Tizenhárom kontra hatszázezer

Tizenhárom kontra hatszázezer

Egy szám, amely százezres tömegeket mozdított meg az elmúlt napokban. Az a bűvös tizenhármas, amely a változás szelét hozta magával. Az ominózus jel, amely egy egész nemzetet jogosan lázított fel. Igen, végre felébredt az ország a mély álomból. Mindenkinek felnyílt a szeme, és élesebben lát, mint valaha. Eleget dédelgettek a korrupció melegágyában üres ígéreteket rejtő altatókat dúdolva. Az emberlavina elindult, és már semmi sem állíthatja meg.

Nem sétálhatunk el szó nélkül amellett, ami jelenleg történik az országban. A politika harcterén viszályok zajlanak, a politikusok reszketve próbálnak mentegetőzni ujjal mutogatva egymásra. A média darabokra szedi őket, kínos kérdéseket szegez nekik, minden jel arra utal, hogy elvesztették a háborút, mégsem engednek a magukéból. Mindenáron legitimizálni akarják a lopást, fittyet se hányva a demokratikus állam alapszabályaira. Mindeközben Aradtól Konstancáig a legnagyobb városokban tüntetések zajlanak, lassan egy hete emberek százezrei fáradhatatlanul és kitartóan vonulnak az utcákra, hogy végleg leszámoljanak a korrupcióval. Román és magyar gőgös sértődöttségét félretéve, közös erővel küzd az igazságért, a demokráciáért. Gazdag a szegénnyel, idős a fiatallal, konzervatív a liberálissal: mind-mind egy nemes cél érdekében hallattatja hangját. Forradalmi lelkület hatja át az utcákat, aki csak teheti, szabadnapot vesz ki vagy vizsgát halaszt el, hogy részese lehessen a megtestesült történelemnek. Igen, ez maga a történelem, amit ma megélünk, ami velünk együtt lüktet, ami összefogja a társadalmat egy sorsformáló cél érdekében. Mosolygó csendőrök minden utcasarkon, szurkoló buszsofőrök a legforgalmasabb útszakaszokon, akik türelmesen várják ki a tömeg elvonulását. Inspiráló a fáradhatatlan lelkesedés, a tenni akarás, ami ott ragyog a tüntetők szemében. Kétszázötvenezer kiolthatatlan fénycsóva küld hadüzenetet a törvénytelenségnek, a sürgősségi rendelet kezdeményezőinek, az éjszaka leple alatt mesterkélő gazembereknek. Románia ismét felkerült a világtérképre, külföldi tévéadók, újságok százai kísérik végig az események alakulását, tüntetők hadait toborozva más országokban is. Egyszerűen elképesztő, ahogyan a kollektív akarat teret hódít magának a közösségi média segítségével. A legelején háromszázezren vonultak ki zászlóikkal, tábláikkal, csatakiáltásaikkal, lassan viszont megduplázódott azoknak a száma, akik engednek a csábító hívásnak. Az eredmény pedig: hatszázezer vasakarat, hatszázezer lüktető szív, hatszázezer reményteli hang a csalás Btk.–13-as fegyvere ellen.

Photo: Dan Mihai Balanescu

Kapcsolódó cikkek

Vannak olyan karácsonyi fények, amelyek színesek. Vannak olyanok is, amelyek fehérek vagy sárgásak. Vannak kicsik, egészen picik, nagyobbak és hatalmasak is. Vannak olyanok is, amelyek nem világítanak, mert elromlottak. Mi van azokkal a fényekkel, amelyekhez sem elem, sem konnektor nem dukál? Szemetek, feleslegesek? Vagy valaki elveszi tőlük a lehetőséget és azért nem tudnak fényleni? Ha valami arra lett kitalálva, hogy fényes legyen és világítson, de ehhez nem kapja meg az alapvető forrást, akkor szemétnek számít?

Bezzeg...

Úgy tűnik, hogy a naptárakat lassan dobhatjuk a kukába, mivel november elején a karácsonyfa úgy feszít a nappaliban, mintha túlórázna, a bevásárlóközpontokban pedig úgy üvölt a Jingle Bells, hogy 24-ére már elegünk lesz belőle. A mikuláscsokik és a narancsok is készenlétben állnak december 6-ára – de hiába, mivel a Mikulás mostanában iPhone 17-est hordoz a puttonyában.

Bezzeg...