Az elmúlt heti vakáció-előzetes hangverseny pezsgő hangulatával, épp ezt a célt szolgálta, amelyen a zenei életképekből feltörő táncos jókedv, az érzelmes- nosztalgikus, és tüzes szenvedélyek varázsolták el a közönséget. A zenés életképek változó hangulatát Horváth József vezényletével a zenekar, a műveknek megfelelő pazar színvilággal és változatos érzelmi töltettel szólaltatta meg.
George Whitefield Chadwick (1854–1931) Szimfonikus vázlatok című négyrészes zenekari művét, már a bemutató után az egyik legragyogóbb amerikai zenének tartották. A mű minden tételét egy-egy vers előzi meg, amely költői köntösben vetíti előre a zenében felcsendülő életképek hangulatát. Ezen az estén a Szimfonikus vázlatokból a Jubilee tétel hangzott el. Filmzeneszerű, tipikusan „amerikai” hangzásvilágában, két érzésvilág kontrasztál. A vers szavai szerint meleg piros és zöld színnel, a kürtök és dobok, a boldog életérzést, a kirobbanó energiát, a vidámságot, az ünnepi hangulatot éltetik. A zeneszövetben felcsendülő lassú, lírikus, szelíd dallamú angolkürt- és fuvolaszóló pedig egy fohász, a májust ígérő lila ibolyáért, és a szürke felhők nélküli tiszta égboltért. Felemelő, szép és elgondolkodtató zene, amelynek ünnepi boldogságát – akár az életben –, időnként egy-egy nosztalgikus pillanat homályosítja el.
Mario Castelnuovo-Tedesco (1895–1968) D-dúr gitárversenyének első tételét a klasszikus hagyományok, lassú tételét az olasz dalok világa, zárótételét a spanyol muzsika, a spanyol szenvedély ihlette. Horváth József kitűnő érzékkel simította a zenekart az intim hangú hangszerhez, ügyelve, hogy a gitár egyetlen hangja se vesszen homályba. Ebben a kis létszámú zenekar is segítette. Giacomo Bigoni fiatal gitárművész nyolcévesen kezdte el tanulmányait, majd számtalan verseny díjazottjaként, rövid időn belül Európa-szerte ismertté és elismertté vált. Ezen az estén is művészi magaslatokat járt be. Csodáltam szép tónusát, alapos technikai tudását, precíz könnyedségét, játékosságát, virtuozitását, kifejezőtárának sokszínűségét. Élménypillanat volt, ahogyan a lassú tételben, csupán lágy kísérettel, előbb a fuvola- és klarinétszólókat hagyta csillogni, majd ő maga csillogott, az olasz dallamvilág érzésteli szépségeivel. Az utolsó tételben a táncos jókedv, a spanyol tüzes szenvedély tör utat magának. Giacomo Bigoni mindvégig fantasztikus biztonsággal, ragyogó technikai bravúrral, érzékeny líraisággal gitározott. A közönség üdvrivalgását két ráadással köszönte meg. Gary Ryan Benga Beat, és Roland Dyens Alba Nera című darabját, újabb elismerő tapsvihar követte.
Isaac Albéniz (1860–1909) Ibéria című művét eredetileg zongorára komponálta. A négy szvitsorozatot Olivier Messiaen a zongoraművészet, a spanyol zene remekművének nevezte, amelyben Debussy szerint, ha becsukod a szemed, varázslatos világ tárul fel előtted. Habár Albéniz nem akarta, hogy zenéjét impresszionista jelzővel illessék, zongoradarabjait mégis Douze Nouvelles Impressions alcímmel látta el. Az El puerto tétel kivételével, neki már nem sikerült a szvitek zenekari változatát is elkészíteni. Albéniz Ibériájából, 1905 és 1909 között, Enrique Arbós készített öttételes zenekari átiratot. A kiváló hangszerelésű, színes nagyzenekari tablókban, Anadalúzia – Sevilla, Cádiz, Granada – napsütötte tájainak, holdfényes éjszakáinak, szerelmes szerenádjainak, epekedő vágyainak, nosztalgikus emlékeinek, perzselő szenvedélyeinek, zenében és táncban elmesélt élettörténetei kelnek életre. A filmszerű zeneszövet színesen pergő, a zenés „filmkockákban” változatos élethelyzetek, élmények és érzelmek, titokzatos-sejtelmes gondolatok kerítik hatalmába a hallgatót. Horváth József vezényletével, a zenekar jó formában muzsikált, kiemelten jól sikerült fúvósszólókkal.
Élménydús, szép este volt. A szuggesztív zenés életképek tüzes szenvedélye felforrósította, az amúgy szokatlanul hideg júniusi este hangulatát.
(Borítókép: Horváth József karmester és Giacomo Bigoni gitárművész)
