Erdélyben ez a dátum nem volt sem ünnep, sem emléknap, a köztudatban legalábbis nem létezett. Az elmúlt tíz évben a magyarországi emlékezetpolitika megpróbálta pozitív tartalommal megtölteni, és Budapest ekkorra tűzte ki a nemzeti összetartozás napját. Nem igaz, hogy Trianon nem fájna, hiszen mai napig is gyúlékony téma a román-magyar viszonylatban. Fájdalom és öröm kettőségében képződik le, hiszen míg a magyaroknak fájdalom és gyász, addig a románoknak öröm és büszkeség. Trianon egy nulla összegű játszma volt, lehetett volna más is, de nem lett. Így akárcsak december 1-je, a gyulafehérvári román nemzetgyűlés évfordulója, elfogadhatatlan mint nemzeti ünnep a magyarok számára.
A magyarok soha nem fognak tudni ünnepelni sem június 4-én, sem december 1-jén, még akkor sem, ha megpróbálják ezt rájuk erőltetni. A tiszteletet meg kell adni minden nemzeti ünnepnek, de azt már senki nem várhatja el, hogy örüljünk annak, ami nyilvánvalóan tragédia számunkra. A kommunisták is próbálkoztak, kötelezővé tették a himnuszéneklést, a tömeges felvonulásokat, aztán az a rendszer is egy nap alatt eltűnt, legalábbis annak csúcsvezetősége. Ennek az a fő tanulsága, hogy kényszerrel nem lehet tiszteletet kivívni. Ahhoz sokkal több kell. Az emlékezetpolitika sokszor megpróbál rákényszeríteni ideológiákat, ünnepeket, érzelmeket az emberekre, de a szívekben sokkal mélyebb összetettebb folyamatok játszódnak le. Ezek befolyásolása egyetlen kormánynak, rendszernek sem sikerült igazán, s főleg nem úgy, ahogyan a hatalom elképzelte.
Ezek az ünnepnapok is a nemzetállamok nacionalista dogmatikus képződményei. Azt mutatják, hogy a nemzeti ideológiát továbbra is lényegesnek tekintik az országok, különösen Kelet-Közép-Európában. A történelem eseményei az utókor számára is fontosak, hiszen közvetlenül befolyásolták az életünket, az elődeinkét és rajtuk keresztül a miénket is. De ettől még a történelemnek a rég- és közelmúltban kell maradnia, nem szabad annak alapján tervezni a jövőt. Románia még fiatal nemzetállam és az eltelt száz évben nem sikerült megemésztenie, hogy egy hallatlan történelmi szerencsés fordulat folytán ölébe hullt egy hatalmas terület, s megalakult a nagyrészt ma ismert Románia. Bukarest ismét ébredező nacionalista állampolitikája még mindig kisebbségi komplexusoktól terhelt, ezt mutatja a Trianon ünnep kinyilvánítása is. Mint ahogy mi is szeretünk búsongani és folyamatosan sérelmeket előhozni, úgy a románok is küszködnek azzal a múlttal, amit egészségtelen és torz történelemszemlélettel próbáltak bevenni. Hát nem sikerült nekik, ehhez ugyanis sokkal valósághűbb történelmi önszemléletre lenne szükségük.
A trianoni ünnepnap esetében egy logikai bukfenc is van, csak ezt a nacionalizmus versenyében loholó román politikusok észre sem vették, annyira oda akartak ütni. Mert nem kétséges, hogy ez lebegett a szemük előtt: jól odapörkölni a magyaroknak. De lássuk, milyen bukfencről van szó. A román hivatalos történelemszemlélet mindent elkövetett annak érdekében, hogy Nagy-Románia létrejöttét a gyulafehérvári nemzetgyűléshez kösse, amelynek nyilatkozatát a magyarok kivételével a többi kisebbség is elfogadta. Most akkor ezentúl a tisztes román polgárok a trianoni nagyhatalmi geopolitikai játszmákat is ugyanakkora lelkesedéssel fogják ünnepelni? – tevődik fel a logikus kérdés. Ez a kettős ünneplés felveti, hogy Nagy-Románia mikor is jött létre, milyen szerepe volt ebben a román népnek, illetve a nagyhatalmaknak? A román történelemszemlélet mindig kisebbíteni akarta a nagyhatalmi játszmák és Trianon szerepét, sokkal inkább véráldozatként, vagy önként kinyilvánított egyszerű egyesülésként állították be a területhódítást. Minden bizonnyal nem kis zavart okoz majd a fejekben ezek után, hogy miért is kell megünnepelni június 4-ét.
Az az érzésem, hogy ismét olyan ünneppel gazdagodott a naptár, amelyik csak a nyilvántartásokban fog maradni. Politikusoknak kitűnő alkalom lesz, hogy a nemzeti nagyságról szónokoljanak, tartsanak esetleg egy parlamenti ülést. Trianont hála Istennek túléltük, itt vagyunk Erdélyben, még mindig egy viszonylag szerencsés helyzetben. Minden lehetőség adott arra, hogy a jövő építésén dolgozzunk. A múltban nem sikerült közösen építeni Erdélyt a románokkal együtt. Ez az egyik fő tanulsága Trianonnak. A román és a magyar nemzetállami ideológia mindig versenyezni akart egymással, kizárólagosságra törekedett. Ez a tanulsága az elmúlt száz évnek, hiszen Trianon sebeit mai napig nem sikerült begyógyítani e versengés miatt. Ha csak mindig a múltba fordulunk, akkor továbbra is az eddig kitaposott úton fogunk haladni. Ahhoz, hogy változás álljon be a román-magyar viszonyban, új utakat kell találni. Ehhez mind magyar, mind román részről sokkal több bátorságra, empátiára és nem utolsó sorban bölcsességre lesz szükség.
