Irigylem azt az időszakot, amelyben a szüleim felnőttek. Nincs a fejemben idilli kép a kommunizmusról, elég a történelmi tényeket néznem ahhoz, hogy tudjam, nem volt móka és kacagás. De néha eszembe jut, hogy a szüleimnek könnyebb volt lakást vásárolni. Ők, akik az állami tulajdon privatizációjának időszakában lettek annyi idősek, mint én most, sokkal egyszerűbben jutottak ingatlanhoz. A biztonsághoz és a fejük felett lévő tetőhöz, míg ez a mi generációnknak nem elérhető. Ami miatt manapság a függetlenedés is sokkal nehezebb, mert muszáj a szüleinkre támaszkodnunk. Bár számukra sem volt felhőtlen az élet, mert rengeteg ember vált munkanélkülivé a gyárak tömeges eladása miatt. Mégis azt érzem, nekik könnyebb volt megteremteni a körülményeket a családalapításhoz. Számukra megvolt a hely és az a világállapot, ahol biztonságban tudhatják a családot. Nekünk ez a kényelem nem adatott meg.
A világ körülöttünk lángokban áll, és nincs kihez fordulni, a hírek és a tények ezt mutatják. Elég megnéznünk az Epstein-aktákat, hogy lássuk: a politikai elit elvesztette a tekintélyét, az erkölcsét és az emberek bizalmát. Szörnyűség, hogy ilyen emberek vezetik a világot. De nem kell ennyire messzire mennünk a politikai cirkuszért, elég csak a szomszédba tekintenünk. A kampányidőszak végéhez közeledve, amikor azt hinnénk, hogy ennél már nincs lejjebb, akkor a magyar politika megmutatja, hogy de, igen, van. Ahogy a mondás tartja, mindenki a maga háza táján sepregessen – Romániában sem tökéletes minden. A benzinárak rekordot döntöttek, sohasem volt példa ennyire sok légiriadóról szóló hírre, az amerikai események is sokak számára riasztóak. Az ország pedig adósságokban úszik, az emberekről nem is beszélve. Az infláció miatt lassan alapvető szükségleteinket sem nem tudjuk kielégíteni. Még Abraham Maslow is újragondolná a szükségletek és a motiváció piramisát, ha ma élne.
Emiatt nem csodálom, hogy a generációnk retteg a családtervezéstől, én is rettegek tőle. Mert miért hoznék a világra gyermeket, ha nem tudom garantálni a biztonságát? De ott van a klíma- és a munkaerőpiaci válság is. Amikor a szüleim voltak felnőttek, akkor az egyetemi diplomának „súlya volt” és biztos állást jelentett. Ma már vannak olyan esetek, amikor a diploma nem sokat ér.
A Z generáció az egyik legképzettebb, mi sok olyan lehetőséget kihasználhatunk, amelyet a szüleink nem tudtak, mégis harcolnunk kell egy géppel. Be kell bizonyítanunk, hogy jobbak vagyunk, mint a mesterséges intelligencia. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a mai fiatalok nem a felelősségtől félnek. Sokkal inkább attól, hogy ők a lángoló szoba közepén kávéját szürcsölgető kutya, akinek muszáj elhinnie: minden rendben van.
