A szélsőjobbon gyakorlatilag talpalatnyi hely sem maradt, Iohannist túllicitálni abban a pillanatban egyszerűen nem volt mivel. A másik oldal - szembefordulni az államfővel autonómia-ügyben -, meglehetősen ingoványos volt: hogyan lehet Iohannison számonkérni a nyilatkozatát úgy, hogy az ne tűnjön hazaárulásnak?
A lélekjelenlétét leginkább Călin Popescu Tăriceanu őrizte meg. Nem nyilatkozott se pro, se kontra autonómia, hanem azt követelte: Iohannis támassza alá vádjait. Senki előtt nem titok a két politikus közti, évtizedekre visszatekintő feszült viszony, most pedig az államfő néhány egyszerűen bővített mondattal bebizonyította: minden utalás, ami e magas tisztségre való alkalmatlanságára vonatkozott, megalapozott volt.
A Szociáldemokrata Pártot (PSD) letaglózta a dolog. Sok mindennel vádolták a őket az elmúlt évtizedekben - rendszerint megalapozottan -, de hogy összejátszanának Orbán Viktorral, akinek odaígérték volna Erdélyt – gondolom, mind a hat és félmillió románnal együtt – ilyet ezt azért senki sem tudott volna röhögés nélkül elnyilatkozni. Hát még olyan faképpel, mint Iohannis! Szegény Marcel Ciolacu, aki ráadásul a képviselőház elnöke is, csak annyit tudott hebegni riadtan: ne hülyéskedjenek már! „Formaság az egész, pontosan tudja mindenki, hogy a szenátusban úgyis leszavaztuk volna a „demokrácia és románellenes javaslatot”, ahogy azt mindig is csináltuk”, kapálózott. Még véletlenül sem azt mondta, hogy vitára bocsátották volna, vagy ilyesmi: félreseperték volna! Próbálkozott ugyan egy oldaldöféssel, miszerint ha Iohannis igazi hazafi lett volna, megvédi Marius Lazurca budapesti nagykövetet, aki, mint tudjuk, úri jókedvében a határon túli magyarokat sértő ellenzéki képviselőasszonyt, Szabó Timea védelmében kelt korábban, de ez lepergett Iohannisról.
Nyilván mindenki, az államelnök is pontosan tudta, hogy a szociáldemokrata többségű szenátus megsemmisíti Székelyföld autonómia-tervezetét alkalom adtán, de hát a politika nem a fair play világa. S mintha ez gyomronütés nem lenne elég, az összegörnyedt Ciolacu hamarosan kapott egy orrbavágást is. És kitől? A kis Viorica Dancilától, aki a kormány éléről való elkergetése óta afféle somázs téhnikben, kényszerszabadságon van, mindenki kerüli. Most azonban valamelyik pártbéli érdekcsoport – a PSD-ben a járvány csak jegelte, de nem oltotta ki a hatalmi harcot – vele végeztette el a piszkos munkát, éspedig a párt ideiglenes elnöki tisztségét betöltő, és e pozícióra komoly esélyekkel induló Ciolacu leárulózását. Dăncilă asszony Ciolacu azonnali lemondását követelte, ugyanakkor figyelmeztetett: a liberálisoknak legalább akkora a felelőssége az autonómia-tervezet elfogadásában, mint a PSD-nek. Milyen parlament az, ahol a legfőbb ellenzéki pártnak fogalma sincs, mi zajlik? (Tartok attól, hogy Iohannis ultrapokróc stílusával épp ezt a nyilvánvaló dolgot igyekezett leplezni. Mert hol voltak mindeközben a libik?)
A legkínosabb helyzetbe a Mentsük meg Romániát Szövetség (USR) került. Szerda reggel még azt posztolták a Facebookon, micsoda árulás folyik a képviselőházban, ahol – többek közt – a székelyföldi autonómiatervezet is hallgatólagosan átment. Délután viszont már kéjesen vádimozták Iohannist. S hogy honnan ez a pálfordulás? Iohannisnak nem lesz több elnöki mandátuma, így hát megengedheti magának, hogy önmaga legyen. Ezzel szemben az USR továbbra is számít a magyar szavazatokra a közelgő helyhatósági és parlamenti választásokon.
Kis sarkítással azt is mondhatnám, a PNL-vel és ennek megtestesítőjével, Iohannisszal rivális USR – akarva-akaratlan - beugratta az államfőt. Nem zárható ki, hogy Iohannis épp őket akart túlkiabálni emlékezetes felszólalásában. Az USR-t, meg szövetségesét, a PLUS-t, akinek vezetője, Dacian Cioloș néhány nappal azelőtt lejtett egy hiszit Lazurca/Szabó Tímea ürügyén, és az egész EP-t fel akarta hergelni Budapest ellen. Az is ingerelhette elnökünket, hogy híre ment, Budapest nem csak Erdélyt, hanem Moldova Köztársaságot is segíti védőfelszereléssel – nem etnikai alapon! – ebből lett aztán hirtelen a bejelentés, hogy Románia is orvosokat, maszkokat, meg mindenfélét küld a Prúton túlra. Ami viszont a leginkább kiakaszthatta Iohannist – derült ki másnap, csütörtökön – az az IMAS legfrisebb felmérése, amely szerint a Nemzeti Liberális Párt nem kevesebb, mint 14,5 százalékkal esett vissza három hónap alatt, miközben a PSD enyhén emelkedett.
És persze előkerült Traian Băsescu, aki szintén hintett egy kis sót a sebekre: a román törvényhozás legsötétebb napja volt a székelyföldi autonómiatervezet elfogadásának napja!, írta. És még egy marék nátrium-klorid: a PMP-s Marius Pascan állítólag időben figyelmeztette az öt szociáldemokratából és három liberális képviselőből álló Állandó Bizottságot, hogy az autonómia-tervezet megvitatásának a határideje a végéhez közeledik, és ha nem tesznek valamit, akkor az hallgatólagosan elfogadottnak tekinthető, de senki nem hederített rá.
Victor Ponta is végül talpra esett. Nem gyalázta a magyarokat, lekezelte az egész helyzetet. Iohannis nyilatkozatát, mint ahogy az autonómia-tervezetet is politikai játszmákban bevetett eszköznek tartja, az egész cécó nem több mint a figyelem elterelése a fenyegető gazdasági válságról, mondta. Egy picit neheztel, amiért Lazurcát az államfő nem védte meg – hogy mitől, az továbbra sem világos, majd cinikusan hozzátette: nem tarja valószínűnek, hogy Budapest épp most akarná visszavenni Erdélyt. Aztán, gondolom, továbbra is ugyanazzal a cinikusan mosollyal az arcán hátradőlt, és kért egy kávét… Hadd irtsák itt egymást a fiúk a nagy zavarodottságban.
