Klaus Iohannis néhány hónapja már megpróbált diverziót kelteni a járványpánik és kijárási tilalom kellős közepén, azzal vádolva Ciolacuékat, hogy Erdélyt Orbán Viktorék kezére játsszák, és így elterelni a figyelmet az itteni Orbanék inkompetenciájáról. Abban a pillanatban azonban a Románia határai között élőket kizárólag a mindennapi fertőtlenítőszer, toalett papír és élesztő beszerzése foglalkoztatta, egy esetleges határrevízió, Erdély visszacsatolásának forgatókönyve nem nagyon érte el ingerküszöbüket. Annyit viszont ösztönösen éreztek: nagy baj lehet a mi kormányunk tájékán, ha ez a különben szolid, visszafogottnak ismert Iohannis ilyen elterelő hadműveletekre vetemedik.
Most, néhány hónappal az említett kirohanás után az elnök ott folytatja, ahol abbahagyta. Tekintettel arra, hogy Erdélyt a pészédések már májusban „eladták” – Iohannis szerint legalábbis –, amire különben semmilyen bizonyítékot, adásvételi szerződést nem tudott felmutatni, hiába követelték a szociáldemokraták, nos mindezt már csak a genocídium rémével lehetett überolni. Ciolacuék azért húzták-halasztották a karanténtörvény parlamenti jóváhagyását, hogy ne legyen mire hivatkozva kordában tartani a népet és a járványt, hadd pusztítson a vírus, állítja az államfő. Hogy miért lenne érdeke a PSD-nek megtizedeltetni az amúgy is megfogyatkozott szavazóbázisát, az persze nem világos. Arról nem is beszélve, kuncognak egyesek, hogy a szociáldemokraták nem likvidálni, sokkal inkább „feltámasztani” szokták szavazóikat, elég csak Liviu Dragnea választási névjegyzékeire gondolni, amin bőven szerepeltek a szavazásra jogosultak között az elhunytak… Tény, hogy Iohannis azt terjeszti, a PSD saját népe ellen fordult, és ebben ki is lenne megfelelőbb partner az RMDSZ-nél?
A PSD-t ismerve, sok jóra nem lehet számítani részükről, annyi bizonyos, és ha a párt mindenkori vezetőinek politikai érdeke megköveteli, nem ismernek lehetetlent. Iohannis nyilatkozatának azonban semmi köze a szociáldemokraták csirkefogásához, sokkal inkább pártja, a liberálisoknak hatalmon lévő kormányához van. Ha ugyanis továbbra is ilyen iramban növekszik a fertőzésszám, az Orban-kormány és vele együtt pártja, a PNL is hamarosan lélegeztető gépre kerülhet – a teljes felépülés garanciája nélkül. Az Orban-kabinet gyakorlatilag patthelyzetben van: kapkodó, következetlen intézkedéseivel, azzal, hogy nem a járvány visszaszorítására összpontosított, hanem arra, hogy minél kisebb veszteséggel ússza meg ezt a próbatételt, elvesztette a gyeplőt.
Ma Romániában a vírusnál is nagyobb veszély a hatóságokkal szembeni napról napra növekvő bizalmatlanság. Az emberek zöme kételkedik a közzétett számadatokban, a vírustesztek pontosságában, és erre minden okuk megvan. Egyre kevésbé hisznek a járványban, így a megszorítások kicselezése nem is olyan nagy felelőtlenség, vélik. Mindenekelőtt pedig abban nem hisznek, hogy a hatóságok képesek megvédeni őket bármilyen veszélytől. Ilyen körülmények között mit van mit tennie Iohannisnak, még egyszer kiáll a tömeg elé áthárítani a felelősséget a kialakult helyzetért a politikai ellenfelekre, jelen esetben a szociáldemokratákra és az RMDSZ-re, mint járulékos áldozatra.
A várt hatás gondolom ezúttal is elmarad, a nép épp nyaralni ment, többségük maszk és kézfertőtlenítő nélkül. Sokan nem értik, miért kell nekik óvintézkedésekre gondot fordítani, miközben az EU-csúcson például egyedül Iohannis lófrált maszk nélkül, most meg itthon félreveri a harangot. Mások megpróbálnak ezen újabb diverzió mélyére ásni. Az ellenzéki vezetők szerint Iohannis csütörtöki nyilatkozata naiv provokáció, fel akarja bőszíteni a PSD-t, hogy az benyújtsa a bizalmatlansági indítványt, amivel már régóta fenyegetőzik, és így hátha megbukik az Orban-kormány. Ezzel a csapattal a PNL-nek ugyanis nem tanácsos nekiindulni a közelgő választásoknak, Iohannisnak pedig nem áll módjában kedvére csereberélni a kormányfőket, még akkor sem, ha saját bandériumából való. Ezt a forgatókönyvet Călin Popescu-Tăriceanu terjeszti. De Traian Băsescu sem állta meg szó nélkül: érti ő Iohannis taktikáját, hogy így próbálja megszabadítani pártját a hitelvesztett Ludovic Orbantól és impotens kormányától. Szerinte nem kellett volna hagyni ennyire elfajulni a dolgot: „Időnként oda kell sózni nekik! Én sem kíméltem Emil Bocot, amikor olyan volt a helyzet, persze jobban eset, amikor Pontán csattant az atyai pofon”, tette hozzá.
A jelek szerint tehát ott tartunk, mint a járvány elején. Nem csak fertőzésszámok tekintetében, hanem politikai szempontból is: az Orban-kormány megbuktatásáról való fondorlatoknál. Hogyan lehetne kiprovokálni a menesztését a diadalmas visszatérés reményében, miután a vész elmúlt.
A vészt azonban vész követi, a járványhelyzetre gazdasági válság lesz a borogatás. Ugye nem az a terv, hogy a válságok válságainak végéig hagyják a szociáldemokratákat kormányozni? Mert a PSD-vel nem is az a fő baj, hogy bármit eladna alkalom adtán, de előtte rendszerint feldúlja, kifosztja…
