A velünk szemben többségben levők már 1990-ben is így „örvendeztek” annak, hogy szabadon ünnepelhetnek meg egy olyan történelmi eseményt, amely több tízezer négyzetkilométerrel gazdagította őket, és amely lehetővé tette, hogy az erdélyi románok hivatalosan is a románság többi részéhez tartozzanak.
Azóta eltelt közel három évtized, hasonló incidensre – legalábbis december elsején - nem került sor. Az RMDSZ sem tette ki magát annak, hogy még egyszer kifütyüljék a nemzeti ünnepen, hanem elegánsan távol maradt a nyilvános rendezvénytől. Nem emlékszem arra sem, hogy az évfordulós ünnepségek alkalmával szó lett volna arról, mit ígértek, és mi valósult meg az 1918-as fogadkozásokból. Inkább az öntömjénezés, az öndicséret volt a beszédek fő alkotóeleme.
Azóta eltelt közel három évtized. Az RMDSZ-nek – akkor is, amikor kormányon volt - rengeteg energiája ment el arra, hogy állandóan vissza kellett vernie a többségiek nacionalista-soviniszta megnyilvánulásait. Párbeszédre, egyeztetések hosszú sorára és „gyomorra” volt ehhez szüksége a szövetségnek az elmúlt közel három évtizedben.
Sajnos, az állandó nacionalista-soviniszta megnyilvánulások nem elszigetelt esetek. Ha csak az elmúlt két-három év eseményeire tekintünk vissza, azt kell látnunk, hogy nem csak általában a románság részéről tapasztaltunk meg nem értést, irántunk érzett felháborodást, dühöt, hanem az igazságszolgáltatás, az állami apparátus is igyekezett keresztbe tenni a romániai magyarságnak. Elöljáróinkat, példaképeinket meghurcolták, kezdeményezéseinket ellehetetlenítették, visszaszolgáltatott javaink egy részét, lám, újraállamosítják. Tették ezt nyakló nélkül, minden törvényességet és jó érzést mellőzve.
December elseje következik, és némi kíváncsisággal várom, mi fog történni. Melyik szónok milyen hangot üt meg? Mi lesz a tartalma ezeknek a beszédeknek? Hogyan fog viszonyulni mindehhez az ünneplő közösség? Lesznek-e magyarellenes felhangok, megmozdulások? Mennyivel lesz józanabb, megértőbb ez a tömeg az 1990-esnél? Az ominózus eset óta eltelt közel három évtized, amely alatt – remélhetőleg – mégiscsak változtak életkörülményeink, gondolkodásmódunk. Lássuk, lesz-e ennek a sok változásnak valamilyen eredménye idén december 1-jén?
Úgy vélem, ez a mostani december 1-je minden román számára vizsga. Vizsga jóérzésből, toleranciából, megértésből, kulturált viselkedésből. Mert úgy is meg lehet ünnepelni egy történelmi eseményt, ha a melletted élő, más nemzetiségűt hagyod élni, és megadod neki azokat a jogokat, amelyek megilletik.
