Másfél év után bizton kijelenthetjük, hogy mindenkinek megvan a maga véleménye és tapasztalata a folyamatosan változó, tudományos alapokat sokszor csak nyomokban, logikát és következetességet pedig nyomokban sem tartalmazó határozatokról, megszorításokról. Még szomorúbb, amikor a rend őre se ért egyet ezekkel, de képes a szabályok be nem tartásáért megbüntetni. Ezzel szemben én egy teljesen ellentétes történetet kell hogy elmeséljek. Néhány napja, kellemesen hideg estén álltunk Krisztinával, újságíró kolleginával a lépcsőháza előtt. Épp elbúcsúztunk egymástól, amikor két rendőr megszólít minket, hogy „Jó estét, maguk a maszkot miért nem hordják? Egy-egy személyi igazolványt kérünk szépen.” Elkönyveltem magamban, hogy ezt itt és most jól megszívtuk. Kiszállt a kocsiból, s kérdezte, hogy be vagyunk-e oltva. Hangosan válaszoltunk: igen. Jött a következő kérdés: Amândoi? Erre én a nagy romántudásommal tudtára adtam, hogy „Eu cu Johnson sunt vaccinat, dar da.” Később esett le, hogy arról akart meggyőződni, mindketten oltottak vagyunk-e, nem arról, hogy mit kaptunk és hány adagot. A felismeréstől most tekintsünk el. Ott álltunk a rendőrkocsi mellett maszk nélkül, és vártuk az ítéletet. Az első felszólításra Krisztina gyorsan felrakta a zsebből előkotort anyagot, én pedig a sálamat húztam fel az orromig. Amire azonnal jött a visszajelzés, hogy ez így nem lesz jó, nem fogadják el. Nagy csodálatomra nem azt kaptam, hogy 500 lej lesz a büntetés s viszontlátásra, hanem egy teljesen új maszkot. Mellé természetesen a rózsaszínű figyelmeztetést is. Jobban belegondolva, ha ilyen formában próbálnák betartatni a szabályokat, máris másképp állna hozzá a közösség a tudományosan megkérdőjelezhető és jogilag is hadilábon álló határozatokhoz. Ettől függetlenül még mindig nem érzem azt, hogy kevésbé lenne hitvány a romániai járványkezelés, de legalább lett egy járványpozitív csalódásom. Ezek után, ha az utcán sétálunk, nagyobb a valószínűsége annak, hogy hordani fogjuk a maszkot, még akkor is, ha a véleményünk nem egyezik a hivatalosan elfogadott állásponttal.
Vannak olyan karácsonyi fények, amelyek színesek. Vannak olyanok is, amelyek fehérek vagy sárgásak. Vannak kicsik, egészen picik, nagyobbak és hatalmasak is. Vannak olyanok is, amelyek nem világítanak, mert elromlottak. Mi van azokkal a fényekkel, amelyekhez sem elem, sem konnektor nem dukál? Szemetek, feleslegesek? Vagy valaki elveszi tőlük a lehetőséget és azért nem tudnak fényleni? Ha valami arra lett kitalálva, hogy fényes legyen és világítson, de ehhez nem kapja meg az alapvető forrást, akkor szemétnek számít?
