A környék jelenleg zajló korszerűsítési munkálataival ugyanis sikerült teljesen szétbombázni a járdát, amelyet úgy hagytak, gidresen-gödrösen: aki csak teheti, rögtön átmegy az utca másik oldalára – mi is kerülő úton járunk munkába, hogy minél kevesebbet kelljen botorkálni. A Rózsa/Samuil Micu utcából kiforduló autók jó részének pedig az aszfalton koppan az alja, amikor beveszi a kanyart…
Így lehet 20 millió lejes befektetéssel, „városfejlesztéssel” felfordulást csinálni. Amúgy kíváncsi lennék, hogy ment az üzlet a járdák feltúrása óta a Jókai utca páros oldalán található, utcára nyíló boltocskáknak. Gyanítom, hogy nem nagyon… – mint ahogy ugyanezt, gondolom, elmondhatják a környező, a korszerűsítés által érintett további utcákban lévő üzletek tulajdonosai is. Mert a kivitelező – akinek nem ez az első nyertes licitje az önkormányzatnál – óriási hévvel mindenhol nekifogott a felújításoknak, a Szentgyörgy/L. Blaga téren, a Majális/Republicii utca elején, az Arany János/Petru Maior utcában, a Jókai utcában… És miközben a városvezetés az autómentes belvárosért küzd, adjuk vissza a tereket a gyalogosoknak mottóval, mindenhol szétrombolták a járdákat, aztán szinte azonnal letették a járdaszegélyt, de azzal annyi: a kövezéssel már nem folytatták, a gyalogosok közlekedjenek úgy és ott, ahol éppen tudnak, akár az úttesten. Vagy jókora kövek, gödrök, földből kilógó kábelek, földhányások között – két hónapja! Közben látványosan beültettek néhány, becslésem szerint nagyjából ezer euró értékű – és azóta félig-meddig kiszáradt fát –, aztán néhányat ki is ástak, mert rájöttek, hogy rossz helyre tették őket… Micsoda fejetlenség!
Rossz nyelvek szerint a felújítást csak azért húzták el ennyire, hogy majd pont a helyhatósági választások előtt lehessen átadni: íme, egy újabb megvalósítás a városvezetés részéről. Nos, ez az „összeesküvés-elmélet” szerintem nem válik be: nem hinném, hogy szeptemberben befejezik a Jókai utcát. A Majális utca határideje pedig… júniusban járt le…
Persze, mint azt a polgármester elmondta, a munkálatok igen összetettek (a közműhálózat felújítása, különféle vezetékek cseréje, föld alá helyezése stb.), s bár olykor úgy tűnik, hogy nem dolgoznak az építőtelepen, valójában mégis. Ezt mondjuk én is tanúsítom: sokszor behallatszik a munkagépek zaja az irodámba, s ha kinézek az ablakon, semmi mozgást nem látok… Lehet, magnóról szól?
De akkor sem értem, miért nem lehetett egy olyan munkamenetet választani, hogy egyszerre csak egy utcában dolgozzanak, s amikor azt befejezték, akkor lássanak neki a következőnek – mint ahogyan az tavaly a Dózsa György/Regele Ferdinand utca és környéke esetében történt? Ennyire nem szempont ezúttal a környéken lakók, dolgozók, netán a belvárost meglátogató turisták kényelme? Mert nem hiszem, hogy a kivitelező mindent a saját feje után végez: folyamatosan egyeztetnie kell(ene) a városháza illetékeseivel.
Persze, utóbbiaktól sem lehet elvárni mindent. A múltkor például egyirányúvá tettek egy olyan utcát a Tisztviselő/A. Mureşanu negyedben, amin addig az autósok 99%-a pont a másik irányban közlekedett… A változás látványos volt: új útburkolati festés, több új jelzőtábla az érintett két útkereszteződésben, s óránként tucatnyi autó forgalommal szemben… Aztán két nap múlva mindent vissza – mára csak a feltett-levett új jelzőtáblák csupasz fémoszlopai maradtak, tanúskodva arról, hogy mikre nem képes olykor egy, amúgy Európa innovációs fővárosa címre pályázó város önkormányzata.
Ilyenkor mindig arra a régi jó mondásra gondolok, miszerint jó munkához idő kell, s a rosszhoz még több. Ezen persze még lehetne filozofálgatni – szerintem amúgy szép lesz a most megújuló városrész, csak kár, hogy nem dolgoztak ésszerűbben –, de mennyivel jobb lenne, ha nem kellene…
