Vizsgáznak a románok

Vizsgáznak a románok
December elseje közeledtével egyre jobban és többször jut eszembe az „első” december elseje. No, nem az 1918-as, hanem az 1990-es, amikor rendszerváltozás után először ünnepelte meg Románia a gyulafehérvári nagygyűlés évfordulóját. És egyre élesebben ugrik elő annak a régi televíziós közvetítésnek az emléke, amikor Szőcs Géza szenátor, az RMDSZ akkori főtitkára elkezdte beszédét. Jobban mondva csak el akarta kezdeni, de a jelenlevő tömeg kifütyölte. Az is jól látszott a képernyőn, amint az akkori kormányfő, Petre Roman az egyik kezével még buzdítja is a tömeget arra, hogy nyugodtan ordibáljanak, hurrogjanak a magyar beszéd alatt. Számomra ez volt az első kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy sovinizmus téren nem változott semmi.

A velünk szemben többségben levők már 1990-ben is így „örvendeztek” annak, hogy szabadon ünnepelhetnek meg egy olyan történelmi eseményt, amely több tízezer négyzetkilométerrel gazdagította őket, és amely lehetővé tette, hogy az erdélyi románok hivatalosan is a románság többi részéhez tartozzanak. 

Azóta eltelt közel három évtized, hasonló incidensre – legalábbis december elsején - nem került sor. Az RMDSZ sem tette ki magát annak, hogy még egyszer kifütyüljék a nemzeti ünnepen, hanem elegánsan távol maradt a nyilvános rendezvénytől. Nem emlékszem arra sem, hogy az évfordulós ünnepségek alkalmával szó lett volna arról, mit ígértek, és mi valósult meg az 1918-as fogadkozásokból. Inkább az öntömjénezés, az öndicséret volt a beszédek fő alkotóeleme.  

Azóta eltelt közel három évtized. Az RMDSZ-nek – akkor is, amikor kormányon volt - rengeteg energiája ment el arra, hogy állandóan vissza kellett vernie a többségiek nacionalista-soviniszta megnyilvánulásait. Párbeszédre, egyeztetések hosszú sorára és „gyomorra” volt ehhez szüksége a szövetségnek az elmúlt közel három évtizedben.

Sajnos, az állandó nacionalista-soviniszta megnyilvánulások nem elszigetelt esetek. Ha csak az elmúlt két-három év eseményeire tekintünk vissza, azt kell látnunk, hogy nem csak általában a románság részéről tapasztaltunk meg nem értést, irántunk érzett felháborodást, dühöt, hanem az igazságszolgáltatás, az állami apparátus is igyekezett keresztbe tenni a romániai magyarságnak. Elöljáróinkat, példaképeinket meghurcolták, kezdeményezéseinket ellehetetlenítették, visszaszolgáltatott javaink egy részét, lám, újraállamosítják. Tették ezt nyakló nélkül, minden törvényességet és jó érzést mellőzve.

bbte-oszifelveteli2Hirdetés

December elseje következik, és némi kíváncsisággal várom, mi fog történni. Melyik szónok milyen hangot üt meg? Mi lesz a tartalma ezeknek a beszédeknek? Hogyan fog viszonyulni mindehhez az ünneplő közösség? Lesznek-e magyarellenes felhangok, megmozdulások? Mennyivel lesz józanabb, megértőbb ez a tömeg az 1990-esnél? Az ominózus eset óta eltelt közel három évtized, amely alatt – remélhetőleg – mégiscsak változtak életkörülményeink, gondolkodásmódunk. Lássuk, lesz-e ennek a sok változásnak valamilyen eredménye idén december 1-jén?

Úgy vélem, ez a mostani december 1-je minden román számára vizsga. Vizsga jóérzésből, toleranciából, megértésből, kulturált viselkedésből. Mert úgy is meg lehet ünnepelni egy történelmi eseményt, ha a melletted élő, más nemzetiségűt hagyod élni, és megadod neki azokat a jogokat, amelyek megilletik. 

promedtudo2Hirdetés