Szombaton ugyebár egész nap havazott Kolozsváron, előbb kisebb, majd egyre nagyobb intenzitással. Szerintem számítani lehetett volna arra, hogy ez a hó az utakon is meg fog állni. Bizonyára az illetékesek úgy gondolták, jobb biztosra menni, ezért a hókotrók kivártak. Egészen addig vártak, amíg egyes fő utakon, például a Móricz Zsigmond/Bucuresti, Szamosfalvi/Aurel Vlaicu, Mező/Campului utcákon már veszélyessé vált a közlekedés. Még a Tordai/Turzii úton is pörögtek a kerekek üresbe. A Hajnal negyed meredek utcáiból sípálya lett, csak épp felvonó nem volt hozzájuk. A Donáth/Grigorescu negyedben az Álmos/Alexandru Vlahuţă utca végig korcsolyapálya volt. Lehetne még sorolni, de biztos hamarabb véget érne a lista, ha azokat az útszakaszokat írnám le, ahol lehetett közlekedni. A barátomat például három órával hamarabb hazaküldték munkából, mert nem tudták folytatni napi tevékenységüket az utakon álló hó miatt. Miért nem lehet a bajt megelőzni, mintsem inkább megoldást keresni? (Vagy tétovázni, az olvadásra várni…) Nálunk könnyebb kirakni, hogy „Vigyázat, csúszós út!”, mint biztosítani az út járhatóságát.
Ebből itt már hagyományt csináltunk. De milyen hagyomány az, ahol autók ütköznek össze tehetetlenül, mondhatni a saját adójukból fizetett hókotrók hanyagsága miatt. Kétlem, hogy az esetleges személyes károkért bárki felelősséget vállal, örüljünk, hogy nem történtek komolyabb sérülések.
Még szerencse, hogy ez a „váratlan havazás” szombat este érte a várost, és nem a péntek délutáni rohanásban. Ebből legalább most újra tanultunk… tanulhattunk volna, bár azt hiszem, hamar elfelejtődik az egész, jövőre kezdődhet minden elölről. Nem is tudom eldönteni, hogy a felkészületlenség, vagy a havazás megszokottabb ezekben az esetekben. Olyan érzésem van, hogy a városháza úgy vélekedik a téli időjárásról, annak velejáróival, mint ahogy Hofi Géza mondta egyszer: “Felkészültünk a télre, de be kell vallanunk, hóra nem számítottunk…”
