Kínában titokban ünnepelnek
Azt gondolná az ember, a kommunista hatalom rendkívüli befolyása miatt Kínában tilos a karácsonyra való készülődés, illetve Jézus Krisztus születésének a megünneplése. Ebben az országban nem hivatalos állami vagy vallási ünnep a karácsony, hanem inkább kereskedelmi és társadalmi esemény – azaz a kapitalizmusra jellemző fogyasztói társadalom kihasználása a profitszerzés érdekében. A karácsony napja nem munkaszüneti nap, de különösen a nagyvárosok bevásárlóutcáiban rengeteg a dekoráció.
A kommunista hatalom nem hajlandó semmilyen engedményt tenni a kisebb méretű keresztény vallási csoportoknak, így a háromhetes itteni utazásaim során a házigazdáim arról számoltak be, hogy ismerőseik általában titokban ünnepelnek.
Kínában a karácsony ünneplése során gyakori a helyi kulturális elemek hozzáadása. Egy tanulmány szerint, míg a dekorációban megjelennek a klasszikus szimbólumok (a karácsonyfa, a mikulásfigurák), addig a gasztronómiában és egyes szokásokban a kínai helyi jelleg figyelhető meg: a hagyományos kínai ételek is szerepelnek a karácsonyi étkezéseknél, például a raviolihoz hasonló eledelek vagy más regionális finomságok.
A kommunista államban teljesen háttérbe szorul a vallásos tartalom
A plázák, éttermek és szolgáltatások karácsonyi promóciókat futtatnak, amelyek jelentősen növelik az ünnepi időszak bevételeit. Másik kutatás kiemeli, hogy a karácsony kínai ünnepként való felfogása sokszor a romantikus vagy baráti együttlétet hangsúlyozza, hasonlóan a Bálint-naphoz: fiatal párok gyakran használják az alkalmat közös programokra, vacsorákra vagy esti összejövetelekre, miközben a vallási tartalom (teljesen) a háttérbe szorul.
Bizonyos kínai akadémiai körökben, számoltak be a Couchsurfing-házigazdáim, kritikus narratíva is megjelenik: a karácsony „külföldi, nyugati kulturális invázióként” való megjelenése. Egyik írás rámutat arra, hogy a karácsony térnyerése hozzájárulhat a hagyományos kínai kulturális identitás gyengüléséhez, ezért a kulturális védelem fontosságát hangsúlyozza a globalizáció korában.
Ennek ellenére – mondták nekem az ott élők –, az emberek próbálják ötvözni a kínai hagyományos szokásokat a nyugati stílusú dekoratív elemekkel, s ezáltal sajátos, egyedi mesevilágot hoznak létre, amely nem a keresztény vallási motívumokról vagy Jézus születésének megünnepléséről szól, hanem egyfajta fesztiváljelleget ad az év végének.
Dél-Koreában a keresztények számára fontos
Teljesen más a helyzet Dél-Koreában: ebben az ázsiai országban a karácsony hivatalos nemzeti ünnep, így december 25. szabadnap. A tanulmányok szerint a kereszténység a 18–19. században érkezett Koreába, s a katolikus és protestáns missziók révén vált ismertté, de a karácsony mint „ünnepi szokás” jóval később, a 20. század közepén terjedt el szélesebb körben. A koreai karácsonynak ezért nemcsak vallási jelentése van – bár a keresztény közösségek számára fontos –, hanem szekuláris, társadalmi ünnep is, amely különösen a fiatalabb nemzedék számára romantikus és fogyasztási eseménnyé vált.
Ebben az országban a karácsony napja a keresztény hit születésének ünnepe, és sok templomban tartanak misét és istentiszteletet. Az elemzések szerint a karácsony koreai kulturális beágyazódása nem egyszerű importjelenség, hanem hosszabb történeti és kulturális folyamat eredménye: a nyugati ünnepi gyakorlatok koreai kontextusba való adaptációjából, a társadalmi modernizáció és a városi fogyasztói kultúra erősödéséből nőtt ki.
Számos kutató és elemzés rámutat, hogy a karácsony Dél-Koreában inkább „párkapcsolati ünnep” vagy „romantikus nap”, mintsem kizárólagos vallási vagy családi gyakorlat — ezért szintén gyakran hasonlítják a nyugati Bálint-naphoz.
Karácsonykor séta a 6 kilométeres várfal mentén
A szuvoni (Suwon) házigazdám elmondta: ilyenkor arra törekszik, hogy időben foglaljon asztalt a vendéglőben, a vacsora után pedig a csodálatosan kivilágított, mintegy hat kilométer hosszú várfal mentén tesznek egy sétát a párjával. Számára az ünnepnek nincs vallási jelentéstöltete, ezért inkább a szerelem megnyilatkoztatásának a pillanata.
A dél-koreai keresztény közösségek számára a karácsony továbbra is vallási esemény, templomi istentiszteletekkel, éjféli misékkel és közösségi programokkal. Ebben a kontextusban a karácsony Jézus születésének ünnepe, s a hívek közösségi kapcsolatait is erősíti.
A városi terek, bevásárlóutcák és közösségi övezetek már december elején díszbe öltöznek: fényinstallációk, karácsonyfák és úgynevezett pop-up rendezvények jelennek meg országszerte, különösen nagyvárosokban, például Szöulban vagy Puszanban.
Több kutatás jelzi, hogy ez a fajta ünnepi vizualitás és városi karácsony-kultúra nemcsak dekoratív, hanem gazdasági hatással is bír: a karácsonyi szezon a kiskereskedelmi forgalom növekedését, a vendéglátó- és szolgáltatóipar élénkülését hozza magával.
Érdekes rávilágítani arra is, hogy a fiatalok – különösen az úgynevezett MZ generáció (millenniumi és Z) – számára karácsony egyben önkifejező lehetőség is: a dekorált helyszíneken való fotózás, közösségi médiás tartalomkészítés, valamint a közös programok megosztása mind a társadalmi identitás és közösségi kapcsolatok része.
Japánban inkább kulturális esemény
Japánban, ahonnan a múlt hétvégén tértem haza, a házigazdáim véleménye szerint a karácsony nem vallási ünnep, hanem kulturális esemény. A ResearchGate akadémiai portál szerint itt a karácsony nem hivatalos nemzeti ünnep, s nem kapcsolódik széles körben vallási gyakorlatokhoz, mivel a lakosság kevesebb, mint 1,5 százaléka vallja magát kereszténynek. Ennek megfelelően a karácsony szekuláris, kulturális és társadalmi eseményként él tovább, amelyre a többség nem mint vallási rituáléra tekinti.
Néhány nappal ezelőtt Tokióban például azt tapasztaltam: több parkban, köztéren hatalmas fényinstallációkat szereltek fel – ezek hatalmas népszerűségnek örvendenek. A karácsony előtti időszakban a városok, a bevásárlóutcák és a közterek díszkivilágítást kapnak: fényinstallációk és ünnepi dekorációk jelennek meg Tokióban, Oszakában és más nagyvárosokban. Ezek a fények nemcsak vizuálisan varázsolják ünnepivé a tereket, hanem a társadalmi és fogyasztói kultúra központi elemévé is válnak.
A rendezvények gyakran zenei programokkal is párosulnak, amelyek erősítik a közösségi élményt és az év végi hangulatot.
Az európai jellegű karácsonyi vásárok (Christmas Markets) is egyre népszerűbbek Japán nagyvárosaiban, ahol kézműves áruk, ünnepi ételek és szezonális italok várják a látogatókat — ezek a vásárok a globalizált karácsonyi kultúra japán kori adaptációi.
Karácsonykor… KFC?!
Házigazdáim szerint a karácsony Japánban különösen a december 24-ei szentestén kap nagyobb jelentőséget. A fiatalok és párok számára ez a nap gyakran inkább romantikus alkalom, mint vallási ünnep, és itt is hasonló funkciót tölt be, mint a Bálint-nap a nyugati kultúrákban. Tudatták: Japán karácsonyi tradíciói közül több szokás nyugati és helyi elemek keveréke: a karácsonyi sütemény (Kurisumasu keki) általában könnyű piskótatorta tejszínnel és friss eperrel, amelyet sokan fogyasztanak decemberben mint „ünnepi desszertet”.
Ami különleges: az 1970-es években indult „Kurisumasu ni wa Kentakkii!” („Karácsonykor KFC!”) marketingkampány eredményeként sok japán család számára a Kentucky Fried Chicken vált jellegzetes karácsonyi étellé; több millió étel fogy el minden évben ebben az időszakban. Egyik házigazdám is azt mondta: a gyorsétkezdében tölti a „karácsonyt”.
Japánban a karácsonyi ajándékozás nem olyan hangsúlyos, mint a nyugati országokban, és gyakran inkább a párok vagy barátok közti szimbolikus ajándékcserére korlátozódik, nem pedig széles körű családi vagy vallási rituáléra.
A ResearchGate akadémiai portál szerint egy részletes szociológiai elemzés rámutat: a karácsony Japánban térben és időben is elkülönül a tradicionális ünnepektől – más hagyományos ünnepek, mint például az oshōgatsu (újév), amely a családi együttlét fő időszaka, sokkal mélyebb kulturális gyökerekkel rendelkezik, így a karácsony inkább városi, szezonális fogyasztói és társas esemény marad.
Japánban nem egyszerű "nyugati import", hanem kulturális hibrid a karácsony
A kutatás legfontosabb megállapítása szerint a karácsony Japánban nem egyszerű „nyugati import”, hanem olyan kulturális hibrid, amelyben a globális és helyi elemek egymással keverednek. A karácsony során jelen lévő szimbolika részben nemzetközi (például a Mikulás, a karácsonyfa, a díszek), részben pedig helyi adaptációk (például karácsonyi sütemény, romantikus vacsora, mint fő rituálé) formájában jelenik meg.
Mohácsi Gergely egyetemi tanár, az oszakai egyetem antropológiaoktatója lapunknak elmondta: jelenleg az áruházakban többnyire Wham, Mariah Carey, Tatsurö Jamashita és Frank Sinatra énekel reggeltől estig.
„A csajok pasiznak, a pasik csajoznak, és persze a további verziók. A többiek a KFC-ből rendelt rántott csirkét és tejszínhabos epres tortát esznek. Szóval az egész olyan kicsit, mint otthon a szilveszter: kaja, randi, zene. Az óvó nénik esetleg megkérik európai ismerőseiket, hogy öltözzenek be Mikulásnak” – mesélt a Szabadságnak tapasztalatairól az egyetemi oktató.
Hozzátette: Japánban a karácsony sosem létezett vallási ünnepként, társadalmi normák sem övezik, és annyira nagy bevásárlási láz sem jellemzi. Egyszerűen csak kis móka, mint nekünk a halloween – mondta.
Ilyenkor is rádöbbenünk arra, hogy a globalizáció, az internetes hálózatok elterjedése ellenére mennyire másképp éljük meg a karácsonyt szerte a világban...
