg Romániában a Szuperliga, a második és harmadik liga, valamint a női bajnokságok mérkőzései előtt tartanak gyászszünetet.
Lucescu életét a futball és az emberek iránti szenvedély határozta meg. Játékosként a Bukaresti Dinamó csapatkapitányaként hat bajnoki címet és egy Román Kupát nyert, mielőtt edzői pályafutása elindult volna. De az igazi nagyságát edzőként érte el, amikor évtizedeken keresztül formálta Európa klubjait egyedülálló stílusával, taktikai érzékével és pedagógiai tehetségével.
Lucescu edzői pályafutása során több évtizeden át dolgozott, és mindenhol nyomot hagyott. Romániában a Dinamóval, a Bukaresti Rapiddal és a Vajdahunyadi Corvinnal már korán bizonyította képességeit, ahol fiatal tehetségeket dobott be a felnőtt csapatba, és ezzel generációkat nevelt fel. Olaszországban az FC Pisa, a Brescia, a Reggiana és a Milánói Internazionale edzőjeként nemcsak az olasz futball ritmusát sajátította el, hanem olyan rendszereket és stratégiákat hozott létre, amelyek a játékosok fejlődését szolgálták. Törökországban a Galatasaray Isztambul és a Beşiktaş Isztambul irányításával bajnoki címet és kupagyőzelmeket szerzett, miközben Ukrajnában a Sahtar Donyeckkel olyan eredményeket ért el, amelyeket Európa máig tisztelettel emleget.
Eredményei szinte hihetetlenek: edzőként összesen 36 trófeát nyert. A román bajnokságban és kupában, a török Super Ligben, az ukrán Premier Ligában elért sikerei mellett Lucescu vezette a Sahtar Donyecket az UEFA-kupa-győzelméig a 2008–2009-es szezonban, amely történelmi siker volt a klub számára. A sikerlista ezen kívül tartalmazza az Európai Szuperkupát, az Orosz Szuperkupát, kilenc ukrán bajnoki címet, nyolc ukrán kupát, hét ukrán szuperkupát, két román bajnoki címet, három román kupát és két török bajnoki címet. Mindezeket olyan stílussal és következetességgel érte el, amely az egész futballvilág számára példaként szolgált.
A pályán elért eredmények mellett Lucescu emberi oldala is meghatározó volt. Ioan Andone, a volt román válogatott játékos és közeli barátja így emlékezett: „Szerintem a futball nagyrészt megölte őt. Nem lett volna már mit keresnie Isztambulban, inkább az egészségével kellett volna törődnie… Egy barátom azt mondta: nyerje meg élete utolsó meccsét! Ez fontosabb volt mindennél, de sajnos, elveszítette élete utolsó mérkőzését.”
Andone felidézte Lucescu pedagógiai tehetségét is: „Pedagógus volt, vizionárius, rengeteget foglalkozott taktikával. Mindig azt mondta, hogy velünk együtt tanulja a futballt… Arra kötelezett minket, hogy iskolába járjunk… Ő viszont rákényszerített minket a tanulásra, hogy értelmes, társaságkedvelő emberekkel tudjunk beszélgetni.”
Nemcsak a játékosok, hanem a nemzetközi futballvilág is tisztelte. Fabio Capello, az olasz edzőlegenda így emlékezett: „Jó edző volt, nagyszerű ember, mondhatni kedves figura. Nagyon élénk volt, és amikor találkoztál vele, szeretett a futballról, de az életről is beszélgetni. Kíváncsi természet volt… Edzőként pedig a számai önmagukért beszélnek.” A horvát Zvonimir Boban az egyik olasz tévéstúdió műsorában kedd este szintén méltatta Lucescu karakterét: „Kedves, kifejező ember volt, melankóliával emlékszem rá, ahogy a balkániak szokták. Bohém természet, szerette az olasz futballt. Rendkívüli ember. Nyugodjon békében!”
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) közleménye pedig így fogalmazott: „legfontosabb eredményei közé tartozik két időszak a román válogatott élén és rendkívül sikeres korszak a Sahtar Donyecknél”.
Élete végéig hajtotta a kíváncsiság, a tanulás iránti vágy és mások segítése. Egy 2025-ös interjúban így nyilatkozott: „Mindig hajtott ez a kíváncsiság, hogy lássak, megismerjek, fejlődjek egyénileg, és kilépjek a világba… nem a vagyon vagy a hírnév volt a cél, hanem a folyamatos emberi és szakmai fejlődés, valamint mások támogatása.”
A bukaresti Nemzeti Arénában ravatalozzák fel, majd április 10-én helyezik örök nyugalomra a Bellu temetőben. A sírbolt előtti emlékművön az alábbi szavak örökítik meg örökségét: „Rangok, dicsőség, gazdagság – mind a földben végződnek, bármilyen szépség is legyen, mind elmúlik és elenyészik. Ti, élők, bármit is alkottok – emlékműveket, jó cselekedeteket –, azt hagyjátok magatok után.”
Mircea Lucescu nem csupán statisztikák és trófeák miatt marad emlékezetes. Mentor volt, pedagógus, aki a futballt a tisztelet, a kíváncsiság és az emberi értékek szolgálatába állította. Pályafutása, eredményei és emberi példamutatása tovább él a generációkban, akiket tanított és inspirált. Európa és a világ stadionjai csendben tisztelegnek előtte, miközben öröksége örök emlékeztető arra, hogy a futball több, mint játék: életforma, tanítás és tisztelet mindenki iránt, aki a pályán és azon kívül követi az álmait.
