Mégpedig a lehető leghitelesebb módon: magának az alapítónak az írott és képírott gondolatai, megfigyelései által. Hiszen a könyv alapanyagát, a művészet általános sajátosságait, s a kor művészetének jellegzetes vonásait felvillantó, mélyenszántó gondolatokat és precíz éleslátással készült portrékat Vetro Artur vetette papírra az évek, évtizedek folyamán, s látta el A művészet útvesztőiben címmel. 1992-ben bekövetkezett halála óta szobrai önálló életre kelve hirdetik tovább alkotójuk nagyszerűségét, művészetelméleti, gondolkodói tevékenysége azonban a feledés homályába merülhetett volna, ha nincs a család: a szobrász írói munkásságát is ismerő hű társ, Vetró Mária, aki az 1958–1983 között a szaksajtóban megjelent valamint a kéziratokban őrzött írásokból az értők magabiztosságával válogatott, a szintén szobrászművész fiú, Vetró András, a kötet szerkesztője és az egyik unoka, Vetró Barnabás, a sikeres borítóterv elképzelője és megvalósítója.
„ András fiamnak és minden fiatal művésznek ajánlom ezeket a jegyzeteket, akik a művészet kérdéseinek a megoldását sürgetik” – írta 1978-ban Vetro Artur. Az akkor még fiatal művésznek számító András mára többszörös nagyapává éretten adja tovább édesapja gondolatait, a felfedezésre váró igazságokat, s a művészet mindegyre újabb és újabb megoldatlan kérdéseinek a tisztázását elősegítő apai érvrendszert. Mégpedig olyan kötet formájában, amely tartalmi mélysége mellett külcsínének visszafogottan nemes eleganciájával erdélyi könyvkiadásunk egyik gyöngyszemévé vált. Persze nem véletlenül, hiszen a Vetró művészcsalád és a Nagy Péter igazgató vezette kolozsvári IDEA terméke (Nyomdai előkészítés: IDEA PLUS, műszaki szerkesztés: Kolcza Mátyás Barna, korrektúra: Szenkovics Enikő)
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!