A közösségi média lehetőséget ad arra, hogy megosszuk életünk legszebb pillanatait – persze retusálva –, valamint, hogy olyan képet fessünk magunkról, családunkról, a mindennapjainkról, amely által tökéletesnek bizonyulhatunk mások szemében. A látszólagos tökéletesség. A virtuális világban könnyű megalkotni a hibátlan életet, filtereket pakolni a képekre, esztétikusan elrendezni őket, szép leírással, emojikkal, zenei aláfestéssel meg miegymással. A valóságban azonban ez szörnyen bonyolult, szinte lehetetlen. Mert hát ott már nem olyan könnyű a ,,hibák” kijavítása, ott már nem fújja olyan tökéletesen a hajunkat a szél, és még zene sem megy a háttérben, miközben mosolygunk.
Egyfajta digitális önépítés a közösségi médiában való jelenlét, amelyben mindannyian saját magunk producerei, modelljei, megalkotói vagyunk. A posztok, fotók életünk töredékeit mutatják be, a legtöbbször boldogsággal, sikerrel telített idilli pillanatokat. Ezek az életképek azonban csak a gyakran torz valóság retusált változatai. Ebben a digitális korban, amikor egyetlen gombnyomással tökéletesen elkészített fotókat oszthatunk meg, néha elgondolkodunk azon, hogy vajon ezek a pillanatok valóban valódiak-e. Hiszen nincs is könnyebb, mint mosolygós szelfivel vagy gyönyörű naplementével megteremteni a kifogástalan élet illúzióját.
Szóval, ha épp a Facebookon vagy akár Instagramon építed fel a tökéletes életed, ne feledd, hogy az élet legemlékezetesebb pillanatai nem filtereken vagy szerkesztéseken keresztül mutatkoznak meg, sokkal inkább a valóság zajában, káoszában születnek meg. Az élet nem egyetlen poszttól vagy fotótól válik teljessé. Az igazi élet a nap azon apró pillanatairól szól, amelyek egyszerre tartogatnak nehézségeket és örömöket. Az online világban könnyű összehasonlítani magunkat másokkal és azt gondolni, hogy az ő életük szebb, boldogabb és sikeresebb. Ez azonban csak illúzió, digitális lepel mögé bújik mindenki. Miközben viszont a leplet mindenki úgy alakítja, hogy makulátlan maradjon, ugyanúgy a saját problémáival is megküzd. A valódi érték a közösségi médián áthidal és a valós világban rejlik. Azok a pillanatok, amikor a barát segít a nehéz helyzetben, vagy amikor leküzdöd a kurdacot és újra nekifutsz egy dolognak – ezek alakítják az életedet és adnak neki valódi mélységet és magasságot. Az online tökéletesség mögötti valóság sokszínű, és éppen ez, az élet összetettsége az, ami megteremti a valódi értékeket.
Az online világ lehetőséget ad arra, hogy kreatívak legyünk, és azzá váljunk, akivé szeretnénk. Ugyanakkor a közösségi média azzal a veszéllyel jár, hogy túlhangsúlyozza a tökéletességet, és eltávolít minket a valóságtól. Az életünk online kifejezése mögött meghúzódó problémák, frusztrációk és nehézségek nem igazán kerülnek nyilvánosságra. Az élet valóságosan szép, mert a valóságban nincsen „edit” gomb. Az élet valóságosan kusza, hiszen ott a kávéfőző meghibásodik, a mosogatást halogatjuk és az ebéd nem mindig olyan, mintha profi séf készítette volna. Az élet valósággal telített, tökéletesebb minden posztnál.
