Pislákoló remény

Pislákoló remény

Sétálok az utcán. Sétálok? Jobban mondva rohanok, hiszen kinek van ideje sétálni ennyi teendő közepette? Nézem, ahogy a bácsi felteszi az utolsó díszt a Matyi téren, és mászik lefelé a létráján, de persze eközben sem csendesítem lépteim, csoda, hogy nem lökök fel valakit az úton. Hirtelen gondolatok zöme borítja el az agyam. Egy évvel ezelőtt az én kisfalumban figyeltem, hogy hogyan is rakják föl a díszeket. Az idén minden más lesz, nem töltöm otthon a karácsonyi készülődést, ahogy a hozzám hasonlók sem. Hiába akarnék otthon lenni, nem biztos, hogy politika szeminárium tanár úr értékelné, hogy én inkább mákos kalácsot sütögetnék, minthogy vele beszéljek a politikai pártokról, akiknek csak akkor jut eszükbe a karácsony, ha szavazás előtt állnak és szükségük lenne támogatásra tőlünk. Most viszont térjünk vissza előbbi gondolataimhoz: a jó meleg mákos kalácshoz, a fénylő díszekhez, a rohanó emberekhez, akik ajándékokat cipelnek magukkal, hogy majd berakhassák a karácsonyfa alá és végül a díszbe öltözött városhoz. Az én szívem nem öltözött díszbe. Hisz mindenki otthon készül a karácsonyra, legalábbis eddig azt hittem. Hogy is öltözhetne díszbe a szívünk, ha nincs időnk rá, hogy foglalkozzunk vele? Távol a családomtól, a barátaimtól, akik már otthon fényesítik a csizmájukat, őrölik a diót a kalácsba, gyúrják a tésztát a friss kenyérhez, töltik a töltött káposztát, vágják a disznót, és nem utolsósorban megtöltik egymás szívét szeretettel. Az enyémet mi vagy ki tölti meg 350 kilométer távolságból? Senki nem gondol arra, hogy hazaengedhetnének minket legalább az utolsó hétről? Vagy, hogy együtt csinálhatnánk valami karácsonyosat? Igaz, hogy ez nem középsuli, de attól még a szeretet ünnepe közeledik, amikor mindenki arra vágyik, hogy otthon lehessen az ő kis családi zugában, ahol majd készülhet úgy a saját karácsonyára, ahogy szokott évről évre. Remélem, és közben mosolygok, hogy valami csoda folytán egy kis angyal, aki már napról napra gyorsabban közeleg, hazavisz minket, hogy öltözzön díszbe a mi kis szívünk is.

Te reménykedsz?

Kapcsolódó cikkek

Szabadság, ahol Erdély és a nagyvilág legfrissebb hírei várnak rád

Szabadság, ahol Kolozsvár és Erdély legfrissebb hírei várnak rád

Abszolút távol áll tőlem a keresztény vallás meg úgy általában a hozzá kötődő dolgok. Most nem olyan szélsőséges emberi gaztettekre gondolok, mint a pedofília vagy az egyház pénzével való visszaélés, ezeket szerintem amúgy sem lenne szabad a vallásra kenni, de ez már egy másik téma. Hozzá kötődő dolgok alatt inkább az ünnepekkel járó szertartási elemeket, szokásokat értem. 

Bezzeg...

A múlt hétvégén szinte mindenki értesülhetett a Moszkvában történt terrorcselekményről, amelynek e cikk írásakor 139 áldozata van és az elmúlt évek legbrutálisabb európai terrorcselekménye. 

Bezzeg...