Iohannist különben már többször hírbe hozták magas rangú uniós tisztségekkel, ami jól mutatja, hogy a pletyka nem teljesen megalapozatlan, léteznek valószínűleg Iohannisnak ilyen ambíciói, de a román politikai elit is táplálhatja ezeket a reményeket.
Az elnököt újságírók szerdán is arról faggatták, hogy vállalna-e magas rangú európai funkciót, amire titokzatosan csak annyit mondott: most nem alkalmas az idő találgatásokra. Egyelőre rejtély, hogyan folytatja majd Iohannis - ha egyáltalán folytatja - politikai pályafutását. Arra a kérdésre, hogy visszatér-e valamelyik hazai pártba, azt mondta: nem tartja kizártnak. Az viszont látszott a szerdai brüsszeli vitán, hogy Iohannist az EU jelenlegi vezetői szívélyesen fogadták, érződött, hogy az elnök sokat dolgozott az elmúlt tíz évben azért, hogy jó személyes kapcsolatokat építsen ki a brüsszeli elittel. Az más tál tészta, hogy ebből a kapcsolatépítésből hazánknak nem sok haszna származott.
Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus lezárása inkább kudarcnak tekinthető, hiszen meglehetősen hosszú időre elnyúlt a hazai igazságszolgáltatás Brüsszel általi monitorizálása, arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi helyzet cseppet sem jobb, mert független, szakmai és valóban kiszámítható igazságszolgáltatásról most sem beszélhetünk.
A schengeni részleges csatlakozás is inkább kudarc, mert a sok problémát megoldó, gazdasági előnyt jelentő szárazföldi csatlakozás még mindig homályba vész. Iohannis fő érdeme az, hogy Romániát nem térítette le az európai útjáról, de összességében jobb pozíciót is ki lehetett volna vívni Romániának az EU-n belül. Jóllehet itthon is jelentősen megerősödtek a szélsőségesek, a romániai politikai elit nem számít radikális változásra a következő évtől. Többnyire alaptalan rémálomnak számít, hogy a decembertől kormányzó politikai erő vagy az új államfő - aki az év végén kerül a Cotroceni-palotába - letérítse Romániát az európai pályáról.
A konferencián Iohannis vázolta azokat az unió jövőjével kapcsolatos elképzeléseket, amelyeket Bukarest várhatóan a jövő évtől is fenntart és szorgalmazni fog. Szavai szerint Románia egyetért azzal, hogy Ukrajna, Moldova és a nyugat-balkáni országok mielőbb csatlakozzanak az unióhoz. Többnyire a közhelyek és általánosságok pufogtatására szorítkozó elnök most szokatlanul konkrétan fogalmazott. Kimondta, hogy egyes nyugat-balkáni országok immár húsz évre várnak sorukra, szerinte nem lehet többet kétségek közt hagyni őket, hanem vagy fel kell gyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat, vagy meg kell mondani nekik, hogy nincs rájuk szüksége az EU-nak. Ez korrekt álláspont, ami nem meglepő, hiszen Románia már régóta szorgalmazza a Nyugat-Balkán integrációját, de ilyen nyers és kategorikus sürgetést nem igen lehetett hallani mostanig Bukarest részéről.
Iohannis másik fontos üzenete az volt, hogy a bővítés következtében a jelenleginél is bonyolultabbá válik az unió döntéshozási mechanizmusa, ezért le kell egyszerűsíteni. Ennek érdekében az unió működését szabályozó szerződések módosításától sem kell megriadni Iohannis szerint. Azt is elmondta, elfogadhatatlan, hogy egy tagállam vétójogával megakadályozza a többi tagállam akaratát, utalva ezzel Magyarországra - anélkül azonban, hogy megnevezte volna. Jelezte, hogy Bukarest szerint a vétójogot azonnal el kell törölni, még mielőtt megszületne a minősített többségről szóló döntés. Iohannis ugyanakkor elmondta: nem kívánja részletezni, hogy a minősített többséget milyen döntésekben és egészen pontosan milyen feltételek mellett alkalmazzák. Megkerülte tehát a részleteket, de egyértelmű, hogy az unió jelenlegi elitje a minősített többség irányába szeretne elmozdulni. Nagy kérdés, hogy milyen garanciákat talál majd Németország, Franciaország és Olaszország arra, hogy minősített többség esetén meg tudja akadályozni például az olyan kelet-közép-európai döntéseket, vagy más államcsoportok részéről érkező javaslatokat, amelyek szembe mennek gazdasági érdekeikkel. Ez ugyanis könnyen előfordulhat, ha Ukrajna és Moldova és a nyugat-balkáni államok is felvételt nyernek.
Jó lenne, ha erről úgy születne döntés, hogy ne csak Magyarország esetéből induljanak ki, hanem vegyék figyelembe más lehetséges helyzeteket is, amikor például a minősített többség akár az unió alapítói ellen fordulhat. Különben egyáltalán nem biztos, hogy a minősített többség nagyobb stabilitást biztosít az európai közösségnek, hiszen ez a lehetőség magában hordozza, hogy több tagállam is Nagy-Britannia példáját fogja követni. Ugyanakkor az is biztos, hogy egy 27 tagállamból – és a jövőben ki tudja, hányból - álló entitásnak hatékonyan kell működnie vészhelyzetekben, amikor gyors döntésekre van szükség.
