Amikor tavaly ilyenkor kirobbant a székelyföldi miccsbotrány, csak kapkodtuk a fejünket. Azóta eltelt jó pár hónap, és a provokációknak, aljas népbutításnak még nincs vége. Ritka az a nap, amikor valamelyik újságban, vagy televízióadón ne jelenne meg magyarellenes cikk vagy műsor.
Az egyik friss kirohanás az eddigieknél is aljasabb. A România liberă bukaresti napilap augusztus 9-i számában az első oldalon megjelent újságcikk célpontja az RMDSZ-es oktatási államtitkár, Kovács Irén. Nem a munkáját kifogásolják a fentebbi újságcikkben, jaj nem, az államtitkár asszony tevékenységét nem éri kritika. Azt írják a rovására, hogy a tanügyminisztérium sokkal több magyar, mint román nyelven lebonyolított iskolai tantárgyversenyt finanszíroz.
Nem mindenki járatos az iskolai tantárgyversenyek terén. Így tehát nem mindenki tudja azt, hogy a versenyeken résztvevő vagy a díjazott gyerekek nem pénzjutalmat kapnak. A versenyekre kiutalt hatmillió lej tehát nem a (magyar) gyermekek zsebébe vándorolt, hanem a résztvevők elszállásolását, étkeztetését, a dolgozatjavítást, értékelést, más szervezési költségeket fedeztek ebből a pénzből. A cikkben kérdőre vonják a szociáldemokrata ex-minisztert is, aki a felelősséget természetesen mások nyakába varrta, kijelentette, a versenyekről a megyei tanfelügyelőségek döntenek. A cikkíró kétségtelenül ravasz, hiszen nem a mostani tárcavezetőt, hanem Liviu Marian Popot hibáztatja és szólaltatja meg. Biztos, ami biztos alapon. Egy levitézlett minisztert ugye lehet szidni, a most tisztségben levőt viszont nem ajánlatos.
A cikkből sugárzó felháborodás mellesleg nincs is konkrétumokkal alátámasztva, az egész írásban csak egyetlen konkrét számadat szerepel, éspedig az, hogy a tanügyminisztérium az elmúlt, azaz 2017/2018-as tanévben hatmillió lejt áldozott iskolai versenyek finanszírozására. Azt már nem pontosítja, hogy ebből mennyi „ment” a magyar gyerekekre, de háborognak, hogy túl sok. Mert ez, kérem, óriási baj ebben az örvendező, ünneplő országban, ahol a nemzeti kisebbségek temérdek jognak örvendenek. És ahol az oktatás évek óta elsődleges prioritás, teszem hozzá.
Az újságcikkben azt is kifogásolják, hogy az oktatási minisztériumban a nemzeti kisebbségekért felelős államtitkár az elmúlt tíz évben magyar volt. És ez is nagy baj ebben a nemzeti kisebbségeket nagyvonalúan toleráló országban.
Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy mennyire elítélendőnek tartom, ha egy hölgyet pellengéreznek ki. Aljasság, hogy egy kimondottan csinos, elegáns hölgyről olyan karikatúra készüljön, mint amilyennel a Bukarestben kiadott országos napilap előállt.
Ne higgyük azt, hogy 2019-ben könnyebb lesz Romániában magyarnak lenni, magyarként élni. Ha a román többség nem áll mellénk – és valljuk be, erre roppant kevés az esély – akkor a magyarellenesség addig folytatódik, amíg magyar él Romániában. Ezzel a ténnyel pedig egyénileg és közösségként is kezdenünk kell valamit.
