Elvárják, hogy minőségit alkossunk, hogy méltó utódaik legyünk. Elvárják, hogy a lehető legnagyobb precizitással és tudással szolgáljuk a hivatásunkat. Elvárnak, de nem tanítanak az elvárásaiknak megfelelően. Minden kérdésünkre csak elméleti választ kapunk, amit már – kis megerőltetéssel – egy nyolc osztályt végzett, kulturálisan alultáplált traktorista is kitalál, köszönjük szépen. Ezért nem érdemes egyetemre járni, és közben jól megfejni az összegürcölt családi kasszát.
Legyen szó szinte bármilyen szakról, hivatásról, ha a még egyelőre, de már nem sokáig kíváncsi diák a gyakorlati trükkökre kérdez rá, a tanár, vagy az elismert szakmabéli görcsös féltékenységi rohamot kap. Még egy gyakorlott mesterember sem tudná harapófogóval kiszedni belőle, hogy ő, a nagy mester, pontosan hogyan oldotta meg, amikor egy interjúnál az alany nem akart válaszolni? Tudjuk, körül kell írni a kérdést, ha másként nem megy, meg kell fogni, sarokba kell szorítani a kérdezettet, jó-jó, de hogyan? Aztán csak a fontos információkat írjuk le! Na, de ki dönti el, hogy mitől fontos egy információ? Ismétlem: ezt a vizsgaanyagot mi már középiskolában bevágtuk. Most meg szessziózunk belőle. A semmiből. És mi mivel maradunk? No, nem a semmivel, de önmagunkkal, és azzal, ahogyan boldogulunk, de akkor miért aszalódunk reggelt kilenctől este nyolcig egy félhomályos teremben?
Talán félnek attól, hogy a szakmai fortélyok birtokában a fiatalos lendület lesodorja őket a pályáról. Talán ők sem kaptak segítséget, és tanítóiktól irigységet örököltek.
Senki ne értse félre, én nem a tehetség, a bátorság, vagy a természetes igyekezet értékeitkorholom le. De talán kevesebb moslék tündökölne egy-egy médium felületén, ha a generációk tovább adnák titkaikat. De így nem értem, miért küldetek milliókat magamnak havonta Kolozsvárra pár tanulmányért, amelyet otthon is böngészhetek. Ja persze! Azért, hogy szerezzek magamnak az egyetemen valami jó ismerőst, aki diplomával, vagy anélkül, de szerez nekem egy jól fizető állást, no, nem azért, mert akkora istenáldotta tehetség vagyok, hanem, mert meghívtam pár sörre és azóta jó haverom. Ilyen lejtőn bukfencezve ne csodálkozzunk, ha publikált termékünket hitványnak minősítik.
