Az élet fontos kérdései nagyjából egy síkon mozognak azzal, hogy egy hosszú, mámorító este után ki marad a helyszínen takarítani. Annyi a különbség, hogy míg az elsőn sokáig kell rágódni, addig a másodikra egyértelmű a válasz: kevesen. Sőt, rajtad és három-négy emberen kívül szinte senki, s valljuk be, azért nem utánad és azon néhány ember után maradt úgy a helyiség, mint amin tornádó söpört végig.
Amikor kezd vége lenni a bulinak, és a fejed is lassan kitisztult, már érzed a kényszert arra, hogy összeszedd az eldobott egyszer használatos poharakat és a kavics közé tévedt cigicsikkeket, hátha attól, hogy a többiek látják, mivel foglalatoskodsz, elkezdik utánad csinálni. Hiába is fáradsz, úgysem fogják. Talán csupán akkor fog feltűnni nekik, hogy kismalac módjára túrod a köveket és keresed a Marlboro-filtereket, amikor nagyot sóhajtva felegyenesedsz, és szemforgatva konstatálod, hogy milyen egy mocskos, cigis bandába kerültél. Az összegyűjtött csikkeket látva viszont a körülötted lévők nagy vigyorogva a pohárba dobják a sajátjukat, mert azt hiszik, ezzel segítenek. Tulajdonképpen igen, de abban a pillanatban ez csak olaj a tűzre.
Még az is kicsúszik a szájukon, hogy a te kezedben úgyis jobban áll a seprű. Ha úgy vesszük, igazuk van, te sepregetés közben nem – vagy már nem – dülöngélsz ide-oda az elfogyasztott alkoholmennyiségtől, így valószínűleg tízszer hamarabb felsepred a termet, s közben nem is ökörködsz a seprű nyelével.
Te vagy még az aranykezű jóember is, aki úgy feltörli a kiömlött, odaszáradt, ragadós vörösbort, mintha ott sem lett volna, és közben áldod az eget, hogy senki sem ült bele vagy lépett rá.
Gondolkodtál már azon, hogy jó lenne, ha te és a barátaid nem törődnétek a takarítással, hanem másokhoz hasonlóan diszkréten eltűnnétek a buli vége előtt, s majd elvégzi a takarítás nemes feladatát az, aki éppen akarja, de nem visz rá titeket a lélek. A tudatosság, a felelősségérzet mindig bezárja előttetek a lelépéshez vezető (kis)kaput. Már csak azért is maradtok, mert úgyis a ti arcotokról fog leégni a bőr, ha a tulaj nem úgy kapja vissza a helyet, ahogyan azt odaadta. Nem is kéne megmutatni neki, milyen lenne egy olyan színtér, amibe meteorit csapott bele. Na meg nem is kéne lássa, mennyi alkoholt fogyasztottatok, a feltakarított nyomoknak hála nem látszik az a töméntelen mennyiségű bor, ami pazarló módon a földön végezte. Inkább a véretek folyt volna...
