Kályha

„Szerény módon nem magamról fogok mesélni, inkább egy régi ismerősöm történetét szeretném megosztani." KRASZNAI CSONGOR

Ki ne emlékezne első találkozására az alkohollal? Gondolom, most felidéztek a legtöbben egy sztorit, esetleg valaki másét, akár Jackie barátunkét, vagy Danielsét, akár egy olcsóbb V33 nevű titkos ügynökét. Szerény módon nem magamról fogok mesélni, inkább egy régi ismerősöm történetét szeretném megosztani. Nevezzük őt Pityukának. Pityuka nagyjából 14 éves lehetett, és a korosztályából talán ő volt az egyetlen, aki még nem találkozott a szeszes ital gyönyöreivel. Falun vagyunk jelen pillanatban, fontos ezt tudni. A fiatal társaság házibulit tartott, és Pityuka is odakeveredett. Nem lehet pontosan tudni, hogy mennyit és mit ivott, de brit tudósok megállapították, hogy sokat sikerült neki. Pityukát haza kellett vinni a szüleihez, hogy ők foglalkozzanak az illuminált állapotban lévő hadirokkanttal. Nem járt későre, alig sötétedett be, de Pityuka négy barátja társaságában hazalendült. Úgy gondolták, sokan lennének öten egyszerre a szülőknek, ezért csak a legbátrabb fiatalember ment be az áldozattal a vallatásra. Az egyes számú barát, aki bár nem mondott igazat, mégis ő volt talán a legőszintébb, azt mondta Pityuka apjának, hogy a fia megivott három sört és a kályha mellett ült, ez az oka a helyzetének. Az apa nem volt elégedett, ezért behívta a második számú barátot, aki viszont két sörre esküdött, na meg a kályhára. Az apa ekkor már gyanakvóan behívta a harmadik számú havert, aki természetesen már csak egy sört mondott, és persze a kályhát. A negyedik barát hívatlanul sétált be, mire az apa, mielőtt a fiú megszólalhatott volna, azt mondta, ne is mondjon semmit, mindent tud. Egy sört se ivott, csak üldögélt a kályha mellett.

kiemelt kép:

unsplash-logoJens Johnsson

Kapcsolódó cikkek

Vannak olyan karácsonyi fények, amelyek színesek. Vannak olyanok is, amelyek fehérek vagy sárgásak. Vannak kicsik, egészen picik, nagyobbak és hatalmasak is. Vannak olyanok is, amelyek nem világítanak, mert elromlottak. Mi van azokkal a fényekkel, amelyekhez sem elem, sem konnektor nem dukál? Szemetek, feleslegesek? Vagy valaki elveszi tőlük a lehetőséget és azért nem tudnak fényleni? Ha valami arra lett kitalálva, hogy fényes legyen és világítson, de ehhez nem kapja meg az alapvető forrást, akkor szemétnek számít?

Bezzeg...

Úgy tűnik, hogy a naptárakat lassan dobhatjuk a kukába, mivel november elején a karácsonyfa úgy feszít a nappaliban, mintha túlórázna, a bevásárlóközpontokban pedig úgy üvölt a Jingle Bells, hogy 24-ére már elegünk lesz belőle. A mikuláscsokik és a narancsok is készenlétben állnak december 6-ára – de hiába, mivel a Mikulás mostanában iPhone 17-est hordoz a puttonyában.

Bezzeg...