Évnyitónyi jókívánság

Évnyitónyi jókívánság

Az évnyitók, akárcsak az évzárók, ballagások és más hasonló protokoláris események, a legjobb szervezés és jóakarat mellett sem tartalmaznak túl sok újat. Van egy kis zene, van egy kis beszéd, van egy kis jókívánság innen-onnan, egy előadás. Egy kevés, hasznos (vagy kevésbé hasznos) információ a tanulmányi szerződések, a kreditek, a kötelező, halaszthatatlan és rémesen bonyolult év eleji teendők birodalmából. De véletlenül sem annyi, hogy holnaptól pikk-pakk feloldódjon az összes ehhez kapcsolódó idegesítő kérdésed.

A Babeș – Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata, minden évben megtartja megnyitóját. Emellett persze minden kar külön megtartja a sajátját. Ha résen vagy, és érdekel az eseményhez csatolt előadás is, akkor első héten startból öt-hat megnyitón is részt vehetsz. Ebben a cikkben, csak a magyar tagozat megnyitójára szeretnék összpontosítani. Azon belül is egy jó időben elhangzott mondatra. Ugorjuk most át a beszédek nagy részét, az előadást és a Visszhang kórustól származó muzsikát, és összepontosítsunk a jókívánságokra. (Részletes leírást lásd: a másik oldalon betördelt tudósításban.)

Soós Anna rektorhelyettes évnyitó beszédében bátorságot kívánt a kritikus gondolkodáshoz, és az önmegismeréshez. Azt hinnéd nem is olyan nehéz kekeckedni, és mindenbe belekötni azzal az indokkal, hogy te kritikusan állsz a dolgokhoz, egyszerű. Még a gondolkodás is sikerül néha-néha. A bátorságot a rektorhelyettes szerintem ahhoz kívánta, hogy szembe tudj nézni azzal, ha valami, amiben eddig hittél, nem úgy van. Hogy ne törj össze akkor, amikor a szüleid által tanultakban csalódsz. Hogy bátran merj szembenézni és véghezvinni terved, ha egy-két tanárod szavát megkérdőjelezve valami újat alkotsz. Merthogy ez is kellene legyen az éppen megkezdett, vagy már több rendben folytatott egyetemi élet. Kritikusan kell gondolkodnod ahhoz, hogy majd amikor csak-egy-kicsit-uncsi ballagáson ráolvassák a fejedre a Gaudeamus Igitur-t, akkor egy megtört, majd újraformált, átalakított, de teljes és valóságos fiatal induljon neki az egyetemi padokon túl kezdődő világnak.

Kapcsolódó cikkek

Vannak olyan karácsonyi fények, amelyek színesek. Vannak olyanok is, amelyek fehérek vagy sárgásak. Vannak kicsik, egészen picik, nagyobbak és hatalmasak is. Vannak olyanok is, amelyek nem világítanak, mert elromlottak. Mi van azokkal a fényekkel, amelyekhez sem elem, sem konnektor nem dukál? Szemetek, feleslegesek? Vagy valaki elveszi tőlük a lehetőséget és azért nem tudnak fényleni? Ha valami arra lett kitalálva, hogy fényes legyen és világítson, de ehhez nem kapja meg az alapvető forrást, akkor szemétnek számít?

Bezzeg...

Úgy tűnik, hogy a naptárakat lassan dobhatjuk a kukába, mivel november elején a karácsonyfa úgy feszít a nappaliban, mintha túlórázna, a bevásárlóközpontokban pedig úgy üvölt a Jingle Bells, hogy 24-ére már elegünk lesz belőle. A mikuláscsokik és a narancsok is készenlétben állnak december 6-ára – de hiába, mivel a Mikulás mostanában iPhone 17-est hordoz a puttonyában.

Bezzeg...