Az angyalka pénztárcájának feneketlennek kell lennie! Másképp hogyan is tudna annyi szép dolgot minden gyereknek – vagyis majdnem mindegyiknek – a karácsonyfa alá varázsolni, ha nem lenne végtelen mennyiségű kincs a tárcájában? De akkor miért van az, hogy sok helyen nincs ajándék a fa alatt, sőt még karácsonyfa sem díszeleg a ház melegében? Vagy azt miért engedi meg az angyalka, hogy helyenként az otthonnak melege se legyen, de sokaknak talán még olyan helyük se, amit otthonnak nevezhetnek? Az angyalka róluk megfeledkezett volna?
Bezzeg...
A magyar bulvárlapok legolvasottabb cikke mostanában Kulcsár Edina és újdonsült párja, GwM (Varga Márk) közös gyermeke nevének kiválasztásáról szól. Amióta egymásra találtak, a sztárpár tinédzsereket megszégyenítő módon demonstrálja szerelmét ország-világ előtt a közösségi médiában. Ha valakit perverz módon érdekel a hálószoba kontextusában is jóindulattal kellemetlennek nevezhető kommentpárbeszéd, az könnyedén lehet gyertyatartója ennek a modern kapcsolatnak. Így nyilván nem lep meg senkit a hír, hogy a gólya a házuk fölött köröz egy ideje.
Polgárpukkasztás volt a célja a globális felmelegedés ellen tüntető két fiatalnak, amikor Vincent van Gogh egyik remekművére, a Napraforgókra paradicsomlevest öntöttek. Nem fogja ez felrázni a nyárspolgárt végtelen apátiájából. Az sem rázza fel, hogy évről évre melegrekordokat döntünk meg, vagy hogy olyan állatfajok halnak ki, amelyek létezéséről még csak nem is tudtunk. Lassú folyamat a klímakatasztrófa, és Hollywood elég magasra tette a mércét apokalipszis terén. Egyetlen tűzgolyó sem hullott még le, biztos, hogy itt van a világvége?
Majd meglátjátok, hogy az egyetemi tanárok milyen lazák lesznek. Nem fogjátok ismerni egymást különösebben, esetleg utolsó évben kötik össze a neveteket az arcotokkal, mivel annyi diák van a kezük alatt. Abszolút nem fogja érdekelni őket, hogy te pontosan ki vagy, honnan jöttél, mit csinálsz, vagy mit szeretnél csinálni. Arról is magasra tesznek, hogy jársz-e kurzusokra, sajnos szemináriumokra muszáj, de azokból csak egy van egy héten… A vizsgán jelenj meg, és kész! Máskülönben tényleg csak a tanáraitok lesznek ők, semmi több.
Ha az ember lakást keres, általában a Facebook-csoportokban való böngészés bizonyul a legcélravezetőbb megoldásnak, ezért minden csoportba belépünk, aminek legalább Kolozsvár benne van a nevében. Bekapcsoljuk az értesítéseket, nehogy lemaradjunk valamiről, hiszen későn jövőnek csont az ebédje. Aztán várunk. Az albérletvadászat első lépése a környezetbe való beilleszkedés és a tettetett nyugalmi állapotba való átszellemülés. Ennyi hirdetés között csak nem maradunk hoppon – nyugtatjuk magunkat időről időre.
Ha valaki nyáron túl zajosnak vagy közlekedés szempontjából kaotikusnak tartaná Kolozsvárt, az még semmiképp sem járt akkor a városban, amikor elkezdődik az új egyetemi tanév: visszatérnek a jól megérdemelt nyári vakációról a diákok, megtelnek a kávézók és a kocsmák teraszai emberekkel – noha eddig sem volt hiány belőlük –, a buszon az ülőhely már-már luxusnak számít, illetve az eddigi autóhordák megsokszorozódnak. Az új tanév kezdetével még mit figyelhet meg az ember?
Ezek a mai gyerekek nem tudnak már játszani se. Ezek a mai gyerekek nem tudnak olvasni, számolni, még beszélni sem. Legalábbis szépen. Nem tudják, mi a tisztelet, hogyan kell eltölteni a szabadidőt helyesen, eredményesen, ezek nem csinálnak semmit. Válogatnak. Ruhát, ételt, hangulatot váltanak percenként. Hogy igen…
A mai gyerekek nem tudnak semmit. A helyükben én nem így csinálnám, ha ennyi lehetőségem és szabadidőm volna. Cserélnék is ezekkel a mai gyerekekkel. A gondtalan élet… Bezzeg, amikor én voltam annyi idős!
Újabb kétharmad, újabb négy év Fidesz-kormány. Sokan reménykedtek, hogy végre eltűnnek a közéleti és vezetői tisztségekből az olyan alakok, mint az ereszen menekülő Szájer József, a szexbotrányba keveredett Borkai, Szeged expolgármestere vagy a minősíthetetlen Kaleta Gábor, a 19 ezernél több gyermekpornográf tartalommal lebukott nagykövet. De nem, úgy néz ki, a választópolgároknak ezek nem elég felkavarók, hasonló arcokra bízzák az ország vezetését. Nem értem, hogy lehet ennyi mindenre azt mondani, hogy na jó, ez még belefér.
[caption id="attachment_11759" align="alignleft" width="200"]
Szabó-Kádár Henrietta[/caption]
[caption id="attachment_11863" align="alignleft" width="225"]
Gondos Borbála[/caption]
[caption id="attachment_11835" align="alignleft" width="200"]
Kassay Levente[/caption]
[caption id="attachment_11759" align="alignleft" width="200"]
Szabó-Kádár Henrietta[/caption]
Megszavazta a kolozsvári önkormányzat Emil Boc polgármester úr oly régóta emlegetett metrótervét, amelynek megvalósítása több mint 1 milliárd euróba fog kerülni, és valamikor 10-12 év múlva kész lesz, ha nem román autópálya-tempóban haladnak. De kell ez egyáltalán a városnak? Én értem, hogy az a terv, hogy csökkentsük az autóforgalmat a városban, meg egyúttal a tömegközlekedést is népszerűsítsük, de ezt szerintem másképp is lehet, főleg több mint egymilliárd euróból. Esetleg terelőút a város köré?
Másfél év után bizton kijelenthetjük, hogy mindenkinek megvan a maga véleménye és tapasztalata a folyamatosan változó, tudományos alapokat sokszor csak nyomokban, logikát és következetességet pedig nyomokban sem tartalmazó határozatokról, megszorításokról. Még szomorúbb, amikor a rend őre se ért egyet ezekkel, de képes a szabályok be nem tartásáért megbüntetni. Ezzel szemben én egy teljesen ellentétes történetet kell hogy elmeséljek. Néhány napja, kellemesen hideg estén álltunk Krisztinával, újságíró kolleginával a lépcsőháza előtt.
